Hosszú út előtt – kispadokról az Eb-re?
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2010.09.03. 06:44 | Frissítve: 2010.09.03. 06:44
Kihagyhatatlan a „ziccer”, muszáj az 1992-ben történtekre emlékezni a ma induló Európa-bajnokságra selejtező csoportküzdelmek felvezetéseként. Ez volt az az Eb, melyre Dánia nem jutott ki, mégis megnyerte. Nem is akárhogyan: eredetileg Jugoszlávia mehetett volna, de a délszláv háború miatt kizárták őket, ezért jöhettek a dánok. Egyenesen a strandról...
Ez nem vicc, tényleg így történt. A nehéz klubszezont követően a dán sztárok már nyaralni mentek, mikor jött az értesítés: a jugoszlávokat kizárta az UEFA, így a kvalifikációs csoportban mögöttük második dánok utazhatnak Svédországba. Ez olyannyira meglep(het)ett mindenkit, hogy ha már elmentek, az összezavarodott ellenlábasok előtt megnyerték a tornát. Váratlan volt a felbukkanásuk, még a magyar televíziózásban eddig messze legjobb sportkommentátor, Vitray Tamás is nagyot bakizott a németek elleni döntő vége felé, mondván: „fantasztikusak ezek a japánok”. Igen, az európai bajnokságon...
Nem tudom, mennyire „erős” a magyar strandfoci válogatott (hátha a parti homokból nekünk is menne), de az bizonyos, hogy nem lesz könnyű kijutni a lengyel-ukrán közös rendezésű kontinensbajnokságra. Azért persze megpróbáljuk. Hogy van-e reális esélyünk? Természetesen nincs, de csodák (néha) történnek. Bízzunk hát a csodában!
Hollandia (éppen világbajnoki döntőt játszott júliusban), Svédország, Finnország, Moldova és San Marino a soros ellenfél. Őket kellene oda-vissza alapon valahogy megelőzni, hogy kijussunk az Eb-re. Mert igazából az első hely a tuti, és van még körülbelül egy „fél második” remény is. A kilenc csoportelső biztosan ott lesz, a legjobb második is, míg a többi „kettes” pótselejtezőt játszik a maradék helyekért.
Esélyünk akkor van, ha több pontot szerzünk, mint a többiek. Világos „beszéd”, nem kell számolgatni, csak megverni mindenkit. Mondjuk, ez azért például Hollandia ellen kifejezetten nehéznek ígérkezik, elég csak két hónapnyit „visszalapozni” a memóriánkban (június 5: Hollandia – Magyarország: 6-1). Az örök optimisták persze legyinthetnek: ugyan, hiszen a hollandok a VB-re készültek, mi meg szabadságra. Ettől függetlenül szó szerint világszenzáció lenne, ha Hollandiát egyáltalán legyőznénk.
Szóval az első hely „kiadva” (no, persze egy erős körbeverés segíthet a „tulipánosokkal” szemben is), nézzük a másodikat! Svédország. Ja, őket ismerjük, most játszottunk velük a VB selejtezőkben. Oda-vissza vertek bennünket, aztán mindketten kiestünk. Igaz, nem annyira „acélosak”, de Ibrahimovic kétségkívül jobb focista, mint mondjuk Huszti. Jobbak is az esélyeik a második helyre, mint nekünk.
Finnország ellen talán már jól kijöhetünk, régen láttunk tőlük nagy eredményt. Legnagyobb élményünk egy 1997. októberi VB selejtező volt, melyen Finnországban a 91. percben egy hihetetlen potya öngóllal egyenlítettünk (és nyertünk jogot egy jugoszlávok elleni, arcpirítóan csúfos buktával végződő pótselejtezőre). Moldova és San Marino „papíron” gyengébb nálunk. Szóval talán a harmadik hely reális. Előbb bravúr (csoda?), hátrébb kudarc.
Miért állunk így? Ha végigpásztázzuk „sorainkat”, talán megértjük. Játékosaink tudása nem elegendő az európai elitbe kerüléshez. Legjobbjaink vagy itthon játszanak (mondjuk, kevesen) vagy valamelyik európai középcsapat kispadján ücsörögnek. Ahol aztán a kispad rövid (mondjuk a Genoánál), még oda sem fér az a Rudolf Gergely, aki könnyen kezdő csatár lehet (jó, Ibra sem fért a Barcelona padjára, így mehetett kezdőnek a Milanba!). Úgy viszont nehéz Eb-re jutni, ha idény közben nincs elég meccs a válogatottak „lábában”. Huszti, Hajnal, Koman, Halmosi, Bodnár és a többiek még ezekben a napokban is lázasan keresik azt a csapatot, amelyben bekerülhetnek a kezdőbe. Jelenleg két olyan játékosunk van, aki nem csak hangerőben üti meg az európai szintet, hanem játékban is: Dzsudzsák és Gera. Két játékossal viszont nem fogunk nyerni...
Az itthoni mezőnyben azért akad lehetőség a válogatottaknak. Az angolok elleni augusztusi felkészülési mérkőzésen (1-2 a Wembley-ben) óriási sztárnak kikiáltott videotonos védők szembetűnően bizonytalanok voltak a hétvégén Debrecenben (nem tudom, Vaskó éppen belefér-e a kapitány keretébe, de az biztos, hogy fiatal kora ellenére rendkívül lassú, és nagyjából úgy fordul, mint egy Star Wars-os birodalmi lépegető). Annyi azért reményt keltő, hogy végre van egy jó magyar szövetségi kapitányunk, aki (meg)dolgozik a sikerért. Egervári Sándor rendkívül jó edző és pedagógus, a fiatalokkal pedig nagyon szép eredményt ért el a tavalyi U20-as világbajnokságon (bronzérem). Az pedig külön öröm, hogy bátran beválogatja az itthon játszó (és most a játszó szón komoly a hangsúly!) játékosokat.Szóval a padról nehéz lesz, de hátha. Minden selejtezősorozatnak így indulunk neki: hátha... Aztán csalódva nézzük a fiúkkal együtt a karosszékből az aktuális kontinens- vagy világtornát. Most ismét nekiveselkedünk: Svédországgal kezdünk, idegenben. Egy jó rajt (mondjuk, ha nem kapunk ki) sokat érhet: Moldova itthon, San Marino itthon és Finnország idegenben még az idei „menü”. Szóval ha nem kapunk ki a svédektől, akár még veretlenül is zárhatjuk az évet. Aztán a többi jöhet jövőre.
Európa-bajnokság lesz 2012-ben Lengyelországban és Ukrajnában. Elindulnak a küzdelmek a magyarok csoportkörében. Bízzunk a fiúkban, és a fiúk is bízzanak bennünk, szurkolókban! Hátha a padról is megy... Ha meg nem, legalább elmondhatják Husztiék: ha egy-egy orosz, német, olasz középcsapatban vagy angol másodosztályúban nem is lépnek pályára, legalább a magyar válogatottban biztos kezdők. Igen, innen szép továbbmenni. Hajrá, magyarok!
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)