Miről lehetne beszélni a Loki mai szurkolói ankétján?
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2016.05.03. 13:58 | Frissítve: 2016.05.04. 14:28
Debrecen – Van csapatunk, van Lokink, csak nem a Nagyerdei Stadionban kell keresni. Siker-e a bronzérem?
Napra pontosan három hónapja, a Loki szurkolói ankétján Szima Gábor, a DVSC Futballszervező Zrt. elnöke kijelentette, ezután háromhavonta tartanak majd ankétot, hogy javítsák a kommunikációt a drukkerekkel. Nos, újabb ankétról egyelőre nincs hír, pedig lenne miről beszélni.
Megvan a kitűzött cél, a bronzérem és a nemzetközi kupaszereplés joga, ami ahhoz képest mindenképp siker, hogy az őszi szezon után a hetedik helyen telelt a csapat. Leszögezhetjük azt is, hogy a téli igazolások beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, Holman Dávid alapember lett, sőt annál is több, a kinevetett, lesajnált Takács Tamás pedig pontosan azt csinálja, amit Kondás Elemér három hónapja mondott, remek befejező csatár. Akkor hát miért nem ünnepel Debrecen, miért nem érezzük ezt mégsem sikernek? Miért veszítette el az amúgy sem sok nézője bő ötödét a Loki (3818-ról 3010-re csökkent az átlag nézőszám egy év alatt a Nagyerdei Stadionban)?
Nyilván a debreceni drukker hozzászokott a bajnoki címekhez, kupagyőzelmekhez, egy bronzérem ma kevés, a 12 csapatos mezőnynek pedig már a harmada indul a nemzetközi kupákban. A mutatott játék általában gyenge, egy-egy kiugrás, remek meccs után újra csak pislog a debreceni drukker, hogy ez már megint mi a… A szenvedélynek a nyomát sem lehet felfedezni. A Békéscsaba elleni utolsó találkozón egy percig sem látszott, hogy egy már kiesett és egy bajnoki ezüstéremért küzdő csapat van a pályán. Ezen a meccsen elúszhatott volna minden. Ha nyer az MTK és a Haladás, mi meg bekapunk egy gólt a 90. percben, az ötödik helyen találjuk magunk, s oda a nemzetközi kupaszereplés. Na, ez, ez a tét egyátalán nem látszott a csapaton.
Össze sem lehet mindezt hasonlítani azzal, ami a másik Lokinál, a női kéziseknél történik. Számtalan felemelő és megható pillanatnak lehettek tanúi a Hódosban a drukkerek. No, ha ott nem lesz meg a döntőbe jutás vagy – teszem azt – a bronzérem, akkor is óriási sikerként fogja értékelni mindenki a szezont.
Amellett, hogy annál a Lokinál a szurkoló az isten, akiről csak szuperlatívuszokban és a legmélyebb tisztelet hangján szól klubvezető, edző és játékos, nyilván a szenvedély a kulcsa mindennek. Tone Tiselj időkérése mellett például elbújhat Mel Gibson/William Wallace stirlingi csata előtt mondott beszéde.
Pedig ezzel lehetne visszacsábítani a korábban a rossz játékkal, a kommunikációs hibákkal és persze az MLSZ agyrémeivel elüldözött szurkolók jó részét a Nagyerdei Stadionba. Emiatt van teltház az Európa-bajnokságra kijutó válogatott meccsein is.
Szima Gábor a januári szurkolói ankéton arra is ígéretet tett, hogy most már újra teljes erővel veti bele magát a Loki ügyeinek intézésére. Ennek egyelőre nem sok nyomát látjuk. Mi abban bízunk, hogy elnök úr nem betegeskedik, hiszen hónapokkal ezelőtt, amikor hívtuk a Debrecen Televízió műsorába, azt mondta, valami nyavalyával küszködik, de ha meggyógyul, jelentkezik, s jön. Ez azóta nem történt meg, így jubilálunk, kereken öt éve járt a DTV valamelyik műsorában a város focicsapatát működtető cég elnöke, ami azért nem a legszebb gesztus. Nem felénk, hanem a nézők, szurkolók felé.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)