„Hová lesz a séta?”
Szerző: Érsek Kitti | ersek.kitti@dtv.hu Közzétéve: 2010.12.19. 13:00 | Frissítve: 2010.12.19. 13:00
Mi, tévések nap mint nap találkozunk azzal a bosszantó jelenséggel, amit én egyszerűen csak “portáseffektusnak” hívok. Olyan azonban eddig nem fordult elő, hogy épp egy kötelességtudó őr miatt maradjon el a napok óta gondosan szervezett forgatás. Vélemény a Be- és Kijáratok Mindenható Őreiről.
Hogy oldjam a saját feszültségem, egy kedves anekdotával kezdem. Debrecen Televízió stúdió, 2000-es évek eleje. Orbán Viktor érkezik az Esti Közelképbe beszélgetni. A biztonsági őr nem régóta dolgozik nálunk, lelkesen teszi a dolgát. Nem jöhet be csak úgy “akárki” a televízió épületébe. A feladat súlya alatt meg is kérdezte lazán a miniszterelnököt: Hová lesz a séta?
Szerintem ha a portásokon múlna, G-akárhanyas csúcstalálkozók maradnának el, olimpikonok csúsznának le az aranyról, vagy a rák ellenszerének kifejlesztője nem jönne időben világra, mert az anyuka érkezésekor az őr épp cigizne a kórház hátsó udvarán… A minap is megbizonyosodtam, vannak még portások (biztonsági őrök, recepciósok, vagy minek kell őket hívni), akik értik a dolgukat. A Megyei Tükör adásába hat napja(!) szerveztünk egy interjút egy szalmafonó népi iparművésszel. Az idős hajdúnánási hölggyel Debrecen főterén, a karácsonyi vásárban találkoztunk. Műhelyét télre bezárta, most a standnál tölti az egész napot. Mire megérkeztünk a kijelölt időpontra, egy kisírt szemű, pityergő asszonyt találtunk a pult mögött. Igen, ő az, akit keresünk, de nem vállalja az interjút. Vérig sértette a Városházán a biztonsági őr. Az történt ugyanis, hogy a hölgy a hidegben meggémberedett kezét szerette volna meleg vízzel felfrissíteni a mosdóban, és a direkt számunkra előkészített szalmát meg akarta nedvesíteni. Az őr azonban elküldte melegebb éghajlatra… vagyis az árusoknak felállított mozgó vécébe. Ott meg ugye csak hidegvíz van.
A néni megsértődött, „a debreceniek állatoknak hisznek minket” - mondta ezt nekünk, a megszeppent stábnak. Ilyen kézzel különben sem tud szalmát fonni. Még egy kis istápolás, a hölgy csak nem adta be a derekát az évekig gyakorolt pszichés rábeszélés hatására sem. Summa summarum, komplett fény- és hangtechnikával felpakolva, riport nélkül visszakullogtunk a szerkesztőségbe.
Érdekes helyzet. Az őr csak tette a dolgát. Azt mondja: a hölgy nem szólt, mihez kérne segítséget, csak mosdóba akart menni. Azt pedig neki nem lehet. (A sztorit egyébként nekem is elég tuskón mesélte, el tudom képzelni, hogy beszélt a nénivel). Felbőszült riportalanyunkat is értem, sok évtizedes kézműves tapasztalattal a háta mögött elege van abból, hogy a hidegben, százhatvanikszezer forintos bérleti díj mellett még kitessékelik a mosdóból, úgy, hogy nem is a saját kedvéért ment volna be.
Szerintem mindkettőnek igaza van. Rendben. De, kérem alássan, én csak egy interjúért jöttem volna…
Érsek Kitti írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)