Az ördög útjáról írt zongoradarabot a fiatal debreceni zeneszerző

---

Debrecen - Először ijesztő volt a reflektorfény Dobos Dániel számára, aki a Bartók Világversenyen első helyezést ért el, és Junior Artisjus-díjat is kapott. Interjú.

---

Pár hónapon belül két rangos elismerésben is részesült a Debrecenben született Dobos Dániel, aki jelenleg a Zeneakadémia másodéves zeneszerzés mesterszakos hallgatója, emellett pedig a kispesti Alsófokú Művészeti Iskolában szolfézst és zeneirodalmat tanít. Dobos Dániel 2010 óta számos országos és nemzetközi zeneszerzői versenyen ért már el dobogós helyezést, tavaly novemberben pedig Drumul Dracului című művével megnyerte a Bartók Világversenyt. A moldvai táncdallamra épülő zongoradarabbal érdemelte ki február végén a Junior Artisjus-díjat is.

A fiatal debreceni zeneszerzővel a kezdetekről, a versenyek fontosságáról, az elismerésekről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Dehir.hu: Hogyan lett zeneszerző? Miért éppen a komolyzene irányába indult el?

Dobos Dániel: A családomban, rajtam kívül, még hárman hivatásos zenészek. Édesapám a debreceni Szent Anna-székesegyház karnagya-kántora, az egyik nővérem Budapesten szolfézs-zeneelmélet tanár, a másik nővérem pedig az operaház zenekarában oboista. Bár próbálkoztam mással is, de szinte egyértelmű volt, hogy komolyzenei vonalon haladok majd tovább én is. A zeneszerzés maga, már egy kicsit kanyargósabb úton került az életembe. Kezdetekben játék volt számomra: a családi számítógépen felfedeztem egy kottaíró programot, amivel nagyon jól elszórakoztam.

Később aztán találkoztam egy fiatal, szintén debreceni zeneszerzővel, akinek a hatására elhatároztam, hogy komolyabban foglalkozok a dologgal. Többször is megkérdőjeleztem azóta, hogy biztosan akarom-e ezt, végül mindig a kiindulópontnál lyukadtam ki.

Dehir.hu: Mely zeneszerzők, stílusok, zenei irányzatok hatottak önre leginkább?

Dobos Dániel: Kezdetekben a filmzene világa fogott meg leginkább, majd ahogy egyre több zenét ismertem meg, fokozatosan bővült, változott a lista. Ez kitartott egészen az alapképzés végéig. Jelenleg az északi és angol zeneszerzők, mint Thomas Adés, Mark Simpson vagy Anders Hillborg világa az, ami a leginkább inspirál, Bartók Béla, Ligeti György és természetesen a népzene mellett.

Dehir.hu: Honnan indult, hol kezdte a zenei pályáját?

Dobos Dániel: A debreceni Zenedében kezdtem a tanulmányaimat 2010-ben Szigeti Máténál. Sokakkal ellentétben, akik a zeneszerzés szakot kiegészítésként szokták felvenni valamilyen hangszer mellé, én csak ezzel a szakkal kezdtem, de még ebben az évben felvételiztem zongorára is. Ugyan nem akartam hangszeressé válni, de fontosnak tartottam, hogy ne okozzon problémát egy darab eljátszása, vagy saját ötleteim kipróbálása a hangszer mellett.

Dehir.hu: Kiket tart a mestereinek?

Dobos Dániel: A „mester” elnevezést nem szeretném egyik tanáromtól sem elvitatni, hiszen egytől egyig a legjobbak közül valók. A közös munka miatt azonban már a kezdetektől inkább volt kollegiális, már-már baráti kapcsolat, semmint a komolyabb tanár-diák viszony. Ez a légkör, egyensúlyállapot számomra elengedhetetlen a tanuláshoz. Ha valakit mégis ki kellene emelnem, akkor a jelenlegi oktatómat, Bella Mátét mondanám. Nagyon örülök, hogy hozzá kerültem a mesterképzésre, mindig képes valami fontos dologra rávezetni a figyelmem.

