Egy fecske nem csinál nyarat, ebben biztosak lehetünk
Szerző: Anderkó Anita | anderko.anita@mcdb.hu Közzétéve: 2021.10.24. 17:40 | Frissítve: 2021.10.29. 12:52
Mennyi mindennek kell ahhoz történnie, hogy megértsük a közmondások – szüleink, nagyszüleink – igazságát? Jegyzet.
Közmondások. A nagy életigazságok. Gyerekként vagy akár fiatalként érti ezeket valaki? Hiába halljuk sokszor, hogy nem mind arany, ami fénylik, vagy több nap, mint kolbász, nem igazán értjük annak valós mondanivalóját.
Illusztráció: dephositphotos.com
Az életünkből sok-sok évnek el kell telnie ahhoz - és mennyi mindennek kell történnie -, hogy az ember megértse a szüleink, nagyszüleink által oly’ sokat emlegetett közmondások valódi tartalmát. Éveink alatt számtalan helyzettel találjuk magunkat szembe. Jönnek az iskolás évek, majd keressük helyünket a munka világában, közben a magánéletünkben is próbálunk előrehaladni, kapcsolatokat teremteni, jön a párválasztás, ami aztán ha nem sikerül elsőre, akkor lesz második, harmadik vagy többedik. És eközben kiderül, hogy a szerelem tényleg vak és sokan azt is megismerik, hogy bizony a tiltott gyümölcs a legédesebb… Bár ez utóbbi az esetek többségében csak zsákutca.
Aztán itt a törekvés a saját egzisztenciára: kezdetben lakhatás a szülőknél, aztán jöhet egy albérlet, saját lakás, kinek ház, bringa, motor, autó, telefon, nyaraló, stb. De addig nyújtózkodjunk, ám amíg a takarónk ér! Mert ha véletlenül sokat akar az a szarka, nem bírja majd a farka.
Ez olyan szép gördülékenynek tűnik, de senkinek sem repül a sült galamb a szájába!
Mennyi akadállyal találjuk szembe magunkat, mire például lesz egy (jó) munkahelyünk, egy (remek) párkapcsolatunk vagy egy (jó helyen lévő) lakásunk. Minden területen emberekkel kell együttműködnünk és bizony nem valószínű, hogy mindenkivel nagy egyetértésben, boldogan karöltve sétálunk az élet teljes, önfeledt mámorába. És ahogy telnek az évek, egyre többször jutnak eszünkbe és nyernek értelmet a közmondások. A nagy bölcs igazságok.
Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Csak rajtunk múlik, hogy hogyan érvényesülünk az életben. Ha az ember egyedül akar változást, újat, frisset, egy - véleménye szerint(!) - jobban működőt, vagy egyszerűen csak mást, az bizony nem fog menni: egy fecske nem csinál nyarat. Társakra, hasonszőrűekre van szükség , de legalábbis olyanokra, akikkel egy csónakban ülünk és egy irányba evezünk, vagyis közös a cél. A langyos vízben ücsörgés nem visz előre, bár meglehetősen kényelmes. És sokan is ülnek benne: az már kellően felmelegedett, hogy elcsücsüljünk benne, amíg lehet, de még nem elég forró, hogy kiugorjunk. A változás viszont mindig felkavarja az állóvizet, ami aztán zavaros lesz. És bizony azt is megtanuljuk előbb-utóbb, hogy a zavarosban jó halászni, ahogy azt is, hogy szükség törvényt bont és olykor feladjuk vagy fel kell adnunk elveinket.
A mai online világban aztán meg igen könnyen megértjük azt, hogy mit is (t)akar a mondás: egy bolond százat csinál. A tömeges tájékozódás, utánaolvasás, megbizonyosodás nélküli utánzás csak fokozódik a virtuális tér jelenléte óta.
Ahogyan azt bölcs szüleink, nagy- vagy dédszüleink emlegették: aki hibátlan lovat keres, járhat gyalog. Vagyis semmi nem tökéletes a világon és olykor lejjebb kell tenni azt a bizonyos mércét, hogy saját értékeink, képességeink szerint boldoga(bba)n élhessünk.
Száz és száz közmondásunk van. Lehet nem is halljuk és nem is ismerjük meg mindet életünk során. Egy biztos. Igazságtartalmuk évszázados tapasztalatokon nyugszik. Érdemes hát rájuk odafigyelni!