Ha a pénz elégséges, a teljesítmény közepes? Tavaszi kilátások a debreceni sportban
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2015.02.04. 11:22 | Frissítve: 2015.02.04. 14:42
Debrecen – Tudják, mi a közös a jégkorongban, a vízilabdában és a kézilabdában? Debrecenben legalábbis az, hogy mindhárom sportág élvonalbeli képviselője a középházba vágyik. Szerény célok. Nincs is ez így rendjén...
Váratlan megjegyzés volt és egyben felejthetetlen. Valamikor 2007 őszén, a DKSE akkori vezetőedzője Kovács Mihály azt találta mondani egy vesztes meccs után, némiképp számon kérve játékosai hozzáállását, hogy: „Addig örüljetek, amíg ennyi fanatikus kézilabda drukker van, akik a saját pénzüket ölik bele ebbe a játékba, pusztán szerelemből. Mi lesz, ha egyszer megszűnik ez a jó világ?”
Egy évvel később kitört a gazdasági válság, a szponzorok szépen lassan kivonultak a debreceni férfi kézilabdából, a DKSE pedig 2010-ben kiesett az NB 1-ből.
A helyzet, férfi kézilabda fronton azóta sem sokat változott, sőt inkább romlott, hiszen jelenleg csak a harmadosztályban (NB 2) szerepel debreceni csapat, ez pedig a DEAC.
A szponzorok szempontjából sem sokkal fényesebb a helyzet ma, mint volt 2008-ban. Az élvonalban szereplő debreceni csapatok, sportágtól függetlenül küszködnek. Ez alól talán csak a DVSC-TEVA kivétel, úgyhogy velük ezúttal nem is foglalkozunk.
Vízilabda: „Ez a pénz kevés!”
Néhány napja Varga Tamás, a DVSE vezetőedzője azt mondta a BVSC elleni – egyébként a nyolcadik hellyel kecsegtető - vesztes meccset követően: „Hosszú távon, ahhoz hogy mi fönnmaradjunk az első nyolcban, ez a pénz kevés!”
Korábban néhány játékos merészen kijelentette, hogy meglehet az 5-8. hely, de azért féltávnál már kristálytisztán látszik, hogy ahhoz jócskán erőn felül kell teljesíteni a debreceni vízilabdacsapatnak, hogy az OB 1 első felében végezzen. A realitás, amit egyébként Varga Tamás a bajnokság előtt hangoztatott is, inkább az első tíz, de azért is kőkeményen meg kell majd küzdeni a DVSE-nek a tavaszi szezonban, hiszen a közvetlen riválisok zömével idegenben találkoznak. 15 forduló után egyébként a kilencedik helyen áll a Debrecen a 14 csapatos bajnokságban, a tizedik Kaposvárnak ugyanannyi pontja van.
Női kézi: hullámvasút
Varga József, a női kézilabdacsapat vezetőedzője még nem jutott el odáig, hogy a klub költségvetését is beleszője a mérkőzés utáni értékelésbe, de azért a nyilatkozataiban rendre érezni lehet az óvatos célzást arra, hogy a DVSC-TVP-Aquaticum szigorúan a csapatra fordított pénz alapján nem férne be az első nyolcba, ahová egyébként idén vágyik. Más kérdés, hogy kicsivel több koncentrációval (szerencsével?) akár küszködés nélkül teljesíthető lenne a cél, csakhogy a lányok teljesítménye az elmúlt évihez hasonlóan idén is elég rapszodikus.
Egyik héten megvernek egy élcsapatot, a másik héten kikapnak egy alsóházitól. A bajnokság elején például a legjobb négy közé igyekvő Érdet kapták el, később viszont a kiesés elől menekülő Vác ellen hazai pályán és idegenben is kikapott a Loki, pedig ha azt a két meccset hozzák a lányok, már lassan hátra is dőlhetnének. Így viszont valószínűleg idén is az utolsó fordulóig gürcölni kell majd a célként kitűzött középházba kerülésért. 17 forduló után a kilencedik a DVSC-TVP-Aquaticum a 12 csapatos bajnokságban. Ugyanannyi pontja van, mint a nyolcadik MTK-nak, de csak egy ponttal előzi meg a Vácot és kettővel a Mosonmagyaróvárt.
DHK – jegelnék a jó szereplést
A MOL Liga újoncaként rögtön a rájátszásba, azaz a legjobb hatba került a Debreceni Hoki Klub. Ahhoz képest, hogy éveken keresztül arra kellett várni, hogy egyáltalán legyen elég pénz az élvonalbeli indulásra, most úgy tűnik, hogy sikerült egy stabil költségvetést összehozni, ami elég arra, hogy masszív középcsapattá váljon a Debreceni Hoki Klub. Egyébként nemhogy a legjobb hatba jutottak Ladányiék, a négy közé kerülésért mérkőznek a Corona Brassóval a február 10-én kezdődő negyeddöntőben.
Az orosz sikeredző, Jevgenyij Muhin bízik a játékosaiban. A bajnokság kezdete óta hangoztatta, hogy a csapat elérheti a rájátszást. A DHK egyébként 42 lejátszott meccs után az ötödik helyen végzett a Mol Liga alapszakaszában, ami önmagában véve dicséretes teljesítmény.
Összegezve, ha csak valami csoda folytán nem jönnek újabb milliók, tízmilliók a debreceni élsportba, a női kézilabdában, a vízilabdában és a jégkorongban is meg kell elégedni a „középszerűséggel”. Illetve van egy másik, egy jóval hosszabb és fáradságosabb út: kinevelni saját magunknak a sportág legjobbjait. De ez már egy másik cikk témája...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)