Tombolt az erőszak az elmúlt napokban szerte az országban
Szerző: (szénási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.23. 11:10 | Frissítve: 2012.04.23. 15:33
Átlagos hét volt, és átlagos hétvége, viszont átlagon felülien sok erőszakkal: lövöldözéssel, rablással, vérrel. Jegyzet.
Péntek délután már megdöbbenhettünk: főbe lőtte magát egy váci rendőrtiszt. Szolgálati fegyverével, irodájában vetett véget életének.
Péntekről szombatra virradó éjjel fegyveresek törtek be egy hajdúböszörményi családi házba. A két, arcát maszkkal eltakaró támadó egyike a kezében fegyvernek látszó tárggyal fenyegetve arra kényszerítette a háziakat, hogy adják át a házban lévő pénzt.
Szombaton véres gyilkosságot fedeztek fel a Balatonkeneséhez tartozó Balatonakarattyán egy családi házban: itt egy 91 éves asszony és két, 60 év körüli hozzátartozójának (egy másik nőnek és egy férfinak) a holttestét találták meg. Az áldozatokat már napokkal ezelőtt meggyilkolhatták.
Vasárnap újabb dráma sokkolta a közvéleményt: egy győri presszótulajdonos sörétes puskával lőtte le haragosait. A tragédia előzménye az volt, hogy szombat este a vendéglátóhelyen szórakozott egy társaság. Az éjszakába nyúló mulatozás végén, hajnalban a tulajdonos kitette az utcára a társaság néhány, hangoskodó tagját. Másnap ketten is úgy érezték, vissza kell menniük a helyszínre és tisztázni, mi miért történt. A két későbbi áldozat vasárnap 11 körül jelent meg a presszóban, ahol a vendéglátós a vitát azzal zárta le, hogy az utcán egy-egy lövést adott le rájuk.
Közös mind a négy esetben, hogy egyik sem maradt felderítetlen. A váci rendőrtiszt öngyilkosságánál kizárták az idegenkezűséget és a baleset lehetőségét. A hajdúböszörményi rablás elkövetésével összefüggésbe hozható két böszörményi és egy debreceni lakost elfogták szombat délután. Vasárnap letartóztatták egy budapesti, IX. kerületi bérház pincéjében azt a férfit, akit a balatonakarattyai gyilkossággal gyanúsítottak, a győri lövöldözésnél maga a vendéglátós értesítette a rendőrséget.
Mindezek ellenére az átlagos hírfogyasztó nem érezte jól magát ezen a hétvégén. Különösen, ha ehhez a négy eset mellett még a borsodi Berzéken elkövetett gyilkosságról szóló cikket is elolvasta az Indexen. Az ugyan nem most történt, hanem húsvétkor, de pont ennyire sokkoló volt: gyakorlatilag minden ok nélkül agyonvertek egy férfit a húsvét előtti szombat délutánján. Mint az Index írta: „ha más állt volna akkor ott a kocsmában, valószínűleg mást ölnek meg. A gyilkosság után a tettesek továbbmentek, és megtámadták egy másik család házát.”
Tény, hogy az emberiség történelmét a rablások, a gyilkosságok, a vér végigkísérik. S ha csak a huszadik század végét, vagy mondjuk az utolsó ötven évet nézzük, akkor is azt lehet tapasztalni, az erőszak, a bűn ott volt és ott van a toplistán. S nem csupán hazai specialitásról van szól. Párizsban a hatvanas-hetvenes években a diáklázadások miatt tombolt az erőszak, Németországban a Vörös Hadsereg Frakció sokkolta terrorcselekményeivel a békés polgárokat, a kilencvenes évektől a bevándorlók miatt alakultak ki problémák szerte Európában, de ide lehet sorolni a tavalyi, forró angliai nyarat is, amikor fiatalok rendőrökre támadtak a szigetországban, gyújtogattak és kirakatokat vertek be.
Mindez azt mutatja: valami nincs rendben a világban. A demokrácia, a jóléti társadalom nem képes rendet tartani az utcán és a fejekben. Ebből persze nem következik az, hogy akkor inkább legyen diktatúra, rendőrállam, mert arra valószínűleg továbbra sincsen igény, hogy újabb Gulágok nyíljanak Európában, vagy olyan antiutópisztikus átnevelő táborok, ahova kezdetben azok kerülnek, akik bűnt követnek el, később azok is, akiknek nem tetszik a rendszer, vagy nem tetszenek a rendszernek – mert ilyesmire azért volt példa, épp az egykori szocialista blokk államaiban.
Visszatérve a hétvégéhez: a rendőrségnek nyilvánvaló kulcsszerepe lehet a rendben. S bár most – a húsvéti gyilkossággal együtt immár – ötből öt esetben lehet tudni, ki vagy kik voltak az elkövetők, álljon még itt egy hatodik eset is. Ez szintén húsvét környékén történt, Budapesten. Életvitelszerűen Angliában lakó barátom néhány napra hazatért, vele esett meg az ügy. Egy vacsoráról ment éppen hazafelé feleségével, és villamosra szálltak valamikor 11 körül. Ahol egy nagy balhé kellős közepébe csöppentek. Két lány verte egymást a járművön. Senki nem szólt rájuk, senki nem lépett közbe. Mivel a barátom nem tudta, ki kezdte, kinek az oldalán kellene bármit is tenni, azonnal telefont ragadott, és hívta a rendőrséget. Közben a villamos újabb megállóhoz érkezett, ahol a verekedők leszálltak. Ők is követték a balhézókat, mert látták, hogy rendőrautó áll a közelben. Mire azonban odaértek a rendőrök, az egyik lány lecsapta a másikat, elvette a telefonját és elrohant vele.
A helyszínre, a kirabolt áldozathoz érkező egyik rendőr lenézően végigmérte a barátomat, és megjegyzést tett arra, hogy egy férfinak azért csak nem kellett volna ezt a cirkuszt így, ilyen passzívan végignézni. A másik rendőr ellenben megveregette a vállát, és azt mondta: jól tette, hogy telefonált, mert nem érdemes beszállni egy ilyen buliba. Ki tudja, ki tartozik még egyik vagy másik verekedőhöz, s akkor mit csinált volna, ha előkerül egy kés, vagy egy fegyver – jegyezte meg a rendőr. Ennyiben maradtak. Az ügyről feljegyzés készült, a barátom és a felesége hazamentek. De mint mondja, azóta is az jár a fejében, amit látott.
Az, hogy mennyire nem tudjuk, mit kellene tenni ilyenkor. Vagy mennyire msképpen reagálunk éles helyzetben. Van, aki úgy tesz, mintha nem is látná, mi van, mást meg esetleg annyira sokkolnak az események, hogy lebénul, s képtelen bármit is tenni.
Alapvetően roppantul kiszolgáltatottak vagyunk az erőszakkal szemben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)