Miért nem bírja ki alkohol nélkül a magyar?
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.12.03. 09:02 | Frissítve: 2016.12.03. 09:06
Debrecen – Pálinka, sör, bor: minderről lemondhattunk a Száraz November során. Végigcsináltam, és sosem voltam még ilyen életteli. Jegyzet.
„Száraz november? Az mi? Én inkább koccintok rá egyet anyukámmal” – mondta az egyik ismerősöm, miután tudomást szerzett az absztinens hónapom tervéről. Ez volt az egyik legpikírtebb megjegyzés a folyékony földi mámorok nélkül töltött heteimből: mások azzal traktáltak, hogy ennek semmi értelme. Antialkoholista ismerőseim pedig kinevettek: szerintük minden hónapnak szárazan kell telnie. Pedig félreértés ne essék: nem vagyok egy orosz miniszterelnök reinkarnációja, aki vodkásüvegeket dugdos a farzsebében.
Átlagos magyar fogyasztóként vágtam bele a Kék Pont Alapítvány kezdeményezésébe. Családi vacsorákon, baráti összejöveteleken és szülinapokon jól esik egy-egy pezsgő vagy almabor, amúgy meg vígan elvagyok az egész kocsmahangulat nélkül, ha nincs különösebb indítékom egy "italka" felbontására. A budapesti székhelyű Kék Pont Alapítvány azoknak ajánlotta a programon való részvételt, akik legalább hetente egyszer fogyasztanak szeszes italt. Ez rám, mint rendszeresen társaságba járó, az egyetemről nem régiben szabadult ex-diák, igaz. Az akció kiötlői arról számoltak be, hogy a programot végig vivők kvázi a Dalai Láma magasságába emelkedve tudnak majd önmagukra lepillantani, és megértetni belső indíttatásaikat. Bár ez túlzottan patetikusan és röhejesen hangzik azok számára, akik minden akadályban felbuknak az életük során és inkább legyintenek: „hagyom a fenébe az egészet” – a szervezők nem jártak messze az igazságtól.
Ellenszélben is meg lehet érkezni a célhoz
Az esemény Facebook oldalán külön szekció szolgált arra, hogy a sóvárgás leküzdéséről szóló történeteket megoszthassák egymással a Száraz November „indulói”. Feltételezem, ezek a tanácsok már tényleg azoknak szólnak, akik komoly alkoholproblémával küzdenek. Személy szerint semmi hasonlóval nem szembesültem: elsején elhatároztam, hogy nem szegem meg a magamnak tett ígéretemet. Így egy apró megingás vagy vágyakozás nélkül zajlott le az év utolsó előtti hónapja – úgy, hogy kiskapukat és „pótlékokat" sem igyekeztem keresni. Annak ellenére, hogy több születésnapon, összejövetelen is részt vettem: bár szívesen koccintottam volna a barátnőmmel a jeles napon, meg sem fordult a fejemben, hogy megszegem a szabályokat. Rokonaim természetesen próbáltak kicsit cincogtatni azzal az ilyen alkalmakon, hogy a legfinomabb jégborokat illatolták öblös poharakból, s közben összehúzott szemekkel néztek rá. De egyszerű volt elütni a trollkodásukat azzal, hogy „vezetek”.
Nem is bántam meg egyszer sem azt a döntésemet, hogy belevágtam a Száraz Novemberbe. Több áldásos hatását is éreztem az elmúlt 30 nap során – sőt lényegében, csak azokat. Az első és legfontosabb fejleményként egyszer sem macskajajjal s fejfájással köszöntöttem a hétvégét: szombat és vasárnap reggel is Csipkerózsikát megszégyenítő jókedvvel és fittséggel ébredtem. Külön szerencsés kezdeményezés ez azok számára, akik egy pohár itókától felbuzdulva bődületesen nagy marhaságokkal keresik meg az éjszaka folyamán titkos kiszemeltjüket. Ez a kínos és kimagyarázhatatlan helyzet engem egész hónapban elkerült.
Ami pedig ezeknél is fontosabb: bevált a Kék Pont Alapítvány jóslata, és akár egy meditáló szerzetes, megvilágosodtam azt illetően, mi miatt esik jól egy-egy itóka (ezt engedjék meg, hogy megtartsam magamnak). Emellett sokkal hasznosabb időtöltéseket találtam, mint esténként az egyetemisták féktelen életét élni: több figyelmet fordítottam a rokonaimmal való kapcsolattartásra, újra el tudtam merülni a sok epizódot számláló kedvenc sorozatomban. Emellett akkora lendületet adott az egész, hogy a régóta tervezgetett vegetáriánus étrendre való áttérést is megvalósítottam egy adott időszakban.
Lucskos december helyett száraz karácsony
Ezek az áldásos hatások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a december elsejét ne bulizással ünnepeljem meg: hiszen nem „kiéhezve” érkeztem el a cél végére, hanem elégedetten. Ilyen vidámnak és nyitottnak rég éreztem magam: számomra ez a kezdeményezés legnagyobb pozitívuma. Korábban is vittem már véghez hasonszőrű elhatározásokat: októbertől karácsonyig szesztilalom, egy úticélhoz való megérkezésig nincs semmi ital. Mindegyiket zökkenő nélkül abszolváltam, a célhoz való megérkezés pedig az egyik legnagyobb megelégedettséget hozta el: nem csaltam, nem engedtem a froclizásnak, és fergeteges bulikat csaptam a barátok és néhány pohár kóla társaságában. Főleg büszkeséget érez ilyenkor az ember, akárcsak akkor, ha ügyesen véghezvitt egy fogyókúrát, vagy ha a több hét alatt kidolgozott munkaprojektje sikert arat a meetingen.
A Facebookos esemény időnkénti követésével pedig egy közösség részének éreztem magam az akció alatt: minden nap kiírta valaki azt, hány nap telt már el a Száraz Novemberből. Többen arról számoltak be, hogy annyira bejött nekik az elázás nélküli hónap, hogy ezután jön majd a száraz december is (bár ezt nem tudom, karácsonykor és szilveszterkor is nagy mosollyal veszik-e ezt tudomásul). Sok kommentelő arról számolt be, hogy bár korábban itallal vezette le a felgyülemlett feszültséget, ez a hetek során megváltozott: rájött arra, hogy kell önmagával szembenéznie. Ez pedig a legnagyobb eredmény, amit egy ember elérhet egy ilyen program segítségével.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)