Ha eljön a jeges
Szerző: (milk-show) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.02.25. 10:18 | Frissítve: 2011.02.25. 10:18
Debrecen - A debreceni autósok nem átlagos módon vezetnek. Hogy miképpen, azt nem szeretnénk jelzőkkel minősíteni, hiszen átlagember és átlag vezetési stílus nem létezik. A duda azonban mindenkinek kéznél van, a haragot azzal is ki lehet fejezni.
Senki nem örül ilyenkor a hónak. Túl közel van már március, úgy gondoljuk, ne most hulljon, elég volt eddig. Azért amikor az ember felkel reggel, félrehúzza a függönyt, végiggondolhatja, mit tegyen, gyalogoljon, várjon buszra, vagy vágja magát kocsiba. Sokan választják ezt az utóbbi lehetőséget, ami önmagában nem baj. Legfeljebb ha a kocsi az ernyőt meg a meleg kabátot helyettesíti, és egyben hiányzik a napi rutin a forgalomban való közlekedés akadályainak legyűréséhez. A debreceni autósok ugyanis nem átlagos módon vezetnek. Hogy miképpen, azt nem szeretnénk jelzőkkel minősíteni, hiszen átlagember és átlag vezetési stílus nem létezik, de azért mégis lehet erről fogalmunk, össze tudunk hozni egy privát statisztikát, ha szeretnénk mondjuk a nyulasi részről a Kaskötő utcára, vagy a Sárvári Pálról a Szabó Pálra gurulni .
Ezen a szép havas reggelen a forgalom szokásos zaját tovább színezték a csúszós úton bizonytalanul sivító kerekek és a fékek nyikorgása. Mert fránya tulajdonság ez, de ilyenkor másképpen tapad a gumi, és nem úgy fog a fék sem, ahogy szeretnénk. S hogy ne pusztán a mechanikus hangfoszlányok alkossanak egyfajta, kissé drámai szimfóniát, üde szólamként érkezett egy duda dallama is a kereszteződés felől. Kódolt üzenetet foglalt magába ez a hang. Az üzenet küldője egy céges típusú, finoman szólva öregecskedő mikrobusz vezetője volt. A címzett pedig egy személyautó, mely egyenes pályán haladt ugyan, de fékezett. Jobb híján. Gyalogátkelőhöz ért ugyanis, ahol épp két fő próbált átjutni az egyik oldalról a másikra. A személykocsi vezetője pedig – eleget téve a KRESZ szabályainak – úgy gondolta, jobb ha megáll, mintsem aktív és tevékeny szemlélője legyen annak, hogy esetleg a kerekei alá csúszik felnőtt és/vagy gyerek. Ezzel persze akadályozta az oldalról érkező mikrobuszt. A mikrobusz vezetője úgy saccolhatta korábban, hogy balról nagy ívben szépen ki tud kanyarodni, és besorolhat a személykocsi mögé – de már a busz elé, ami szintén jó tempóban közeledett. A gyalogosok viszont, s még inkább az idétlen és érthetetlen módon udvariaskodó személykocsi vezetője megakadályozta terve tökéletes kivitelezésében. Az út pedig csúszott, s mert a besoroláshoz túl gyorsan érkezett, éppen, hogy meg tudott állni. Azt pedig nyilván tudta – amennyiben nem a piacon szerezte a jogosítványát –, hogy nehéz hátulról szabályosan belerohanni egy másik kocsiba.
Így aztán az autósok ősi eszközéhez nyúlt haragja világgá kürtöléséhez. Nyomta a dudát. Vadul, dühösen, hosszan, hogy vegye magára, akit illet: a közlekedés közösségi műfaj, ő is tagja a közösségnek, és őt most konkrétan akadályozta ez a másik, aki úgy gondolta, komolyan kell venni a szabályokat, és volt pofája megállni a zebránál.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)