Diákparlament: néha nehéz az iskolatáska
Szerző: (szem) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.11. 08:28 | Frissítve: 2011.05.11. 08:28
Budapest – Éden legyen az iskola vagy pofonok völgye? A tanulók kiváltságokat szeretnének: 22 pontos javaslatcsomaggal állt elő a Diákparlament.
Az elmúlt két évtized oktatási reformjai leginkább egy ámokfutáshoz hasonlítottak. Mintha az asztalos smirgli helyett láncfűrésszel szerette volna az utolsó simításokat elvégezni a széklábon. Aminek a következménye azt lett, hogy sikerült az egész munkadarabot szinte teljes mértékben szilánkjaira hasogatni. Soroljuk, mint a leckét: a jogok és kötelességek arányai eltolódtak, a pedagógusok adminisztrációs terhei az egekig nőttek, miközben a fegyelmezés minden eszközét sikerült kicsavarni a kezükből.
Szó sincs arról, hogy ismét pofonok völgyévé kellene változtatni az iskolákat, hogy majd jöjjön egy új Pink Floyd az új idők új dalaival, és megénekelje ismét, hogy Hé, tanár, ne bántsd a kölyköket... De az – bármilyen meglepően is hangzik esetleg – nem csupán a pedagógusok, hanem a diákok és a szülők érdeke is, hogy rend legyen az iskolákban, és ne a legkönnyebb közegellenállás felé haladjanak az események.
Nem állítjuk, hogy most már teljesen jó irányba mennek a dolgok. Az a tény viszont, hogy az Országos Diákparlament 22 pontos ajánlást fogalmazott meg, mégis arra utal: valami történik. Mit kívánnak a magyar diákok? Több tanítás nélküli munkanapot például. S nem szeretnék az előre hozott érettségi megszüntetését sem. Vagy mint a Magyar Nemzet című napilap is írja: javasolják a dolgozatok kijavítási határidejének rögzítését is a kormánynak.
Mindez nagyon szimpatikus, hiszen arról szól, hogy a fiatalokat is kezdi érdekelni a valóság, amiben élnek, s amit nem lehet megkerülni. Más kérdés persze, hogy a kérések egy része teljesíthetetlen: ahogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár is reagált, szakmai kérdésekbe nyilvánvalóan nem szólhatnak bele a diákok. Az iskolába ugyanis elsősorban tanulni járnak a gyerekek. Nem lenne szerencsés olyan helyzetbe kormányozni az oktatás sok vihart megélt hajóját, hogy a diákok megvétózzák a szigorúságot, a magasra tett lécet pedig egyszerűen lentebb tolják. Azt hinni ugyanis illúzió, hogy egy gyerek automatikusan a szigorú pedagógust fogja imádja, aki sokat követel, merthogy hiszi és vallja, többet ér a kegyelemből megadott ötösnél a reális és hiteles négyes.
Azon persze lehet és kell is vitázni, kerülhessenek-e a diákönkormányzatokba olyan tanulók, akiknek a tanulmányi eredménye az iskola átlaga alatt marad. Van, aki később érik, elevenebb, esetleg nem érdekli minden – attól még lehet jó közösségi ember, lehet jó szervező, született vezető is akár. Azon is lehet vitázni, milyen tartalommal tudják megtölteni a diákönkormányzati napokat a fiatalok, mert az nyilván abszurd, hogy csak fordított napokban, meg sulidiszkóban gondolkodjanak, ahova az alsósok el sem mennek, a felsősök meg ott tüdőzik életük első cigijét az udvar végében.
Ha a diákok tovább szeretnék növelni kiváltságaikat, ám legyen. De azt ne feledjük: azok a gyerekek, akik most jogokról beszélnek, pár év múlva esetleg a másik oldalra fognak kerülni. Gyakorló pedagógusként vajon hogyan látják majd a hazai oktatás helyzetét – mondjuk tíz-tizenöt év múlva?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)