Pankráció: fogyasztók harca a gáz- és az áramszolgáltatókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.11.20. 11:51 | Frissítve: 2012.11.20. 17:11
Debrecen – Ha kiderül, hogy az ügyfél csalt, olyan böszme nagy számlát kap, hogy belerokkan. De mi van, ha mégsem csalt? Jegyzet.
Kezd olyanná válni az áram- és gázszolgáltatók csatája az ügyfelekkel, mint valami őrületes pankrátormeccs. Az egyik sarokban a nagy böhöm vállalat melegít, háta mögött szakértők és jogászok hadával, a másikban meg ott szorong a kis gizda ügyfél, reszkető lábakkal, hogy mi van, mi lesz. Egyre több botrányos ügy borzolja ugyanis a fogyasztói kedélyeket egy ideje. A szolgáltató nem csupán szolgáltat, de néha fenyeget is. Azt mondja, van ügyfél, aki lopja a gázt vagy áramot. Azzal, hogy ezek a rafinált fogyasztók elmágnesezik a mérőórákat, és azok kevesebbet mutatnak, mint a ténylegesen használt gáz vagy áram mennyisége. Csakhogy arra vannak a szakértők, hogy kiderítsék ezt a tényt. S ha kiderül, hogy az ügyfél csalt, akkor olyan böszme nagy számlát hoz a postás, hogy a fogyasztó belerokkan, míg kifizeti. Röviden így állunk most, mondhatnánk, de a helyzet nem ennyire egyszerű.
Valóban sokan lopják egy-egy szolgáltató területén a gázt és az áramot. Az utóbbit bizonyos helyeken és helyzetekben akár az életük kockáztatásával is. Valaki feldob egy kampós drótot a két villanyoszlop között futó vezetékre, és azt osztja szét olykor a fél utca, így tévéznek, mosnak, főznek... Életveszélyes? Az. Lopás? Hogyne. Ahogy az is lopás, ha az ügyfél fog egy mágnest, és a mérőóra forgását lelassítja vele. Bár ez utóbbi – stílusosan szólva – eléggé gázos, mert ki lehet deríteni. Vannak erre szakosodott szakértők. Olyan ügyfelek persze ritkán lépnek a nyilvánosság elé, akik azt mondják: csókolom, tény, mi március óta csalunk, akkor vittük ki a nagy mágnespatkót a folyosóra, mert úgy gondoltuk, jobb lenne kevesebbet fizetni... Olyanok viszont egyre többen vannak, akik különböző fórumokhoz fordulnak, s keresik az igazukat, mivel állításuk szerint ők nem csaltak, szó sincs arról, állítják, hogy mágnesezték volna az órájukat. Más kérdés, hogy azzal nehéz mit kezdeni, ha az ügyfél azt tapasztalja, valami nincs rendben az órájával, amit a kérésére a szolgáltató lecserél, aztán hónapokkal később jön az értesítés, hogy csalás esete forog fenn, az ügyfél mágnesezett, volna tehát szíveskedni befizetni ezt a félmilliós számlát...
Ilyenkor ki-ki vérmérséklete szerint kritizálni kezdi a szolgáltatókat. Pedig tény: a szolgáltatók csak a saját érdekeiket védik, és azokét, akik becsületesen fogyasztanak és fizetnek. Ahogy az is tény: az azért mégis elgondolkodtató, hogy igen gyakran az ügyfélnek adnak igazat a vitás kérdésekben a fogyasztóvédelmi szervek.
Az egymásra mutogatás helyett persze célszerűbb lenne a körülményeket megvizsgálni. Mi az oka annak, hogy el lehet mágnesezni egy mérőórát? Elsősorban az, hogy a fogyasztó hozzáfér. A gázóra alapból ott van a lakáson belül. A villanyórák nem kis része meg kint a folyosón. Olyan villanyóraszekrényben, amelyen nincs zár, lakat, semmi. Egyes társasházakban pedig pincében, közös helyiségben. Ami azt jelenti, a villanyórák többségét nem csak a fogyasztó, hanem konkrétan bárki eléri. Haragos szomszéd, vendégségbe érkező idióta, unatkozó hülyegyerek. Kulcs sem kell hozzá. S mibe kerül egy mágnest feltenni rá? Vagy letépni róla a plombát? Semmibe. Ahogy az sem kerül semmibe, hogy egy vizsgálatnál azt mondja a szolgáltató, ez el lett mágnesezve. Aztán ha az ügyfél biztos benne, hogy tiszta a lelkiismerete, meg hozzá elég karakán, még az is lehet, hogy kijárja a maga igazát, és ejtik az ügyét. A tüske persze ott lesz benne. Mert úgy érzi, ki van szolgáltatva a körülményeknek. S joggal akad ki azon, hogy akkor ő most mit tehetne. Hogyan védje azt, amiért egyébként ő a felelős a szolgáltatók szerint? Álljon ott csőre töltött fegyverrel éjjel-nappal? Vagy szervezzen mérőóraőrző szolgálatot a szomszédokkal? S mi van azzal, akinek a hétvégi kertjében rongálják meg az órát? Hogyan fogja bizonyítani, hogy nem ő volt? Hogy két hete, két hónapja kint sem járt? Tegyen rá lakatot? Ugyan már, mibe kerül egy elhagyott kertben lecsapni egy zárat? Két másodpercbe. Lássuk be, nagyjából behozhatatlan hátrányban van a fogyasztó.
Megoldást jelentene egy olyan óra, ami nem fémből van, vagy amit a plombán kívül más is védene. Például valami stabil műanyag borítás, vagy olyan doboz, amit csak a szolgáltató nyithat ki. Ez esetben mindjárt új helyzet előtt állnánk. Már nem férne boldog-boldogtalan a mérőórához, ha pedig igen, annak egyértelmű nyoma lenne. Tény, hogy ehhez persze valóban igényes megoldás kellene, mert ha a lakásajtón belül található gázóra, azt tényleg nem lehet elvárni az ügyféltől, hogy a saját konyhájában naponta megriadjon egy horrorisztikus külsejű eszközökkel védett mérőórától. Ahogy a villanyóra esetében is szempont lenne, hogy jó is legyen, meg normálisan is nézzen ki. Vagy mondjuk le lehessen róla olvasni az óraállást, ha pedig gond van, visszakapcsolható legyen az áram. Kérdés, ki találja ezt ki, ki oldja meg a helyzetet. Az ügyfelek százezrei? Ők egyezkedjenek egymással, meg a szolgáltatóval, keressenek gyártót, szerelőt? Nem lenne jobb, ha az a néhány szolgáltató állna elő valami értelmes javaslattal?
Innentől ugyanis elég nagy esély lenne rá, hogy véget érjen a hiszti, az egymásra mutogatás. Nem mondhatná a fogyasztó, hogy nem csalt, ha mégis. Befejeződnének azok a viták is, hogy akkor most csinálhatott-e bármit is a szolgáltató szerelője az órával, vagy csak képzelődik az ügyfél. S persze, ettől kezdve a szolgáltató sem fenyegethetné az ügyfelet, hogy fizessen százezreket, és nem kellene az ügyfélnek sem a sajtóhoz, meg a fogyasztóvédelemhez rohangálnia, hogy bizonygassa az igazát.
Kérdés, erre van-e valódi igény. Tényleg szempont-e az, hogy véget érjenek ezek az ügyek, s lefújja a bíró a szolgáltatók és az ügyfelek közötti pankrációt? Vagy éppen az a jó, ha zavaros az egész és kedvére halászhat benne mindenki?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)