Ilyen hőstörténetet még nem láttunk Debrecenben
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.08. 15:40 | Frissítve: 2019.12.08. 15:52
Debrecen - Nem éppen szokványos mese az, ahol a fiatal falusi lányból óriásölő lesz, a királyfiból pedig mesemondó! Kritika.
„Margaret és Simon találkozása egy rendhagyó hőstörténet kezdete, melyben nem csupán a természet erőivel, a tengeri szörnnyel és az óriással kell megküzdeniük, de le kell győzniük saját félelmeket is” – olvasható az Óriásölő Margaret beharangozójában a Vojtina Bábszínház oldalán, s mi mindent bele láthat ebbe a néhány sorba egy mai kutató.
A történet meseszerű és kelta jegyeket hordoz, ami még sejtelmesebbé teszi. A köd már-már a brit szigetre repíti a közönséget, így teremtve meg a hangulatot.
A mesében két királyfi elindul szerencsét próbálni. Az egyik a kalandot, a próbatételeket, a küzdelmet keresi, míg a másik az ismeretlenbe vágyik, ahol elbújhat az elvárások elől. Útjuk így elválik egymástól, s átoknak tűnő ajándékkal jutalmazza az ismeretlen az ifjú királyfit döntéséért. Mesélő lesz, akinek meg kell találnia a saját történetét. Utazása során megismerkedik Margarettel: a fiatal falusi lánnyal, aki sosem érezte jól magát a bőrében. Nem akart háztartást vezetni és a nőkre osztott feladatokat végezni. Hős akart lenni, aki szörnyeket győz le. Így áldozza fel magát nemes cselekedetként és küzd óriással, miközben megszületik az ő és a királyfi közös története, s a mai kor kritikája is.
A Vojtina előadásának díszlete gyönyörű, a kelta motívumok üdítőek. Az ötletes megoldások, a színpad átrendezésére igazán látványosra sikeredtek. Szó szerint formabontó megoldásoknak lehettek szemtanúi a nézők. A tengeri szörny félelmetesnek hatott a húséhségével, de az óriás vitte a prímet. Vörösesen izzó szemek és hatalmas díszlet, káprázatos kivitelezés. Mindehhez tökéletes aláfestésként társult a zene, a misztikus dallamok.
A tündér feszültségkeltésében érezhettünk némi erőltetést, de ez nem vont le semmit Nagy Mónika lendületes játékából. Szinte láthatatlanul, de teljes erőbedobással vitte az előadást, oroszlánrészt vállalva belőle.
Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó könnyed játéka az emberi oldalt hozta el a színpadra. Az esendőséget, az élet sodrását bemutatva mozgatták a bábukat. A két főhős elvárásokkal tarkított életének visszhangja megteremtette a vészjósló hangulatot, miközben valóságossá is tette.
A társadalmi nyomás érdekes dolgokat eredményezhet, ezt mindenki átérezhette már. Magával is őszintének kell lennie mindenkinek. Lehet, hogy a környezet sokat vár el, de önmagával tölti a legtöbb időt az ember. Ha azzal nem tud megbékélni, akkor mással sem lesz könnyű, s ez független attól, hogy férfiről vagy nőről van szó. Ezért is érdekes azt olvasni, hogy a „természet erőivel” kell megküzdeniük a főhősöknek.
Szinte látom, hogy néhány mai kutató máris ott tart, hogy a biológia és a társadalmi elvárások ellen kell fellépniük a mese hőseinek.
A lány hős vitéz, míg a fiú mesemondó a történetben. Máris jöhetnek az új elmélet követők, hogy tessék, íme. Pedig elég csak arra gondolni, hogy az élet feladatokat hoz, melyeket meg kell oldani, s nem az az érdekes, férfi-e, vagy nő az illető. Talán nem kell ezt nagyon cifrázni, úgyis jönnek maguktól az újabb és újabb akadályok, melyek leküzdése jutalommal is felér, így végül mindenkiből hős válhat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)