Van értelme kimozdulni otthonról egy átlagos hétköznap este Debrecenben?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.06.26. 13:10 | Frissítve: 2021.06.26. 13:21
Debrecen – A kérdés nem igazi, a válasz röviden igen. A hosszabb verziót pedig cikkünkben találják, miért is.
Az idei nyár forrón zúdult a nyakunkba, hirtelen és meglehetősen sajátosan. Emlékszünk még, hogy hónapokon át az volt a téma – gyanítom, nem csak az én ismeretségi körömben –, milyen jó is lenne, ha véget érne a bezárkózás ideje, s kimozdulhatnánk otthonról? Lehetne menni, találkozni. Ez a menés, ez a találkozás persze – tudjuk jól ezt is –, sok esetben vendéglátóegységekre korlátozódik. Nyilván van helye, értelme az ilyen típusú bulinak, de annak is, hogy másféle töltekezésre adjuk a fejünket.
Fotók: Csala Dorottya
Debrecenben a hol, mikor, mi van kérdésre jó ideje hosszú választ lehet adni. Ez a város rég nem az a város, ahol semmi nem történik. Simán előfordul, hogy egy este három színház előadásból is lehet válogatni, az egyszerre látogatható tárlatok számát meg sem próbálom kikalkulálni, amikor pedig eljön a koncertszezon (covid előtt, covid után), akkor is nehéz elkerülni az ütközéseket, mert minden további nélkül lehet buli órára-percre ugyanabban az időben – csak éppen több helyszínen.
Vannak ismert és bevált helyszínek, vannak újak is. Ha a térképre rajzolnánk ezeket, jó nagy kört lehetne tenni a Nagyerdő és az egyetem környékére, másik jókorát a belvárosra és jó sok pöttyöt elhelyezni a lakótelepek, a kertvárosok környékén is.
Aki figyeli ezt a területet, tapasztalhatja, hogy változik Debrecen kulturális élete. Ennek része a művelődési intézmények és a könyvtárak átszervezése, a színházi struktúra átalakítása, de a „beszélő” szobor és verskert, a Bethlen falán a freskó, vagy éppen a pályázat az Irodalom Városa cím elnyeréséért is.
Aki viszont szeretne egy jó délutánt, estét eltölteni, szeretne elmenni valahova, az ilyesmin nem feltétlenül gondolkodik, inkább azt nézi meg, akkor most van-e valami, vagy nincs. Ha ezt az elmúlt hetet mérlegre tesszük – és a focilázat sem kivéve a lehetőségek sorából, azzal ugyanis számolni kell! –, nyugodtan ki lehet jelenteni, ez a hét sem volt unalmas. Mivel nyár van, meleg van, e sorok szerzője is úgy gondolta, inkább a szabad ég alatt szeretne lazítani. A belváros közel van mindenhez és mindenkihez: a Batthyány utca 24. alatti udvart már korábban is elkezdte átalakítani a Debreceni Egyetemi Színház társulata. Olyan közösségi tér várja itt a közönséget, ahol elfér koncert, irodalmi est, színházi előadás, vagy bármilyen beszélgetős program. Tény, vannak lakóházak is a közelben, ezért éjszakába nyúló bulikat nemigen szerveznek ide.
Csütörtökön épp a Tartuffe volt műsoron. Tavaly már bemutatták, aztán jött a vírus, és az ezt az előadást is hazavágta. Molière jó választás, mindenki ismeri (vagy legalábbis illik ismerni), s különösen akkor izgalmas, ha nem maradunk meg az eredeti változatnál.
A Parti Nagy Lajos-féle verzió jóval frissebb, merészebb, mint a korábbiak, s mindezen tovább csavart a Debreceni Egyetemi Színház előadása. Ahogy a Baz Luhrman rendezte Romeó és Júlia (az a filmvásznon) megmutatta, van kraft és van aktualitás az ötszáz éves szerelmi drámában, a Deszesek is felvillantották, hogy a francia dráma királyának szövege ma sem érdektelen.
A történetre talán emlékeznek a középiskolából. Orgon finoman szólva is nagy szimpátiával és áhítattal tekint Tartuffe-re, aki hívő és visszafogott életű férfiú. Orgon még a lányát is hozzáadná, függetlenül attól, hogy annak a szíve rég másé. De jó gyermek, nem akar atyjával vitázni, bár most az élete, a jövője a tét. Más kérdés, hogy Orgon nem csupán kérlelhetetlenül szigorú és szerető apa, de túlzottan is jóhiszemű. Nem lát át Tartuffe igazi egyéniségén, aki amúgy webshopot üzemeltet, és nyakig ül a szenteltvíz-bizniszben, plusz teljesen rágerjed Orgon nejére…
A DESzínház és a Bán Imre Kultúratudományi Szakkollégium közös szervezésben létrehozott produkcióban hatan léptek színre, többen több szerepben. Businszki Blanka mint Elmira (Orgon második felesége) és mint Mariane (Orgon lánya, Elmira mostohalánya) is elkápráztatta a nagyérdeműt, mellékesen bizonyította, hogy jól állnak neki az olyan régi slágerek, mint a Szívemben bomba van, vagy a Stux, maga vérbeli párizsi lett. Somogyi Tibor életre keltette Cléante (Elmira bátyja) és Valér (Mariane kissé iszákos szerelmese) figuráját. Bodnár Eszter (Dorine) cserfes és laza komornája merészen szájalt az úrral, Orgonnal, akit Szatmári Medárd hozott elszántan és megfellebbezhetetlenül, míg Tartuffe szerepében Nagy Dávid adott leckét abból, hogy csak semmi para, fő az, hogy verjünk át mindenkit gátlástalanul. S ne feledkezzünk el Lakó Zsigmondról sem: a DESz vezetője kezelte a fényeket, a hangtechnikát, de sofőrként is színre lépett – amire éppen szükség volt.
Azon lehetne töprengeni, hogy miért nem az egyetemi hallgatóknál (korban) kissé idősebb Somogyi Tibor (aki remek novellista, slammer és rendező) játszotta a zord Orgont, és miért nem mondjuk Szatmári Medárd hozta Valért, de valójában ennek nincs jelentősége. Egy olyan előadást láttunk, melyről áradt, hogy itt mindenki élvezi a játékot, szívből és szerelemből játszanak, és ezt a közönség is vette. A darab zárásába egyébként a közönséget is bevonták, akik így még inkább részesei lehettek az estének.
Aki akart, az pedig maradhatott egy sajátos Szólj be a papnak! programon – amihez szintén tökéletesen passzolt ez a helyszín.
Bár a nyár és a szabad ég alatti programok olykor veszélyesek is lehetnek, mikor jön a szúnyoginvázió, a színjáték alatt ezt megúszta a közönség. Ami jó. Meg az is, hogy ezen a Batthyány utcai helyszínen egész nyáron programokat hoz ide a DESz csapata. Rajtuk nem múlik tehát a hol, mi és mikor, kérdés, hogy ránk, nézőkre számíthatnak-e.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Átalakul Debrecen kulturális élete, bemutatták az új koncepciót – videóval | 2021.06.18 |
Új életre kel ezen a nyáron a debreceni belvárosi udvar | 2021.05.24 |