Szeretnénk hosszabb tanévet és rövidebb vakációt?
Szerző: (szénási) | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.13. 08:24 | Frissítve: 2011.07.13. 08:24
Debrecen – Hosszú, forró nyár a tanteremben, klíma nélkül: ez lehet a jövő. Még akkor is, ha sokan nem tudják, a pedagógusok nem három hónapig nyaralnak, és a tanórákra készülni kell. Ha külföldi példákat hozunk, gondoljuk a britekre: az angol szülő nem ordít a tanárral, mert szinte be sem jut hozzá.
Nem állóvízbe dobott követ Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, egyben az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke, aki több megfontolandó felvetéssel állt elő. Az oktatás világa ugyanis mozog, alakul, változik. Nem minden körvonal és irány tisztázott teljes mértékben, és számos rossz tapasztalata van a szereplőknek (pedagógusoknak, szülőknek, gyerekeknek) a korábbi évek nem mindig racionális átszervezései miatt. Reformra és racionalizálásra igény talán nincs, szükség azonban igen. A hogyan és miből megválaszolása nyilvánvalóan megkerülhetetlen, nem elég csak a kikkel és a mikorra kérdésekre koncentrálni.
S hogy mivel állt elő Pokorni, aki régi motorosa az oktatás ügyeknek? Például azzal, hogy legyen hosszabb a tanév nálunk is, mint máshol, mert míg a magyar gyerekek 37 hétig járnak iskolába, addig a dánok például 42 héten át. Vagy: változzanak a szünidei arányok, és legyen hosszabb a karácsonyi (és nem téli!), valamint a húsvéti (és nem tavaszi!) szünet, miközben csökkenjen a nyári vakáció heteinek száma.
Klíma nélkül tanítani kulcsos gyerekeket
Megfontolandó ötletek, de érdemes nem elszakadni a rögvalóságtól. Egyrészt nem ugyanolyan hosszú a szünet tanárnak és diáknak. Míg a fiatalok már két hete lazítanak, a pedagógusok június utolsó napján (esetleg utána is...) még dolgoznak. Adminisztrálnak, értekezletet tartanak, továbbképzéseken vesznek részt és nem mellékesen gyerekfelügyeletet látnak el. Amire optimális esetben éppen úgy kell készülni, mint a tanórákra. Nem az a lényege ugyanis az iskolai ügyeletnek, hogy a gyerek reggeltől esti kint őrjöngjön az udvaron, hanem az, hogy tartalommal teljenek meg ezek a napjai is. Például mintha egy táborban lenne. Itt jegyezzük meg: az órákra való készülést sokan nem tudják hova tenni. Pedig egyszerű ügy: képzelje el ki-ki, hogy a kollégáinak prezentációt kell tartania a saját cégénél. 45 percen át, olykor személyre szabottan, aktivizálva és értékelve a teremben ülőket, érdeklődésüket nem hagyva lankadni, a fegyelmezés igazi eszköztára nélkül, akkor is, ha lesz pár kolléga, aki sportot űz majd a program megzavarásából... Nézzük meg, ki meri a rutint és önbizalmat maga elé tartva kisujjból kirázni ezt, készülés nélkül. (Éves szinten 37 héten át, naponta 5-6-7 alkalommal, különböző témákban...)
Másrészt persze valóban tény: nem könnyen tudják megoldani a szülők a két és fél hónapos nyári felügyeletet. Talán könnyebb három egységben gondolkodva elsózni a gyereket táborba, rokonhoz, meg ki tudja, miféle programokra. Viszont az is igaz, hogy akinek nincs ráérő nagyija nyáron, annak tavasszal meg télen sem lesz. Nyáron még ki lehet tenni a gyereket az utcára, menjél fiam, itt a kulcs a nyakban, meg tessék pénz kajára. Télen ez már nehezebb ügy. Akkor hideg van az utcán kóborolni. A plázák persze fűtöttek, de ott másféle mintakövetésre nyílik lehetőség, mint egy iskolában, vagy szervezett táborban.
A nyári iskolában viszont éppen ellenkezőleg. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva kánikula, elviselhetetlen hőség. Nem sok iskola lehet Debrecenben sem, ahol a tantermekben klíma megy. Márpedig 30-35 fokos termekben kókadozó gyerekektől jó teljesítményt nehéz elvárni. Klímára meg aligha lesz belátható időn belül pénz. S ha netán uniós pályázatokon lehetne nyerni, ki kell kalkulálni, képesek-e megbirkózni az iskolák az áramszámlákkal. Aligha. (S az messze nem érv, hogy száz éve sem volt klíma és mégis felnőttek a népek. Banális megközelítés, de egy vályogház egészen másképpen működik, mint egy betonból emelt épület. Ami előtt zsúfolt forgalom dübörög, hogyha nyitva az ablak, nem lehet hallani egymást. Plusz száz, ötven vagy harminc éve internet sem volt...)
Az iskola nem lehet mostohagyerek
Pokorni Zoltán javaslatai között szerepel az is, hogy a közoktatási törvény kidolgozásakor térjenek ki arra, hogyan lehetne elérni, hogy egy évtizeden belül minden település szervezzen ilyen szünidei programokat a diákok számára. Ez is jó ötlet, de ehhez némi pénz szükséges. Mert ha külföldi példákat hozunk, akkor nézzük meg azt, mikor találkozik mondjuk az angol szülő a gyereke pedagógusaival. Ritkán. Alapból ott kiterjedt, nagyszámú adminisztratív segéderő segíti a pedagógusok munkáját. Ők intézik az ebédet, dokumentálják a hiányzást, gyűjtik a pénzt, szervezik a kirándulásokat stb. Az egyébként jól megfizetett pedagógusok pedig a szakmai munkára koncentrálnak.
Illúzió lenne azt képzelni, hogy nálunk hirtelen lesz pénz az oktatásra. De ha komolyan vesszük a jövőt, ez kellene, hogy az a terület legyen, ahova lapáttal megy. Az, hogy az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke ilyen javaslatokkal áll elő, mégis ígéretes: téma az iskolák világa, fókuszban van, foglalkozunk vele. S nem lehet mostohagyerekként kezelni azt a területet, melyen gyerekeink jövője múlik.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)