Pénztemető, avagy a végtisztesség ára
Szerző: Árvay Sándor | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.31. 08:13 | Frissítve: 2011.03.31. 08:13
Belklinika, patológia, Köztemető, önkormányzat. A gyászoló programja. Kikerülhetetlen útvonal. Mire a végére ér, már ismeri a sorstársakat is, akik hatalmas lelki terhüket cipelve reggel óta ugyanazon a csapáson járnak. Ülnek a sorban az iroda előtt, s törődötten, fáradtan várnak ügyük intézésére, a papírok kiadására.
A halál sokunk számára tabutémának számít, pedig régen generációk adták át egymásnak a temetéssel, a gyásszal kapcsolatos ismereteket. Napjaink társadalma az örök fiatalság mítoszát isteníti, és nem tud mit kezdeni az elmúlással. Képtelenek vagyunk beszélni a halállal kapcsolatos dolgainkról, pedig bármilyen nehéz is tudomásul vennünk, a végtisztesség is üzletté vált.
Tegyük hozzá, a gyászolók számára komoly anyagi problémává. Többek között ezzel is magyarázható, hogy tíz év alatt csaknem duplájára (a korábbi 25 százalékról 40 százalékra) nőtt a hamvasztásos temetkezések aránya. Az urnás ugyanis kevesebb kiadást jelent, mint a koporsós temetés. Utóbbinál a legolcsóbb 250 ezer forint közelében van, ám helytől és a szolgáltatások színvonalától függően ennek duplája, triplája is lehet. A hamvasztásos temetés ára százezer környékéről indul, de a végösszeg itt is meghaladhatja a 300 ezer forintot. Keserű valóság: aki még életében nem takarékoskodott saját temetésére, a gyászolókat hozza nehéz helyzetbe, hiszen a végtisztesség megadásának szervezése mellett temetési segélyért vagy hitelért is szaladgálhatnak.
A temetkezési irodában az ügyvitelt végző asszony igyekszik humánus hangon, részvéttel beszélni, tájékoztatni. A 91 éves korában elhunyt nagymama legközelebbi hozzátartozójaként az ügyeket intéző unoka első lépésként költséget takarít meg azzal, hogy az urnát a családtagok koporsójához temetteti, így nem kell külön sírhelyet váltania. Ám a megrendelőlapon gyorsan megtelnek a szolgáltatások rubrikái. Röpködnek a számok, a fekete ruhás rokonság pedig fásultan bólint minden újabb adatnál. Néhány tétel a számláról: hamvasztó koporsó 24000, urnakoporsó 26800, szállítás a klinikáról a temetőbe 8960, hamvak és a koszorúk kivitele a sírhoz 7168, temetkezési árúelőkészítés, kiszállítás egészségügyi intézménybe 4800, krematórium alapdíj 17016, hamvasztás 41400, ravatalozás 28000, a sír nyitása, illetve visszahantolása 2512 és 1080, a síremlék bontása, helyreállítása 17600 forint.
Az ember eltűnődik azon, miként kerülhetnek a hivatalos dokumentumra kegyeletsértő, bántó megfogalmazások („temetkezési árúelőkészítés, halott-árúátvétel” – s a morbid szóösszetételnél nem a hosszú ú betű a legnagyobb probléma…), de nem kérdez, nem minősít, még csak nem is csodálkozik. A számlát böngészve azonban rádöbben, hogy vastag, kiemelt betűvel minden tételnél az áfa nélküli összeg látható, alatta bolhányi szürke számmal a 25 százalékos adóval növelt tétel, melyet szemüveg nélkül aligha olvashat. Talán jobb is. A pénztárnál aztán szembesül azzal, hogy nem a jól látható összeg, hanem annak égi mása, azaz a negyedével még megspékelt summa az irányadó. A 185 ezer 516 forintos összeghez így társul egy pillanat alatt még 46 ezer 379 forint áfa, s máris átnyújthatunk 231 ezer 895 forintot.
Ezt megelőzően persze már voltak kiadások, hiszen például a patológiai intézetben (ahová a szomszédos Klinika épületéből átszállították a halottat) a minimum ötnapos hűtésért (tárolásért) 12 ezer 500 forintot kell előre fizetnünk. Itt adhatjuk le azt a ruhát is, melyet – 14 ezer forintos tarifa ellenében – az „öltöztetők” elhunytra húznak. A szolgáltatásért (vonakodva) megírt számla fejlécére az ablak túloldalán ülő asszonyság a végtisztességre felkészítés szavakat körmöli, vegyítve némi szóbeli kioktatással, megtudván, hogy a „fiúk nem szeretik a számlát, tudja, az adózás miatt…”
Ha végeztünk az irodában, még meg kell állapodnunk a búcsúztatást végző pappal (17 ezer forint), s gondoskodni kell a rokonok, ismerősök tájékoztatásáról. Noha az internet világa az üzenetküldésben sok korábbi gyakorlatot helyettesít, a gyászjelentést tartalmazó levél (s a postaköltség) aligha iktatható ki. Miként a legtöbb gyászoló a napilap irodáját is felkeresi, ahol 10 ezer 700 forintért kínálják a „mezei” gyászhirdetést.
Halotti tor ezúttal nem lesz, részben praktikus okokból (ismerős, barát már alig-alig maradt az élők között, közeli hozzátartozó is kevés), részben anyagi megfontolásból – a Felvidékről érkezett rokonokkal pedig majd otthon ebédeznek…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)