Alázat és virtuozitás: orgona és hegedű hangja töltötte be a Szent Anna-székesegyházat

---

Debrecen – Emlékképek Tabajdi Ádám orgonaművész és Osztrosits Eszter hegedűművész előadásáról. Lajtos Nóra költő, író, műkritikus írása.

---

Szeptember 26-án az esti szentmisét követően a Szent Anna-székesegyház orgonájának hangja zengte be azt a szakrális teret, amelyben jó néha félrevonulni, megpihenni, vagy csak egyszerűen „leledzeni”. Tabajdi Ádám, a fiatal orgonista nemzedék egyik legkiválóbb muzsikusa adott koncertet feleségével, Osztrosits Eszter hegedűművésszel. Nagy érdeklődéssel fogadtam műsoruk repertoárját: kíváncsiság töltött el abban a tekintetben, hogyan szól vajon együtt orgona és hegedű. Csodálatosan hangzottak együtt, a hegedű szárnyaló dallamívét pompásan festette alá az orgona olykor mélyebb regiszterekben megszólaló hangzása.

Úgy gondoltam, érdemes egy kis zenetörténeti felfedezést tenni afelől, hogy mely műveket választott a két igen tehetséges zenész műsorukként.

Ezúttal a modern klasszikus zeneszerzők közül négy francia orgonistára és komponistára akadt a választása Tabajdi Ádámnak.

Nem véletlen talán, hiszen Tabajdi Ádámról azt lehet tudni, hogy a párizsi Notre Dame-ban volt orgonista gyakornok. A francia orgonisták így igen közel állhatnak a szívéhez. 

Elsőként Jehan Alain (1911-1940) francia zongorista, orgonista és zeneszerző Második fantáziáját hallhattuk (Deuxiéme fantaisie, 1936). Alain 29 éves korában Saumur-nél halt hősi halált a II. világháborúban. Kompozíciós stílusára Debussy mellett kortársa, Olivier Messiaen volt, akitől szintén hallottunk szerzeményt Ádámtól. Az, hogy a távol-keleti zene iránt is érdeklődést mutatott a zeneszerző, az ebben a darabjában is egyértelműen kitűnt. Feszültségkeltő félhangok játékával indul a darab, majd az alsó szólam dominanciáját néhány akkordfelütés ellenpontozza, és a darab második felében keleties motívum tűnik fel. A másik darab, amit hallhattunk tőle, a Három tétel hegedűre és orgonára, ami eredetileg fuvolára és zongorára íródott. Alain Marcel Dupré-nál tanult orgonálni, akitől szintén hallhattunk zeneművet az est folyamán.

Harmadik műsorszámként ugyanis épp Dupré (1886-1971) munkái közül hallgathattuk meg a C-dúr prelúdium és fúgát. Dupré több, mint 2000 orgonaművet adott elő a világ minden kontinensén. Dupré-t az orgona Paganinijének is tekintik, ugyanis olyan komoly technikai követelményeket támaszt az előadóval szemben, hogy csak a legtehetségesebb, virtuóz orgonaművészek képesek csak bevállalni szerzeményeit. Ebben a darabban mutatkozott meg leginkább

Tabajdi Ádám lehengerlő, virtuóz orgonajátéka, amint a prelúdiumot és fúgát játszotta zseniálisan.

Dupré zenepedagógus lévén Olivier Messiaen (1908-1992) francia zeneszerzőt, orgonistát és ornitológust is tanította. Messiaen darabjai illeszkedtek talán a leginkább a Székesegyház monumentális méreteihez: műveit áhítat, tiszta lelkület hatja át. Zenéjét mély vallásosság határozza meg. Egyik leghíresebb művéből, a Mennybemenetelből két tételt hallhattunk: a II. tételt, amely: A Mennybe kívánkozó lélek derűs hallelujái címet viseli, illetve a III. tétel: A lélek örömáradása Krisztus dicsősége láttán. A L’Ascension ezen tételei 1934-ben születtek Dupré zenei műhelyében. A tételcímek jól lefedik a menny felé áhítozó lélek karakterét, és ezt Depré orgonamuzsikájában a mély-magas regiszterek együtt hangzó eleganciája hirdeti.

