„Ha elkaplak, eltöröm a kezed” – debreceni falfirkák
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.09.29. 10:03 | Frissítve: 2013.09.30. 09:25
Debrecen – A város össze van firkálva rendesen. Mi szabhat gátat a graffitisek tevékenységének? Csak az a biztos, hogy az erőszak nem lehet megoldás.
A lakótelepen legendák keringenek a faterról, meg a fiáról, akik kezükbe vették a graffitisek ügyét. Meg előtte valami lapátnyélre emlékeztető tárgyat. Úgy mentek le a játszótéren hangoskodó fiatalokhoz, s magyarázták el nekik, hogy éjszaka van, késő, kéretik nagyobb csendben lenni. Meg eleve: jó lesz gyorsan elhúzni innen, jó messzire, nem itt időzni meg zajongani éjjelente. Legfőképpen pedig befejezni a környékbeli lépcsőházak összefirkálását, mert amennyiben újabb ábrák jelennek meg ebben a négyszögben, akkor nem lesz beszélgetés. Ami lesz, annak viszont nem fog örülni senki. Ők ugyanis nem kérdeznek, csak befolyást fognak gyakorolni a jelenlévő személyek testi épségére. S majd ne legyen az, hogy nem szóltak, ha esetleg elkapnak egy-két urat a most itt zajongók közül, akik attól kezdve egy darabig nem csak a festékszórót nem fogják tudni felemelni, hanem a kanalat sem.
A beszélgetés szó szerint nyilván nem így zajlott, ez a változat egy finomított, a nyomdafestéket nem tűrő szavaktól és kifejezésektől megfosztott verzió. Talán nem kell hozzá nagy képzelőerő, konkrétan mit is mondhatott a fater meg a fia a srácoknak, de a lényeg az, hogy abban a lakótelepi négyszögben az éjszakai parkban hangoskodók száma is erősen lecsökkent, meg az új falfirkáké is. Bár nem szép dolog visszaélni a testi erővel, meg felebarátunkat megfenyegetni sem, választás elé állítva, hogy firkál-e majd, mert ha igen, el lesz törve a keze, azért tény, hogy ez a nem kifejezetten szabályos, jogászok által akár törvénytelennek is definiálható akció megtette a hatását. Hatékonyabb volt, mint bármi, ami azon a környéken történt. Pedig – és ez nem egy városi legenda – az ott élők futottak már egy-két kört. Lefotózták a környéket, számba vették az összes graffitit és feljelentést tettek. Az már egy másik történet, hogy mi lett a vége. Ha minden igaz, a rendőrök nyakon csíptek néhány srácot, akik a kézjelüket ott hagyták lépcsőházak üvegajtaján, házfalakon, kerítéseken. Az „alkotók” nyilván kaptak némi iránymutatást arra, hogy fejezzék be a kártékony rongálást. Miután pedig otthon alsóneműt cseréltek, bizonyára meghúzták magukat egy darabig. Aztán újra összeszedték a bátorságukat, s újra nekilendültek. Firkáltak, fújkáltak lelkesen, válogatás nélkül mindent. Azt is összerondították, amit a környékbeliek addig letakarítottak, lefestettek. Ez van. Ha tudják is, hogy amit csinálnak, az rongálás, de nyilván tesznek rá magasról. Mit is számít, mit mond a sok hisztis kispolgár, mit dumálnak a környéken élők arról, hogy a firka gusztustalan, meg csökkenti a lakások értékét. Ugyan miért is izgatná őket, hogy a többség gyomra felkavarodik a graffitik láttán, ha előállhatnak azzal, hogy ők valójában fiatal művészek, akik csak "önkifejeznek". Persze, nem nyíltan, felvállalva, hogy igen, én vagyok az, aki ide horogkeresztet festettem, oda meg vaskos férfi nemiszervet, és az a méretes anyázás is az én alkotásom az óvoda oldalán. Az már egy más szint volna. Arról nem szólva, hogy akiben tényleg van tehetség, az nem fog gusztustalan pacákat kenni mások tulajdonára. Ennyi. Nincs érv, ami amellett szólna, hogy szükség, netán igény van a graffitizésre.
Lehet éppen hatékony, ha a fater odaáll az általa gyanúsnak ítélt fiatalok elé, s azt mondja: ha meglátom, hogy firkálsz, eltöröm a kezed, de nyilvánvaló, hogy az erőszak útja nem járható. Kérdés viszont, mi a megoldás? Van egyáltalán? Vagy hagyjuk, hogy még inkább ellepjen mindent a gusztustalan graffitik áradata? Vegyük tudomásul, hogy a városi léthez a graffiti éppúgy hozzátartozik, mint a kutyapiszok, a szétszórt szemét, a felgyújtott szelektív gyűjtők sora vagy a szórakozó helyek környékén az összetört üvegek szilánkjaiból és hányásfoltokból kialakuló díszítőmotívumok?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)