Szürke, mégis szép arcát mutatta ezen az idei utolsó novemberi szombaton a Hortobágy – fotókkal

---

Hortobágy – Az élet sokféle ajándékot kínál: egy kirándulás és pár ezer lépésnyi séta is lehet az.

---

Régóta kedves programjaim közé tartozik az esztendő legkülönbözőbb időszakaiban tenni egy kirándulást a Hortobágyra a barátokkal. Ennek rendszerint elmaradhatatlan része egy ebéd a Kaparó csárdában, ahol stílusos környezet és hagyományos ízek fogadják a betérőt, meg ezután egy séta is a Kilenclyukú híd környékén.

Az ebéddel semmi gond nem volt, a kávéval már igen, azt ugyanis a hortobágyi templommal szemközti vendéglátóhelyen szerettük volna elfogyasztani, ám az technikai okok miatt zárva tartott.

Egy lélek sem járt arra ezen a november végi szombaton, kora délután. Csöndes és kihalt volt a település, az emberek behúzódtak a házaikba. 

Néhány parkoló autót láttunk csak, meg a szelíden ereszkedő, könnyű ködöt. A levágott nádat, a pásztorok és a darumadarak szobrait. (Utóbbi két karcagi szobrász, Györfi Sándor és Györfi Balázs alkotása. Piros-fehér szalag ölelte körül a kompozíciót, s figyelmeztető felirat, hogy ne másszunk fel a szoborra.) Egy kint hagyott asztalt a pavilonoknál és egy hosszú kamiont, ahogy lendületesen kanyarodott. Barnás árnyalatú fenyőt, hatalmas adventi koszorút és félrehúzott szekeret. Egy rózsát, ami valahogy itt maradt, és könnyű vízcseppet tartott szirmain. Egy tulipános padot, amin mostanában aligha fogunk üldögélni. Egy kutyát, ahogy a kerítés mögül figyelte az utcát, jár-e ott valaki. (Legalább egy macska, akit meg lehetne ugatni...) A repedéseket a flaszteron, az idő múlásának félreérthetetlen jeleit. A szürke megannyi, mégis szép árnyalatát.

Üres és csöndes volt itt a világ. Ettől függetlenül jó volt egyet járni a kanyargó utcákon, s rácsodálkozni az adventi díszekre – a szőrmés három királyokra és Máriára a kisdeddel –, vagy Petőfi soraira, amint egy eladó ház kerítésénél adták hírül, hogy „itt van az ősz, itt van újra”.

Az élet sokféle ajándékot kínál: pár ezer lépésnyi séta is lehet az egy kellemes vidéken, akkor is, ha egyetlen idős nénin kívül senki nem jön szembe, akire ráköszönhetnénk.