Dehir.hu: Debrecenből indult, most viszont már a fővárosban él. Milyen gyakran látogat a cívisvárosba? Tartja a kapcsolatot az itteni ismerőseivel?

Dobos Dániel: Nagyon ritkán tudok Debrecenbe látogatni, főleg év közben az egyetemmel kapcsolatos teendők miatt, de nyáron valamivel több időm jut erre. Bár sokakról tudom, hogy hol vannak, mit csinálnak, idő hiányában csak kevesekkel tartom igazán a kapcsolatot. Vannak köztük egykori diáktársak és tanárok is, akikkel évente néhányszor tudok többet beszélgetni, de olyankor mindig ott folytatjuk, ahol korábban abba hagytuk.

Dehir.hu: Több versenyen is indult, amelyeken szép eredményeket ért el. Mennyire tartja fontosnak ezeket a versenyeket, pályázatokat?

Dobos Dánel: Mindenképpen azok, ugyanis a további megrendelések, meghívások általában a versenyekből, vagy az egyéb díjakból következnek. Másrészt ezekből a pályázatokból lehet a legtöbbet tanulni mind szakmailag, mind emberileg. Bármi is legyen egy-egy megmérettetés kimenetele, mindenképp formálja az embert. Erre is próbálok odafigyelni, hogy bárhogyan is sül el egy ilyen verseny, abból mindig épülni, alakulni tudjak egy jobb irányba.

Dehir.hu: A Bartók Világversenyen több mint 200 zenemű közül a Drumul Dracului című szerzeménye érdemelte ki az első helyezést. Hogyan született meg ez a mű?

Dobos Dániel: A verseny zeneszerzői pályázatára olyan műveket vártak, amelyek 5-6 perces, szólózongorára írt, eddig még nyilvánosan el nem hangzott kompozíciók voltak. Úgy gondolom, ma kifejezetten nehéz, szólózongora-darabot írni, mivel népszerű hangszer lévén már nagyon sokan alkottak maradandót, és az irodalma is óriási.

Mikor a művet elkezdtem írni, az volt az alapötletem, hogy megvizsgálom, hogyan lehet a népi cimbalom világát átültetni a zongorára. A darab komponálása közben találtam rá arra az analógiára, amely aztán a kompozíció címe is lett: Az ördög útja.

Ez egy moldvai tánc, amely arról híres, hogy az elejétől fogva folyamatosan gyorsul, a végére pedig már szinte az őrületig fokozza a tempót. Hasonlóan ehhez a táncdallamhoz, az én művem is hasonlóan építkezik. A munkafolyamatot megszakítottam egy hétre a Csutorás néptánc és zene táborban, ami újabb löketet adott a darabhoz, viszont a kapcsolat ezen kívül csupán hangulati.

Dehir.hu: Mi volt a célja a versenyre jelentkezéskor?

Dobos Dániel: Egyáltalán nem számítottam arra, hogy nyerni fogok. Volt egy ötletem, és sok kedvem a munkához, úgy gondoltam, bárhogy is alakul, jó tapasztalat lesz számomra. Legrosszabb esetben beadom egy másik versenyre, hátha ott majd díjazzák. Amikor megtudtam, hogy 200 felett van a jelentkezők száma, végképp letettem róla, hogy bármilyen helyezést vagy díjat kapjak.

Dehir.hu: A Bartók Világverseny első helyezése mellett nemrég Artisjus Junior-díjat is kapott. Mit jelent egy fiatal alkotó számára, ha ilyen mértékben ismeri el a szakma?

Dobos Dániel: Talán meglepően hangzik, de számomra először ijesztő volt ez a reflektorfény. Nem igazán vagyok ehhez hozzászokva, illetve tartottam tőle, hogy esetleg a fejembe száll a dicsőség ennyi elismerés miatt.

