A diploma ára
Szerző: Szabó József | szabo.jozsef@dtv.hu Közzétéve: 2011.06.30. 15:00 | Frissítve: 2011.06.30. 15:00
Most, a diplomaosztások forgatagában egyre többen és egyre hevesebben vitatkoznak arról, hogy kell-e ennyi diplomás hazánkban, mennyire van létjogosultsága a sokféle képzésnek, és miért jó, ha diplomás munkanélküliek állnak sorba a munkaügyi központokban.
Hallhatjuk azt is, hogy rossz a képzési struktúra, több természettudományi területen tevékenykedő hallgató és kutató kellene, miközben a bölcsészettudományi hallgatói létszámot lejjebb kellene szorítani. Érdemes azonban röviden átgondolni a problémát. Azt a tények bizonyítják, hogy a diplomások itthon és külföldön is könnyebben jutnak álláshoz, mint a felsőfokú végzettség nélküliek. Tehát társadalmi szinten a felsőoktatás működtetésével a munkanélküliek száma csökkenthető, a gazdaság hatékonysága javítható.
A struktúra átalakítása már nehezebb kérdés. Ezt az általános- és középiskolában kell kezdeni, és nem mesterségesen rákényszeríteni a hallgatókra és az egyetemekre. Bárhogy szeretnénk, egy irodalmat és történelmet szerető, bölcsész beállítottságú fiatalból nem lesz atomfizikus. Viszont lehet belőle akár nemzetközi szinten elismert történész vagy irodalmár. A mesterségesen kikényszerített változások ritkán hoznak jó eredményt. Társadalmi szinten viszont minden diplomás szakember nyereség, és a tudásuk a gazdaság különböző folyamataiban hasznosítható. Némelyik tudás gyorsabban, más kevésbé gyorsan, de tartósan.
A fő kérdés azonban az, hogy ki fizesse a diploma költségeit? A tandíj kényes kérdés, és olyan diszkriminációt eredményez, ami sok igen jó képességű hallgató kiesését jelenti a felsőoktatásból. Ez gazdasági szinten is jól mérhető veszteség. A diákhitel lehet egy áthidaló megoldás, de a visszafizetése pont a pályakezdés, a családalapítás időszakában rak nagy terhet a fiatalokra. Az „ingyenes” képzés viszont igazságtalan, mivel gazdasági előnyhöz juttat egyeseket a közösség által termelt javakból. Jó megoldás nincs, és a gazdag országok is csak a társadalmi szintű outsourcing-ot találták meg. Mit is jelent ez? A drága felsőfokú képzéseket nem finanszírozzák saját maguk, hanem a piacon megvásárolják a tudást, a kész szakembert. Ez olcsó, mert nincs képzési költség, azt áthárították azokra a szegényebb országokra, akik komolyan veszik a társdalom tudásának gyarapítását. Így megveszik az informatikust, az orvost, a gazdasági szakembert. Mi pedig képezzük itt őket az adófizetők forintjaiból. Itt bizony komoly változásra van szükség!
A megoldást kitalálták már rég, a focistáknál sikerrel alkalmazzák. Akinek előnye származik a szakmai tudásból, annak meg kell téríteni a tudás megszerzésének költségeit. A jó focista esetén a vevő milliókat fizet a kinevelő egyesületnek, mert a játékos foglalkoztatása várhatóan extraprofitot termel, tehát megfizeti a képzés árát. Ezt kell alkalmazni a diplomák esetén is! Aki itthon marad, az adóforintjaival és szaktudásával a hazai gazdaság fejlődéséhez járul hozzá. Aki viszont külföldre megy, az ne csak élvezze a magasabb jövedelemből származó előnyöket. Meg kell értetni mindenkivel, hogy a szegény országok szellemi lerablása lassan véget ér. A közösséghez tartozás azt is jelenti, hogy nem a másik ország terhére próbálnak egyesek gazdagodni. Nehéz tudomásul venni, de bizony, aki külföldre megy, annak előbb-utóbb meg kell fizetnie vagy ki kell fizettetnie a diploma árát.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)