A Mátrix visszavág: emlékszünk, milyen mobilokért őrültünk meg 15 éve?

---

Debrecen – Az első Mátrix-filmet 15 éve mutatták be. Azóta a technikai fejlődés eléggé lendületesen felpörgött. Tudják, mennyire? Jegyzet.

---

15 éve, 1999 augusztusában mutatták be az első Mátrix-filmet. A Wachowski-tesók alaposan mellbe vágták az emberiséget ezzel a pörgő alkotással. Csak úgy záporoztak a nézőkre a moziban az akciójelenetek – meg a tézisek. Az alkotók nem csupán a filmtrükkök világát frissítették fel, de felvetették azt is, milyen ellentmondásos is a technikához, a számítógépekhez fűződő viszonyunk. A film rég a filmkultúra megkerülhetetlen sarokköve. Sztorija szerint két valóság létezik, az egyik a mi szolid mindennapi életünk, a másik meg az, ami mögötte van. Az egyik álom, a másik meg a mátrix hátborzongató valósága. A film hőse, Neo (és nyilván nem Noé...), aki kezdetben olyannak látszik, mint bármelyikünk, csak éppen az igazságot mindenáron szeretné tudni. Mi ez a mátrix, mi közünk hozzá, hogyan hat ránk, honnan ered, mi a célja? – ezt kutatja Neo. (Meg azt, kiválasztott-e ő, másoknál több-e.) A részletekbe nem megyünk bele, de s lényeg az, hogy a film szerint nem egy valóság van, és nem minden az, aminek látszik, ennélfogva nem minden úgy működik, mint ahogy gondoljuk.

A Mátrix-filmek a technikai környezetünkre is ráirányították a figyelmünket. Tizenöt éve azt feszegettük: ha a Commodore 64, meg az Atari számítógépek megjelenése óta eltelt másfél évtizedben ilyen robbanásszerűen nagyot változott a világ, és 1999-ben már ennyire fejlettek a gépek, vajon mikor éri utol a valóság a Mátrix univerzumát? Eltelt újabb 15 év, s megint ott vagyunk, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hol tart ma a technika. Illetve kapkodnánk, ha nem szoktunk volna hozz á, s nem kényelmesedtünk volna el. A Google-szemüveg (emlékszünk még a Terminátor-filmekre), a 4K (másképpen: UHD) felbontás (ami minimum 3840×2160 képpontot jelent), a hajlított kijelzők éppen még nem általánosak, de pár év, és ki tudja, nem mint poros, idejétmúlt eszközöket fogjuk emlegetni őket?

Atari, Nokia, Apple

Emlékszünk még rá, milyen volt a mi technikai környezetünk 1999-ben? Milyen számítógépeket, mobiltelefonokat, tévéket és egyéb technikai holmikat használtunk? Ma a szánalmas szóval minősítenék a gyerekeink ezeket a cuccokat... 1998-ban a világon a személyi számítógépek (PC-k) számát 335 millióra becsülték. 1999-ben ez a szám 15 százalékkal emelkedett, azaz 387 millióra nőtt. Elsősorban asztali gépekről beszélünk, mert a laptopok kora csak valamivel később jött el.

Hogy mennyire ugrásszerű volt a fejlődés, jól szemlélteti, hogy míg 1998-ban Magyarországon a körülbelül 3,9 millió háztartásból nagyjából 300 ezerben volt számítógép, egy év múlva már 800 ezer volt a gépek száma. Érdekesség, hogy 2000-ben a hazai internetezők száma félmillió körül járhatott, de ehhez az is hozzátartozik, hogy az internetezők 85 százalékának ingyenes hozzáférése volt a nethez. Azaz: munkahelyen és iskolában szörföztek az emberek. S arra a kérdésre, tervezik-e, hogy előfizetnek otthoni internet hozzáférésre, 60 százalékuk azt állította: nem, nincs rá szükségük, nem is érdekli őket. S hogy milyen telefonok voltak akkoriban divatban? A Mátrix jóvoltából iszonyúan népszerű lett a Nokia 8110-es modellje – ami egyébként egy kicsit korábbi darab volt, viszont hamar váltotta a hasonlóan drága 7110-es. Tömegtelefonná viszont a Nokia 3210-es változott – ami már a megfizethető kategóriába tartozott. Ha akad még valakinek ilyesmi, nyilván rácsodálkozik: se fényképező, se wifi nem volt benne. (Arról nem is szólva, hogy lassan a Nokia is eltűnik a piacról...)

