Csak a gondviselésen múlt, hogy nem a lövöldözés idején jártunk Strasbourg belvárosában

---

Strasbourg - Eredetileg az Európai Parlament plenáris ülésére érkeztünk, de volt időnk gyönyörködni a csodás karácsonyi vásárban is. Aztán pedig jött a kontinenst felzaklató tragédia.

---

Nem egyszerű eljutni Debrecenből Strasbourgba: repülőre, és legalább kétszer vonatra is kell szállni, ha látni akarjuk Európa egyik fővárosát. Igazán kalandosnak indult az utazás: az első repülőutamon, és többszöri átszálláson voltam túl, mire elértük kollégámmal, Horváth Zoltánnal a Franciaország keleti részén található várost.

Strasbourgról nem véletlenül jut az emberek eszébe azonnal az Európai Unió, sokan pedig azért látogatnak el ide, hogy láthassák Európa egyik fővárosát – amely az Európai Parlament elsődleges székhelye is. Brüsszel és Luxembourg mellett Strasbourgban is ülésezik az EP: havonta négy napot töltenek a francia városban, amikor a végső plenáris szavazásokat tartják. Kollégámmal

a plenáris ülésre érkeztünk a „Strasbourgi Parlamentbe”, melynek épületéről inkább jut eszünkbe egy üveg Colosseumra hasonlító, modern irodaház, mint a törvényhozó politikai erők intézménye.

Az alapos ellenőrzést követően bent is voltunk a törvényhozás szentélyében, a kör alakú épület belső udvarából nézve pedig sokkal lenyűgözőbb a látvány. A fotózkodó látogatók hadát elhagyva bejutottunk a sajtószobába, ahol online követhettük az éppen zajló vitákat és szavazásokat. Az Európai Parlament decemberi ülésein komoly témákat vitattak meg, a keddi voksoláson a munkahelyen rákkeltő anyagoknak kitett emberek érdekében a kitettség csökkentéséről fogadtak el az eddiginél korszerűbb uniós szabályokat, de a menekültek halála és az embercsempészet elleni humanitárius vízum bevezetéséről is szavaztak.

Az európai művelődés és a munka után ellátogattunk a város egyik nevezetességéhez, a Grande-Île-re, amely egy nagy sziget a város közepén. A belváros leghíresebb látnivalója a strasbourgi Notre-Dame katedrális. A 124 méter magas gótikus templom már önmagában is lélegzetelállító látványt nyújt, decemberben pedig a karácsonyi vásárral még hangulatosabb és lenyűgözőbb a tér.

Strasbourg belvárosa mesébe illő ilyenkor: amerre csak a szem ellát, díszek mindenhol, hatalmas karácsonyfa, több száz fakunyhó

– melyeknél finomságokat, forralt bort, különféle szuveníreket, karácsonyi dekorációkat lehet kapni, de az utcazenészek és a katedrálisnál lévő körhinta is igazán hangulatos elemei a vásárnak.

Miután lejártuk a lábunkat a véget nem érő karácsonyi vásárban – Strasbourgban ugyanis a belváros szinte minden utcája egyetlen hatalmas vásárrá alakul ilyenkor –, elindultunk a szállásunk felé kipihenni a nap fáradalmait, másnap ugyanis hosszú hazautazás várt ránk. A szállodába érve nyugodtan pihentünk, beszéltünk az otthoniakkal, feltöltöttem néhány fotót a Facebookra, majd olvasni kezdtem.

Nem sokkal 21 óra előtt záporozni kezdtek az aggódó üzenetek: „Hallottam, mi történt. Jól vagy?”, „Minden rendben van?”, „Most láttam, hogy lövöldözés volt, te pedig pont ott vagy. Ugye nincs baj?” – én pedig csak ültem és nem értettem, mi történik. Azonnal bekapcsoltam a tévét, a CNN-en pedig épp akkor számoltak be arról, hogy egy férfi tüzet nyitott a tömegben a karácsonyi vásár közelében, a Place Kléberen.

Teljesen lesokkolt a hír: a tér környékén sétálgattunk másfél-két órával korábban, a villamossal ott jöttünk el a szállás felé. Nem sokkal később pedig a helyszínen ketten is életüket vesztették és sokan megsérültek.

A támadót nem sikerült elfogni, a környéket lezárták, leállt a villamosközlekedés és a vásárt is bezárták, az EP épületébe se ki-, se bemenni nem lehetett – megbénult a belváros. Én pedig csak ülök, bámulok magam elé, és azon jár az eszem, hogy ha tovább maradunk a központban, mi is ott menekültünk volna a rémült tömegben.

Csak a gondviselésen múlt, hogy időben eljöttünk, és biztonságban voltunk a szállodában, a belvárostól mintegy 3 kilométerre.

Sokáig forgolódva, nyugtalanul aludtam el, reggel pedig az új hírek fogadtak: feloldották a belváros zárlatát, a tömegközlekedés is helyreállt, a tettes azonban még mindig szabadlábon, így fokozott biztonsági intézkedések vannak érvényben és mindenkit óvatosságra intenek.

Az Európai Parlament szerda reggel tájékoztatta az újságírókat, hogy folytatják az üléseket és a Szaharov-díjátadót is megtartják. A képviselők egy perc néma csenddel emlékeztek meg a támadás áldozataira, majd kezdetét vette a vita és a szavazás. Átadták az Európai Parlament emberi jogi díját: a Szaharov-díjat idén Oleg Szencov, az Oroszországban bebörtönzött ukrán filmrendező kapta. A képviselők hozzájárultak a mérföldkő-jellegű, Európai Unió és Japán közötti kereskedelmi megállapodáshoz, valamint új uniós stratégiát javasoltak a radikalizálódás megállítására, az adatfelhasználhatóság javítására, és a terrorizmus áldozatainak támogatására.

Minderről már e-mailben értesültünk, ugyanis úton voltunk haza, Debrecenbe. A vasútállomáson szinte semmit nem lehetett érezni az előző esti eseményekből, minden gond nélkül elhagyhattuk a várost. Hosszú és fáradságos utazást követően késő este érkeztünk meg, és hálát adtunk azért, hogy az egész szörnyűséget biztonságban, „messziről” élhettük át.