Így látta a debreceni fotós a gyönyörű ukrán várost, amikor még béke volt – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.06.06. 13:45 | Frissítve: 2022.06.06. 13:45
Lviv – Galícia egykori fővárosa egészen elbűvölte Illés Gábort, aki októberben töltött ott néhány napot.
Ukránul Lviv, középkori magyar nevén Ilyvó, németül Lemberg, lengyelül Lwów. Bármely nyelven is emlegetjük, gyönyörű, hangulatos városról beszélünk.
A városközpont látképe a Lemberg melletti várdombról
Illés Gábor, a Debreceni Fotóklub tagja szerencsésnek tarthatja magát, mert tavaly októberben eltöltött itt néhány napot, és természetesen fotózta is az utcákat, házakat, embereket. Jó fél esztendővel később összeszoruló szívvel állapíthatjuk meg: e képek még a boldog békeidőben készültek a városról, melyet korában úgy is emlegettek, mint a Kelet Bécsét.
Ahogy a debreceni fotós felidézi, sokat köszönhet Sajó Tamás művészettörténésznek, aki „mellesleg tizenvalahány nyelven beszél, és évente 10-20 utat vezet különböző nagyon érdekes európai tájakra. Ennek révén jutottam el Lembergbe is, illetve amikor ez a cikk megjelenik, éppen Anatóliában tartózkodom majd a társaságában – az az út lesz vele épp a tizenötödik”.
Sajó Tamással összegyűjtöttek néhányat abból, mit is adott a világnak Lemberg. A lista meglepő: része a posta, az angol WC, a petróleumlámpa, a cirill Biblia, a csontmalom, a mazohizmus (névadója, Leopold von Sacher-Masoch osztrák író is itt született!), de e listát gyarapítja a matematikus Bolyai, az első lengyel rádió, ide kötődik Hacsek és Sajó (mint műfaj) vodka (Baczewski) és az ukrán nyelv is.
Lemberget a legenda szerint a ruszin nemzetiségű halicsi fejedelem, Danilo alapította a 13. században, és fiáról nevezte el, de van egy olyan verzió is, miszerint maga Leó (azaz Lev) herceg alapította. Kereskedelmi útvonalak mentén feküdt – a Krakkó és Kijev közötti nyugat-keleti, illetve a Visztula folyótól a Fekete-tengerhez menő észak-déli kereskedelmi utak találkozásánál – és hamar a hercegség központjává nőtte ki magát. A Galícia vagy Nyugat-Ukrajna fővárosának is tartott Lemberg pályaudvara az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, 1904-ben épült, máig az egyik legszebbnek tartják Európában. Lemberg gyönyörű hely: nem véletlen, ha azt érzi a turista, hogy Prága, Párizs mellett Budapest hangulatát is felidézi. Egymást érik itt a múzeumok, képtárak, és a látnivalók sorában kiemelkedik a magával ragadó, az előző századfordulón, 1898 és 1900 között épült operaház épülete is. Lemberg óvárosát az UNESCO 1998-ban a világörökség részévé nyilvánította.
Bár a monarchia miatt elsőre azt gondolnánk, Lvivben sok magyar él, ez nincs így. Tudomásunk szerint magyar emlékhely is csupán egyetlen van: Bolyai János emlékét őrzi az 1994-ben avatott tábla. A kiváló matematikus 1831-ben és 1832-ben tanított itt. Illetve meg kell említenünk azt is, hogy itt élt és itt nyugszik Árpád-házi (Boldog) Konstancia (1237–1276), akit édesapja, IV. Béla a tatárjárás után adott férjhez Leó (Lev) halicsi herceghez.
Ahogy a debreceni fotós megjegyzi, a város esetében megkerülhetetlen a többnemzetiségű múlt. „Ma is nagyon erős a lengyel, örmény, zsidó beütés, ilyen városnegyedek, utcák is vannak, de gondolhatunk akár a temetőre, ahol ott a sok száz lengyel katonasír, és a sokféle táblára, feliratra, melyek részei a városképnek” – sorolja.
Illés Gábor fényképezőgépével 2021-ben egy szép, hangulatos várost örökített meg, ahol az utcák és terek sétára csábítanak, a piac élettel teli (s ott természetesen mindent is lehet kapni...), a parkokban fiatalok bicajoznak, a padoknál idősebbek kártyáznak, a teraszokon pedig sört vagy házi meggybort isznak a vendégek. (Októberben a meggyből készült forralt bor volt a favorit – benne áztatott meggyel!) Élet van, városi élet. A házak homlokzata magára vonja a tekintetet, az utcai – néha a házfalakról kinyúló – szobrokra pedig rácsodálkozunk, milyen ötletesek. Illés Gábor eredeti végzettségét tekintve matematikus, aki az informatika világában dolgozott (ahonnan másfél éve nyugdíjba vonult), és a klasszikus zenét vagy a borkultúrát egyaránt kedveli. A nyugat-ukrajnai város egészen elbűvölte, és fotóin olyan képet tudott festeni róla, ami alapján azt érezhetjük, szinte idilli hely.
Az is volt, míg a világ, Európa meg nem változott hirtelen idén februárban, miután az oroszok megtámadták Ukrajnát. E remek fotókat nézve értjük meg igazán, amit Babits Mihály 1916-ben írt Húsvét előtt című versében – s melyek most, bő száz évvel később, pünkösdkor is szívbe markolóak:
"Ó béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már! / Aki halott, megbocsát, / ragyog az ég sátra, / Testvérek, ha tul leszünk, / sohse nézünk hátra!"