Vágy és becsület: ilyen élményt nyújtott a Csokonai Színház
Szerző: Bérces Mária Klára | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.09. 09:05 | Frissítve: 2019.12.09. 11:49
Debrecen – A Yerma előadása kapcsán osztotta meg gondolatait velünk Bérces Mária Klára.
Megrázó élményt nyújt F. G. Lorca (1898-1936) drámájának előadása. A költő, drámaíró, festő, zeneszerző, rendező személyes sorsa is tragikus volt, amint tragikus a darab főhőseinek: Yermának és Juannak, a férjnek sorsa is. (A költőt halála után egy-két évtizeddel éppen azok nevezték a legnagyobb spanyol költőnek, akik kioltották életét: a spanyol fasiszták.)
Bár átdolgozásról van szó, (átdolgozta Adorján Beáta dramaturg) az alapgondolat, a mű eszmeisége hű az eredeti alkotáshoz. Egy reménytelenül gyermekre vágyó asszony, Yerma, (alakítója Újhelyi Kinga) és férje, Juan (Takács Dániel) tragédiájának vagyunk szemtanúi. Szenvedélyes vágyában Yerma hűtlen lehetett volna férjéhez (akit szülei választottak ki számára!) Például megszökhetett volna Victorral (Janka Barnabás), akinek egy ölelésére fiatal korában megpezsdült a vére, s még most is érez vonzalmat iránta. Választhatott volna „alkalmi szeretőt”, vagy éppen a vajákos öregasszony (Ráckevei Anna) fiát. De ő hű marad házastársához, mert „így kívánja a becsület”.
Hűnek maradni fogadalmunkhoz – ez igazi becsületesség.
Juan is a becsületre hivatkozik, mikor ráparancsol feleségére, hogy ne mutatkozzék a külvilág előtt. Sőt, lánytestvéreivel állandóan megfigyelteti őt. Teszi ezt azért, mert szégyelli, hogy sokévi házasság után sincs gyermekük, de mert féltékeny is, nincs bizalma feleségében. Ez már nem becsületesség.
Elérhető, pozitív töltetű vágyat kelteni magunkban szabad. Yerma tragédiája abból fakad, hogy éveken át görcsösen ragaszkodik elérhetetlen vágyához: anyának lenni. Ebbe keseredik bele, lelkileg „gyilkolja meg önmagát”, férjét pedig fizikailag is.
Boldog lehetett volna Yerma, ha mástól lett volna gyermeke, nem a férjétől? Nem hiszem.
És nem hiszem, hogy a becsület akadálya lehet az igaz szerelemnek, ahogy véli az a kedves kommentátor, aki ezt írta a színmű kapcsán: „Az igaz szerelem sosem teljesülhet, amíg a becsület a legnagyobb erény a családokban és akadályt szab a szenvedélynek.”
Igaz, nem az Ódry színpadi előadást láttam, amelyre a fenti sorok írója hivatkozik, hanem a Csokonai Színházunkét, amelynek sok nézőtársammal együtt csak köszönetet mondhatok az élményért.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)