Notebook, netbook, tablet

Hogy a Mátrix a divatra hatott-e vagy inkább a technika fejlesztéséért felelős gurukra, az nem egyértelmű. Viszont tény, hogy a következő években őrült sebességgel felívelt a hordozható számítógépek (notebookok, laptopok) karrierje. 2007-ben már több laptop talált gazdára, mint asztali PC. Aztán megjelentek a még kisebb gépek, a netbookok: gyenge vas, könnyű súly jellemezte ezeket, de sokáig bírták egy feltöltéssel és arra jók voltak, hogy internetezni lehessen velük. A netbookok virágkora 2-3 év alatt véget is ért a tábla PC-k (tabletek) megjelenésével. Azok már egyértelműen a tartalomfogyasztásra lettek kitalálva, és nem elsősorban a tartalmak előállítására. Még a királynak kikiáltott iPad esetében is igaz ez, pedig az Apple gépei (igaz, jó drágán) rendre meglehetősen magas felhasználói élményt kínálnak a vásárlóknak. A kérdés persze itt is az, ami a net, az ingyen wifik elterjedésével érkezett: mivel szaladgáljak a hétköznapokban? Legyen egy mobiltelefonom, meg egy laptopom? Az utóbbi nehéz. Ahhoz képest, mennyivel kisebb, a netbook meg még mindig nagy. (Mint vas meg gyenge is.) Tehát maradjunk egy tabletnél, meg a mobilnál? De a tablethez ugyanúgy kell táska, mint egy netbookhoz. Akkor talán elég lenne egy jó telefon, legalább egy 4 colos (még inkább 4,5 vagy 4,8 colos, de akár 5 colos...) kijelzővel. Azon már kényelmesen lehet internetezni (is).

Jellemző adat, hogy 2012-ben a mobilinternet aránya az összes internet-elérés közel 60 százalékát tette ki. Az okostelefonok kánaánja érkezett el 2011-re Magyarországra is: ekkor került piacra az iPhone 5, a következő évben pedig a másik csúcstámadás, a nagy androidos zászlóshajó, a Samsung Galaxy S3. Utóbbira akkor azt mondták, már akkora, mint egy szappantartó. Ma meg már eltörpül az 5,5 vagy 5,7-es, netán 6 col feletti mobilok mellett. Jelenleg egy komoly telefon akár 8 magos is lehet. (Bár ennek az olcsóbb kínai változata nem feltétlenül van olyan erős, mint a 2,5 GHz-es négymagos Krait 400 procival ellátott Galaxy S5...) Nemhogy a c64-es számítógép vicc ezek mellett, de a tízéves PC-k is.

Enikő és a floppy

A Wachowski-tesók hasonlóan erős mozival azóta sem álltak elő. A valóságunk ellenben egyre gyorsabb, és a maga módján egyre zavarosabb. A filozófusok például kezdik a gépkorszakot emlegetni, amikor már nem az lesz az ember feladata, hogy termelőmunkát végezzen, hanem hogy hasznosan töltse ki az idejét valamiért, ami alapból jár neki. Ez persze talán még messzebb van. Azon viszont töprenghetünk, ha igaz, hogy a CD-k életkora mégsem ezer években mérhető, hanem csak 25-30 évben, akkor mire kezdjük átmásolni féltve őrzött gyűjteményünket? Terjedelmes winchesterekre? És milyen formában? Van olyan, amit majd tíz év múlva is minden eszköz kezelni tud, amit majd akkor használunk? Vagy úgy járunk kedvenc zenéinkkel és filmjeinkkel, mint Enikő a puha, nagy méretű floppy lemezével, amin ott a szakdolgozata, csak nincs olvasó, amivel bele tudna kukkantani? Meglehet, ez lesz majd a Mátrix igazi bosszúja! Addig meg töprengjünk azon, ha  megütnénk a főnyereményt, akkor egy Samsung Galaxy Note 4, vagy egy iPhone 6 boldog gazdái szeretnénk lenni.