Jean Langlais (1907-1991) a modern zene francia zeneszerzője, orgonistája és korának neves improvizátora volt. Kétéves korában megvakult, de tehetsége ennek ellenére ki tudott bontakozni. 254 művet komponált, főként miséket, orgonazenét. Szívesen nyúlt vissza gregorián témákhoz. Rövid szvit Op.54. – II. Cantiléne című darabja lassú, szép harmonikus dallamvezetéssel indul, majd a darab közepén ultra magas hangokat hallhatunk, sőt kromatikus futamokat. A tétel címe ’refrén’-t jelent, ami a dallamismétlődésekre utalhat.

Végül egy Kodály és a Bartók-év emlékének szentelt két Bartók-darabot hallgathatott meg a szép számú közönség. 

Kodály Zoltán (1882-1967) Epigrammák c. kötete csak a zeneszerző halála után jelent meg, 1969-ben, méghozzá Epigrammák nagybőgőre, zongorakísérettel. Ennek hegedűre és orgonára való átiratát hallhattuk. Az epigramma eredetileg irodalmi műfajként vonult be a köztudatba, úgy, mint görög sírfelirat, amely két részből áll: egy előkészítő részből, és egy rövid  csattanószerű lezárásból. Ezt a szerkesztési alapelvet örökítette át Kodály is a zene nyelvére lefordítva, amelyben a pentatónia dallamvilága is helyet kapott, és amelyet Tabajdi Ádám mesteri fokon adott elő.

A 140 éve született Bartók Béla (1881-1945) emlékének áldozott két zeneművet Tabajdi Ádám, mindkettő igencsak kuriózumszámba ment. Bartók Csík megyei vándorútján gyűjtötte azt a három népdalt, amit az est folyamán orgonán megszólaltatva hallhattunk (Három csíkmegyei népdal). A folklórkincs, a népzenei nyelv teljesen beépült Bartók muzsikájába, ennek lehettünk fültanúi.

1923-ban 6 tételes zenekari Tánc-szvitje valójában Buda, Pest és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileumának alkalmából készült a város felkérésére, akárcsak Kodály Psalmus Hungaricus-a és Dohnányi Ernő Ünnepi nyitánya. A Fidelio internetes portálon a Tánc-szvit orgonaátiratáról nyilatkozott Tabajdi Ádám. Elmondása szerint hat éven át rajongott ezért a darabért, és akkor elhatározta, hogy meg fogja szólaltatni orgonán. A Tánc-szvitről annyit még lehet tudni, hogy Bartók megírta a zongoraátiratát, ami némi fogódzót adott Ádámnak, de így is 2-3 éven át csak fejben készült az orgonaátirat, majd 2019 tavaszán jegyezte le az 1-3. tételt, végül Japánban nyerte el végleges formáját, és ott is hangzott el, a szapporói Kitara Hangversenyteremben, amelynek egy éven át rezidens orgonistája volt Ádám. Aki szeretné meghallgatni, sőt, megnézni Tabajdi Ádám előadásában Bartók eme darabját, az a Youtube-csatornán fellelheti azt a szenzációs előadását a zeneműnek, amelyet a fiatal orgonaművész emlékezetből ad elő.

Összességében elmondható az estről, hogy az az alázat és virtuozitás, amivel Tabajdi Ádám hozzányúlt a hangszerek királynőjének tartott orgonához, átjárta a székesegyházat, s benne a hallgatóságot is, amely vastapssal köszönte meg ezt a szép estét, és amelyet Tabajdi Ádám Bartók Csillagok, csillagok című darabjának előadásával viszonzott zárásként. A megszólaltatott zeneszerzők pedig – úgy gondolom – elégedetten hallgathatták odaföntről Tabajdi Ádám és Osztrosits Eszter játékát.