A forradalom internete
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2011.01.31. 09:58 | Frissítve: 2011.01.31. 09:58
Okos döntés volt-e Mubaraktól, hogy lelőtte a netet a forrongó Egyiptomban, vagy épp ellenkezőleg? Segíti a demokrácia térnyerését az internet, vagy épp gátolja? A válasz egyszerűnek tűnik. De ami annak tűnik, soha nem az. Jegyzet.
Az internet forradalmát már a nagyanyám is unja, a forradalom internete viszont borzasztóan izgalmas téma lett az utóbbi egy-két évben. Kormányok buktak vagy remegtek meg a szemünk előtt Facebookon és Twitteren szervezett tömegdemonstrációk, tüntetéssorozatok eredményeképp. Olyanra azonban, mint ami a múlt héten történt, még nem volt példa; egy hatalmához ragaszkodó elnök, nevezetesen Hoszni Mubarak fogta, s egyszerűen letörölte Egyiptomot az internetről. Terve, hogy így majd lelassul a tüntetések szervezése, enyhül azok ereje, nem jött be. Hogy miért? Nem nehéz kitalálni. Bizonyára több tízezren - akik addig elvoltak otthon a hálón, s tettek magasról a kinti balhéra – ekkor húzták fel magukat először és igazán: ez a szarházi elveszi tőlünk a Facebookot és a netes pornót, dögöljön meg, gyújtsuk fel!
Az internet demokratizáló hatását egyre többen hangoztatják, melyre egyre többen bólogatnak hevesen, ám meg-megjelent egy-két óvatos vagy kevésbé óvatos fejcsóválás is. A fehérorosz Jevgenyij Morozov szavainak például elég komoly nyomatékot adtak a szülőhazájában nemrégiben történtek. A Lukasenka újraválasztása elleni tüntetéseket ott is főképp a neten szervezték, majd azok sikertelensége után a hangadókat ugyanott vadászták le egyesével. Képzelhetik, milyen ütemben fogytak a szervezők barátai a Facebookon. Akit meg ott nem sikerült elcsípni, az a mobilszolgáltatóktól lekért cellainformációk alapján bukott le. Szóval van azért abban is igazság, amit Morozov mond; nem csak a demokráciáért harcoló forradalmárok használják a netet és a modern technológiát, hanem a diktatúrák haszonélvezői és bizony a terroristák is – de még milyen szinten! S arról csak sejtéseink vannak, hogy ők hogyan mozgatják a szálakat.
Hol vagyunk már attól, amikor a magyar komcsik úgy akarták lefülelni a rendszerellenes figurákat, hogy megbuheráltak egy-két nyilvános telefonfülkét, s elterjesztették a pesti éjszakában, hogy azokról ingyen lehet hívni a külföldi számokat?! A balek meg odament, hívta a disszidált rokont vagy a Szabad Európát, s húzta is magára a vizes lepedőt, mert természetesen lehallgatták. A diktatúráknak ma már nincs szüksége ilyen trükkökre, csupán jó informatikusokra.
Tizenkét éve ültem egy szűkebb körű konferencián, ahol azt sikerült megállapítanunk az esti vacsoránál, hogy ez a konferencia létre sem jött volna a net nélkül, hisz ott állt össze a kutatócsoport, ott kezdtünk levelezgetni, ott éreztük, találkoznunk kellene. Akkoriban még nagyon kevesen vitatták azt az elvet, hogy az internet elidegenít, elmagányosodnak tőle az emberek. Mi ott először kezdtük azt gondolni, hogy ez egy jókora marhaság. Ma a legtöbb ember igenis úgy gondolja, az interneten ápolni tudja kapcsolatait, ott barátokra, munkatársakra is találhat. Lehet, hogy nem kell tizenkét év, hogy ne mint a demokrácia nagy barátjára tekintsünk a világhálóra. Az amerikai kormány például már most árnyalja a képet, ők ugye azt mondják: az internet hasznára válik a demokráciának (kivéve a WikiLeaks)!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)