Szerencsére vannak „beépített embereim”, akik, ha szükséges, oldalba böknek majd az adott pillanatban. Az első félelmeket aztán mindig az öröm váltja fel. Örülök annak, hogy bár annak ellenére, hogy fiatal vagyok, és olyan zenei stílussal kísérletezem, amivel kevesek foglalkoznak komolyan, a szakma alapvetően támogat ezen az úton, amelyen most haladok.

Dehir.hu: Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy egy fiatal kortárs zeneszerzőt jobban megismerjen a nyilvánosság?

Dobos Dániel: Azt hiszem, ebben a kérdésben nincs konkrét, jól bevált recept. Nem is akarok olyan képet adni magamról, mintha mindent tudnék erről. Azt tapasztaltam, hogy ha az alkotó egyensúlyt tud teremteni a kortárs hangzás és az érthetőség között, el tudja érni, hogy a hallgatóság is a magáénak érezze azt a zenét, amit ő írt, akkor már egészen jó úton jár.

De még jó iránytűvel is célt lehet téveszteni, ha nincs mögötte sok munka és koncentráció, de persze szerencse is kell ahhoz, hogy valakit jobban megismerjenek.

Dehir.hu: Az egyetemi tanulmányok mellett tanít is. Hogyan lehet az emberekkel – legyen akár kisgyermek, vagy felnőtt – megkedveltetni, megszerettetni a komolyzenét?

Dobos Dániel: Elég kevés tapasztalatom van még a tanítás terén. Azt kellene valahogy elérni, hogy érzelmi kötődést találjanak a zenét tanulni/érteni vágyók a komolyzene felé.

Hiába magyarázom a diákoknak, hogy vannak értékesebb zenék, mint amiket ők hallgatnak, nekik már távol van Bach vagy Mozart, de lassan már Bartók és Kodály is csak egy név számukra a könyvben.

Talán ha mi, tanárok elfogadnánk azt, hogy nem kell mindenkinek hivatásos zenésszé válnia, és lehet valaki csak egyszerűen zenekedvelő, aki a maga szórakozására játszik hangszeren vagy jár kórusba, akkor lehet, hogy többen kedvelnék meg a komolyzenét. Nem érezné senki úgy, hogy neki a maximumot kell nyújtania, több volna ezáltal a sikerélmény is.

Dehir.hu: Amikor félreteszi a munkát, a zeneszerzést, milyen zenéket hallgat szívesen a szabadidejében?

Dobos Dániel: Tulajdonképpen mindenevő vagyok. Nincs műfaji megkötés, ami igényes zene, azt szívesen meghallgatom. Persze előfordul, hogy annyit foglalkozok a saját darabjaimmal, hogy egyáltalán nincs se kedvem, se erőm zenét hallgatni. Ha mégis, akkor valami olyat szeretek, ami ellazít, és a háttérben is jól elfut, nem kezdek rá figyelni.

Dehir.hu: Milyen tervei vannak a (közel)jövőre nézve?

Dobos Dániel: Májusban lesz a mesterdiplomám a Zeneakadémián két koncert keretében. Az egyiken kisebb hangszeregyüttesekre írt művek fognak elhangozni, a nagyszabásúbb hangversenyen pedig a szimfonikus zenekari kompozícióinkat adja elő a Danubia zenekar. Itt hangzik majd el Sylvanus című népi hegedűre és zenekarra írt darabom. Már nagyon várom a próbákat és a fellépést is. Tervben van még több zeneszerzési verseny, a megrendelésekkel együtt, körülbelül októberig be vagyok táblázva. A mesterképzéses záróvizsgát követően szeretnék jelentkezni a Zeneakadémia doktori képzésére. Tovább akarok ismerkedni a kortárs folklórral, beemelni népi hangszereket a mai kortárs szóló és kamara zenébe, illetve az egyházi zenével is vannak terveim.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Átadták az Artisjus-díjakat: Debrecenben született alkotót is jutalmaztak	2019.02.19
Debrecenben született zeneszerző nyerte az idei Bartók Világversenyt	2018.11.26