A húsvét az „Ünnepek Ünnepe”: senkinek sem kell elvesznie többé
Szerző: Kruppa Tamás | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.04.05. 08:42 | Frissítve: 2015.04.06. 08:57
Debrecen – Jézus küzdelme és diadala megmutatta a világnak, hogy Isten nem törődött bele a halál zsarnoki uralmába. Kruppa Tamás görögkatolikus teológus írása.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte” – hirdeti csaknem 2000 éve János apostol szavaival Krisztus Egyháza (Jn 3,16). A kereszt ugyanis számunkra mindenekelőtt az isteni szeretet eltökéltségének és mindent felülmúló hatalmának a kinyilvánítása.
Isten Fia láthatóan emberként is nagyon szerette az életet. Azonban, talán, már amikor megszületett, és szüleivel az életére törő féltékeny Heródes haragja elől menekülni kényszerült, akkor elkezdte párviadalát a halállal, amellyel most, amikor elvégzett mindent, végérvényesen szembenézett. Habár Krisztus kereszthalála és pokolra szállása – a gyengeség és a kudarc látszata miatt – a dicsőséges Messiást váró zsidókat eleinte megbotránkoztatta, az emberi racionalitást bálványozó görögöknek pedig balgaságnak tűnt, a hívőknek azonban – Pál apostol a szavaival élve – akár zsidók, akár görögök, Krisztus keresztje az Isten ereje, és bölcsességének kinyilatkoztatója. (1Kor 1,22).
Vannak népek, akik ószövetségi, héber elnevezése után „Pászkának”, a bűn szolgaságából való „Kikerülés” vagy „Kimenet” ünnepének hívják, mások, mint a szlávok és a görögök egyszerűen a halálból való „Feltámadásnak” (Voszkreszenyije, Anasztaszisz) mondják a húsvétot. Az angolszász népek a tavaszi napéjegyenlőség kelta termékenység-ünnepének keleti istennője, Ostara után, a „Kelet” vagy „Kikelet” (Easter, Ostern) ünnepének nevezik, ami a hosszú tél után mély álmából felébreszti és termékennyé teszi újra a Földet. Mi magyarok, a böjt és a nélkülözés idejének örökre véget vető ünnepnek, „Húsvétnak” hívjuk. A keleti kereszténység számára azonban – bárhogy nevezi is – a húsvét az „Ünnepek Ünnepe”, mert Urunk földi életének, és az őt küldő Atya szeretetének erejét és dicsőségét látjuk kinyilvánulni halál fölött aratott diadalában. Húsvétkor értjük meg igazán karácsony ünnepének üzenetét, hogy „megszületett a Megváltó”. De már most megemlékezünk a feltámadás örömhírét értésünkre adó Szentlélek eljöveteléről is, aminek antik, görög neve a Pentecost, csak annyit jelent, hogy ez a húsvéttól számított ötvenedik nap.
Jézus küzdelme és diadala megmutatta a világnak, hogy Isten nem törődött bele a halál zsarnoki uralmába és a pusztulásba, hanem megkötözte, lefegyverezte és megszelídítette a halált. A halál ezért mostantól újra és teljességgel Isten szolgálatában áll. Ezért ábrázolja őt a középkor nagy misztikusa, Assisi Szent Ferenc is szerzetesi ruhában, a Testvérek közt állva, mint egy igazi, jó „Barátot”, mert hite szerint a Krisztus által testvérünkké tett halál ezután már nem elszakít bennünket az élet forrásától, hanem sokkal inkább odavezet hozzá. A nagypéntek azt üzeni, hogy Krisztus legyőzte a halált, a poklokra való leszállása pedig azt jelenti, hogy nincs többé Isten-nélküli hely a világon. Senkinek sem kell tehát elvesznie többé, mert Krisztus bejárta mindazt, amit alkotott, és aki hisz Benne és elfogadja Őt megváltójának, az Isten kegyelméből biztosan üdvözülni fog.
A kereszt mutatja meg számunkra, hogy mi volt Krisztus élete valójában, viszont csak a feltámadás dicsőségének fényében érthető meg a kereszt igazi jelentése. Ezért hallhatjuk ma a Lélek pünkösdi ajándéka képpen, sok-sok nemzet nyelvén szólva, és mégis mindenki számára érthetően János evangéliumának a testté lett Igéről szóló himnuszát, ami szűnni nem akaró örömmel kiáltja a világnak, hogy Isten Igéjének, aki kezdetben volt, sőt maga a Kezdet, az Atya egyszülöttének, aki testté lett és közöttünk lakozott, a mai nap hajnalán megláttuk dicsőségét (Jn 1,1-17).
A szerző görögkatolikus püspöki helynök, teológiai tanár
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)