Tépjünk be? Hozzunk össze egy jó kis alkoholmérgezést?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.01.04. 10:10 | Frissítve: 2014.01.04. 15:07
Debrecen – Csak a szilveszter múlt el, az utó- meg a pótszilveszterek most kezdődnek. Mennyit ne igyunk ilyenkor? Jegyzet.
Vannak szilveszterek, amiket nem felejt el az ember. Ilyen volt az a hajdani is, amikor két jó barát úgy döntött, színes, szélesvásznú bulival búcsúznak majd az óévtől. Társaságban, de külön italsorral. Ennek a megalapozásához szükségesnek tartották némi alkohol beszerzését. Bár tudták, ha keverni fogják az italokat, durvább hatást fognak elérni, ettől függetlenül félresöpörték az óvatosságot. December 30-án tehát alaposan bevásároltak. Vettek tíz sört, egy liter (talán Zöldszilváni névre hallgató) bort, két üveg vodkát, egy üveg likőrbort, ami a keresztségben a Törökverő nevet kapta, emellett pedig némi pezsgőt is betároltak.
Mai szemmel nézve ez talán nem is extrémen nagy mennyiség, de ne feledjük: az urak még gimnazisták voltak, tehát éretlenek. Ráadásul ezt a mennyiséget kizárólag két főre lőtték be. Nem beszéltek a levegőbe: amit vettek, azt el is fogyasztották. Ugyan némi baleset történt a nagy nap előtt, ugyanis a házigazda bátyja az összes sört megitta, amikor éjszaka hazaérkezett (szomjas voltam, mondta másnap), de korrekt volt, tudta, mi a kötelessége és az esti bulira pótolta mind a tíz palack sört. Utólag állítjuk: jobb lett volna, ha nem teszi ezt. A két fiatalúr annyival kevesebbet eresztett volna le a torkán. De mivel a nagytesó becsületes ember volt, így a sörök elfogyasztása is rájuk várt. Azokkal indítottak, aztán következett a bor, majd a halálos ütéssel felérő Törökverő és az egyik üveg vodka. Ekkor jött el a pillanat, amikor levegőzni támadt kedvük és sétára indultak. Abban az időben még messze nem úgy pörgött a szilveszter Debrecenben, mint mostanában, tehát főtér sem volt, főtéri buli sem, nem beszélve arról, hogy az utcák sem ragyogtak csillogó fényárban. A séta tehát nem közösségi- és nem parti-célokat szolgált, pusztán egészségügyi jellegzetességét lehet utólag kidomborítani. Amit egyébként erősen rombolt az útravaló: a szénsavas narancslével kevert vodka (leitták a 2 literes üdítő negyedét, és a feltöltötték fél liter vodkával), valamint ott volt náluk a pezsgő is, ha hirtelen kitörne az éjfél, nehogy lemaradjanak a pezsgődurrogtatásról. A séta iszonyatosan hosszúnak tűnt, még jó, hogy velük a házigazda, meg a bátyja is, akik segítettek a távolság legyűrésében. Ekkor már nem voltak szomjasak az urak egyáltalán. Ellenkezőleg: amit ittak, az sem akart bent maradni a szervezetben. Ennélfogva szakítsuk itt félbe e történetet azzal: alapvetően nagy szerencséjük volt, hogy megúszták alkoholmérgezés és detoxikáló nélkül.
Velük szemben nem voltak ilyen szerencsések azok, akiket idén szilveszterkor kórházba kellett szállítani alkoholmérgezés miatt, s akiknek többsége fiatalkorú volt. Azaz: sok minden változott az elmúlt 20-25 évben, de a fiatalság bolondsága és kiapadhatatlan kísérletező kedve nem. Más kérdés, hogy nem veszélytelen szórakozás ennyit inni, túl azon, hogy semmi értelme nincsen, és még jó drága is ráadásul. Mire fog emlékezni az, aki majd magához tér egy kiadós gyomormosás után? Arra, milyen jó volt a tűzijáték, vagy arra, milyen zsír is az, amikor letolnak az ember torkán egy csövet? Nem összevethető élmény, és kétségtelenül nem fogja az ember szívét facsargatni a nosztalgia 20-30 vagy akár 50 év múlva, amikor visszaidézi a régi idők hangulatát...
A szilveszter ugyan elmúlt, de a buliknak még nincs vége. Az évnek ez az időszaka, amikor még két-három héten keresztül egymás fogják érni a pót- meg az utószilveszteri partik. Szóval messze van még, amikor a szakemberek lazíthatnak, bármikor jöhet a riasztás, a telefon, hogy itt egy komoly alkoholmérgezés esete forog fenn... Pedig alapvetően csak és kizárólag a fogyasztókon múlik, tudnak-e mértéket tartani. Nyilván nem. S ezen az a tény sem segít, hogy Debrecenben is sok helyen kiszolgálják alkohollal azokat, akik még nem töltötték be a 18. életévüket. Úgy tűnik, addig egyetlen generáció sem nyugszik le, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy sárgarépa mindenben volt – ha értik...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)