Vadászat az útkereszteződések veszélyes vadjaira
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.30. 11:52 | Frissítve: 2011.08.30. 11:52
Debrecen – Együtt érzünk a hajléktalanokkal – amíg nincsenek a közelünkben. Egyébként inkább rendőrt hívnánk. Azzal viszont, hogy a kereszteződésekben koldulókat ellenőrzik, vegyes érzelmeink vannak. Vadászni ott is lehet – de talán mégsem a hajléktalanok az igazi nagyvadak. Jegyzet.
Van abban valami ellentmondásos, amikor az ember arról olvas, hogy a kukázó hajléktalanok bírsággal sújthatók. Vagy arról jön hír, hogy a rendőrség ellenőrzi a kereszteződésekben koldulókat, akik újságot árulnak, szórólapot osztanak, vagy egyszerűen csak kéregetnek – mert veszélyeztetik a közlekedést. A maguk, de a mások épségét is akár. Ilyenkor azonnal megszólal bennünk a felháborodás, meg az együttérzés hangja, és haladéktalanul sajnálni kezdjük a nehéz helyzetben lévőket. Megértőek leszünk velük szemben és gúnyos megjegyzéseket teszünk azokra, akiktől a szabályok erednek: micsoda baromság, mondjuk.
S egészen addig tart nálunk ez az érzés, amíg nincsenek a közelünkban a hajléktalanok. Amikor mögénk ülnek le a buszon, akkor máris felkelünk, és az ajtó felé araszolunk, mert nem bírjuk a mosdatlanság szagát. Ha pénzt kérnek, akkor pedig rendszerint azt tapasztaljuk, csak akkora bankjegyünk van, amit nem kívánunk felajánlani nekik. Az sem tetszik, ha télen éppen a mi lépcsőházunkban szeretnének melegedni: abban a pillanatban arra gondolunk – s amit gondolunk, azt ki is mondjuk, hadd hallja a rossz öltözetű alak, akinek aztán nem fogunk a szemébe nézni! –, hogy rögtön rendőrt hívunk.
Ilyenkor mindjárt másképpen látjuk a helyzetet. Mindjárt úgy érezzük, vannak folyamatok, amelyek mellett nem lehet elmenni. Ember a hajléktalan is, de nem biztos, hogy törvényszerűen hozzá kell, hogy tartozzon egy átlagos hazai belvárosi panorámához az elhanyagolt külsejű férfiak és nők képe. Akik néha csak messziről nézik a járókelőket, máskor viszont közelebb lépnek és ki-ki a maga vérmérséklete szerint próbál némi pénzt (cigit, élelmiszert) kérni. Ahogy az is megriaszthat sokakat, tör ránk az ijedős nénikkel és magányos bácsikkal, kisebb gyerekekkel vagy szatyrokkal teleaggatott háziasszonyokkal való együttérzés rohama, akik megrettennek, ha rájuk dörren egy borízű hang alkonyatkor a Tesco parkolójában, hogy „visszatolhatom a kocsit, ugye”. Nem kell érzéketlennek lenni ezekkel az emberekkel, hiszen sok mindenben hasonlítunk, gondoljuk, de mégiscsak kellene valami rend.
Most azért ingadozunk, mert tudjuk, hogy augusztus 24-től a megyében és Debrecenben is fokozott ellenőrzések indultak a közlekedési csomópontokban koldulók, újságot árusítók és ablakmosással kecsegtetők visszaszorítása érdekében. Az egyik szemünk azt a látvány idézi fel, hogy bizony, néha koszosabb lett a szélvédünk, mint korábban, de néha csak adtunk pár forintot azoknak, akik a tűző napon is képesek voltak ott süttetni magukat a rettenetes benzinbűzben. A másik előtt viszont a zöldre váltó lámpa hatására meglóduló kocsisor között tántorgó emberek képe jelenik meg, akik bármikor a kocsik közé zuhanhatnak és akik miatt valóban veszélyes helyzetek alakulhatnak a kereszteződésekben.
Azzal, ha adunk időnként pár forintot a rászorulóknak, nem oldjuk meg a világ nyomorát. Ha mindenki ad és minden nap, akkor sem szűnik meg a szegénység, mert sokkal mélyebbek a gyökerei. A rendőrség jól teszi, ha a dolgát végzi, és rendesen végzi – akár ezen a téren, itt, az útkereszteződésekben is. S hogy még jobban, még hatékonyabban tehessék ezt, itt hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy akár még jelentős bevételre is szert tehetnének, ha vigyázó szemüket nem csak a hajléktalanokra, a koldulókra vetnék, hanem a száguldozókra is.
Egy-egy átlagos péntek vagy szombat éjszaka mindig akad néhány őrült, aki a Kossuth, Piac és Széchenyi kereszteződésében, vagy néhány hasonlóan frekventált debreceni helyen tart gyorsulási bemutatót. Van, aki motorral, mások sportkocsival, vagy éppen klasszikus „kockaladával” rodeóznak. Ha lenne egy kamera, ami rögzíti a mutatványt, meg a rendszámot, rögtön lehetne küldeni nekik a kis sárga csekket – ahogy az utca emberét hallottuk a napokban. Ezek a száguldozó, motorbúgató-zúgató, fékcsikorgató, egyébként szabályosan haladó autók közt szlalomozó őrültek ugyanis nem koldusok, nem is hajléktalanok – viszont közveszélyesek. Igazi nagyvadak a kéregetőkhöz képest. Rájuk aztán valóban érdemes lenne vadászni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)