A víz alatti város
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.01.25. 15:15 | Frissítve: 2012.01.26. 13:31
Debrecen – A ragyogó napsütésben a hótakaró is szikrázott - és gyorsan elolvadt. Ezt azonban nem mindig kell sajnálnunk. Hiszen igazi álomvilág tárulhat fel a vízfelületekben.
A vasárnapra virradóan érkezett, kiadós havazás az idő előre haladtával egyre kevesebb szépséget tartogatott a tél szerelmeseinek. Délre már hét ágról sütött a Nap, és a tavaszias hőmérsékletben rohamosan zsugorodott a fehér lepel. Az ember nem is tudta, hogy örüljön-e vagy szomorkodjon.
Másnapra már nem hagyott kétséget az utca képe afelől, hogy milyen is egy igazi hóolvadás: nagy kiterjedésű tócsák borították a várost itt is, ott is. Sokakat azonban ez sem tántoríthat el attól, hogy a dolgára induljon… Szerencsére ezt nem is feltétlenül kell Isten csapásaként megélni, hiszen a pocsolyák kerülgetése közben egy teljesen új dimenzió fedezhető fel. Mégpedig pontosan az elátkozott tavacskákban.
Sétánk során magunk is rácsodálkoztunk erre a káprázatosan különös alvilágra. Ugyanúgy bele lehet veszni a tükörképek tanulmányozásába, mintha az igazi alakokat nézegetnénk, ráadásul a közben feltáruló – virtuális - mélység épp oly szédítő, mintha valóban szakadék szélén egyensúlyoznánk.
Utunk során minket is magukkal ragadtak a Református Kollégium, a Szent Anna Székesegyház és az Első Debreceni Takarékpénztár klasszicista, barokk, illetve szecessziós épületeinek fodrozódó másai. De ugyanennyire fantasztikusak a Perényi utcai gangok vagy a Piac utcai Alexandra Könyváruház szocreál homlokzatának kerámiadísze is (Csekovszky Árpád 1959-es alkotása).
Pedig valójában csak a tócsákat nézegettük…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)