Végre nem kell bűnözőként ábrázolni a debreceni rendőröket sem
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.09.29. 09:57 | Frissítve: 2014.09.29. 19:14
Debrecen – Mi a különbség az intézkedő, igazoltatást végző, vagy az úton gyerekeket átkísérő rendőrök között? Most már végre semmi. Jegyzet.
Ez egy olyan hét lesz, ami más, mint a többi. Nyugalom és béke szállhatja meg a sajtó munkatársait. Nem kell aggódni, izgulni, vitázni. Nem kell egyezkedni, magyarázkodni. Nem kell furcsán érezni magukat, amikor olyan eseményen jelennek meg az újságírók, ahol rendőrök is vannak.
Eddig ugyanis az egyenruhások már akkor odaléptek a fotósokhoz, a tévésekhez, amikor azok még elő sem kapták a fényképezőgépet, a kamerát. Odaléptek, és közölték, hogy ők itt most dolgoznak, és nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az arcukat mutassák. Az intézkedő rendőröket csak úgy lehetett fotón, filmfelvételen ábrázolni, hogy az arcukat ki kellett takarni. Miközben a rendőrök semmi egyebet nem tettek különben, mint hogy a munkájukat végezték. Dolgoztak. Intézkedtek. Sebességet mértek, igazoltattak például.
Az újságírók viszont zavarban érezhették magukat. Míg ugyanis bizonyos helyzetekben az egyenruhások megtiltották az arcuk mutatását, más esetekben éppen a rendőrségi sajtószóvivők küldtek a szerkesztőségeknek fotókat. Rendőr a megtalált biciklivel. Rendőr, amint felsegített egy nénit. Rendőr, aki elfogta a boltban két kiflit eltulajdonító nyugdíjast. Rendőr gyerekek között, akiknek a közlekedés szabályairól tartott előadást. És ezeknek a rendőröknek nem takarták ki az arcát.
A sajtó munkatársai pedig nem igazán értették, hogy is van ez. Miben más az a rendőr, aki átkíséri a gyerekeket szeptemberben az úton az iskola előtt, mint az, aki leinti az óriási füstöt eregető személygépkocsit és kéri a papírokat? Vagy ott van egy helyszínelésnél. Az egyik esetben nem zavarja, ha megmutatják az arcát, a másikban pedig jogai vannak, és megtiltja? Ha dicsekedni lehet a rendőr munkájával (megtalált bicikli), akkor mutatható az arca, ha csak „úgy” dolgozik, intézkedik, igazoltat, helyszínel, akkor meg nem? Mert az nem „dicső cselekedet”? A munkavégzés sérti a személyiségi jogokat? S óhatatlanul felvetődött a kérdés akkor is, amikor mondjuk egy-egy rendőrtiszt érkezett a televízió stúdiójába sajtóbeszélgetésre, hogy most takarják-e ki az arcát, vagy sem. Ami persze már-már a horror határát súrolná. Mert milyen az, amikor a közéleti témában nyilatkozó rendőr arcát elmossák a technika lehetőségeivel – kikockázzák, netán egy fekete téglalapot fektetnek a szeme elé? Nem pont olyan ez, mint amit egy bűnöző esetében alkalmaz a média? Dehogynem. Miközben a beszélgetőtársak meg ott vannak a maguk normál testi valójukban, látszik az arcuk, a tekintetük...
Egy múlt szerdai alkotmánybírósági döntés értelmében viszont most már nem kell kitakarni a rendőrök arcát a fényképeken, videofelvételeken. Az Alkotmánybíróság ugyanis a sajtószabadság érvényesülését a személyiségi jogok védelme elé helyezve megsemmisített egy, a rendőröknek kedvező jogerős ítéletet. Ez másképpen szólva azt is jelenti, hogy többé egy rendőr se perelhet pusztán azért, mert felismerhető egy sajtófotón. Mint a hazai sajtóban több helyen örömmel írták ennek kapcsán, az AB döntése miatt a per bukásra lenne ítélve.
Szóval olyan hét lesz ez, amikor végre nem kell bűnözőként ábrázolni a rendőröket.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)