Neymar is csodájára járhatna a debreceni grundfocinak
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2017.06.04. 11:24 | Frissítve: 2017.06.12. 22:21
Debrecen - A Menjünk nevű csapat heccből nevezett a bajnokságra, s majdnem a döntőig meneteltek a Neymarról elnevezett focitornán.
Nemrég ért véget a Barcelona brazil klasszisáról elnevezett kispályás grundfocitorna, amin remekeltek a debreceni csapatok. A végső győzelmet is egy ilyen gárda szerezte meg. A Football Rangers a debreceni selejtezőből jutott el a fővárosi döntőig, ám ők elsősorban Nagyváradról érkeztek. Volt azonban egy másik, klasszikusabb értelemben debreceninek számító együttes, amely csak karnyújtásnyira maradt le a fináléról, s csak nüanszok hiányoztak ahhoz, hogy ők játsszák Budapesten az aranymeccset a brazíliai világdöntőre való kijutásért. A Menjünk fantázianévre keresztelt gárda végig meggyőzően menetelt az elődöntőig, ahol csupán aranygóllal maradtak alul a későbbi győztessel szemben. Az együttes egyébként rendszeresen vesz részt különféle focitornákon, többek között a Debreceni Egyetem szervezésében zajló Buzánszky Kupán is. A csapat oszlopos tagját, Szabados Tamást kérdeztük arról, milyen volt a sorozat belülről és mennyire volt nehéz megbirkózni azzal a tudattal, hogy a döntő kapujában kellett búcsúzni.
Dehir.hu: Nagyon jó az a harmadik hely. Ahhoz képest meg pláne, hogy csak buliból kezdtetek bele a kalandba, ráadásul majdnem meglett a döntő is. Mennyivel maradtatok le a fináléról?
Szabados Tamás: Nagyon szoros volt a meccs, ráadásul az utolsó pillanatig ott volt a lehetőség előttünk. A vége 1-1-es döntetlen lett, és aranygóllal kaptunk ki. Ha rendes játékidőben nincs döntés, akkor jön az egy-egy elleni küzdelem, ilyenkor mindkét csapatból egy játékos áll szemben egymással és próbál gólt rúgni. Ha ez valamelyiknek sikerül, akkor az övék a továbbjutás. Sajnos, ez nem nekünk jött össze. Ráadásul azért bosszantó a dolog, mert egy szerencsétlen szituáció miatt estünk ki, az egyik játékosunk ugyanis elcsúszott egy olyan helyen, ahol fel volt válva a műfű. Ettől függetlenül büszkék lehetünk, hiszen jól ment a játék, a fővárosi döntőben rúgtunk összesen 22 gólt és csak kettőt kaptunk. Négy győzelmet arattunk és kétszer játszottunk döntetlent.
Dehir.hu: Nyilván nagyon rossz érzés marad az emberben, amikor ennyire közel van a sikerhez, és aztán nem sikerül a bravúr. Idáig eljutni sem kis dolog. Nagy volt a csalódottság a csapatban?
Szabados Tamás: Próbáltunk arra figyelni hogy a harmadik hely biztosan meglegyen, ha már így alakult. Őszintén mondom, még most is eszembe jut az a pillanat, amikor bekaptuk az aranygólt az elődöntőben. Rossz emlék, és bosszantó, hogy milyen kevésen múlt a továbbjutás, karnyújtásnyira volt tőlünk a döntő. Persze, azt azért nem mondom hogy a fináléban nyertünk volna, de úgy érzem, jó esélyünk lett volna a végső győzelemre.
Dehir.hu: Mit csináltatok volna másképpen? Egy mozdulat, taktika, vagy netán egy másik felállás?
Szabados Tamás: Nem változtatnék semmin, igazából ült minden, nem is tudom mit csinálnánk máshogy, vagy mit lehetett volna még hozzátenni. Szerintem, ha az elődöntőben nem 1-1 a végeredmény, akkor biztosan gól nélküli döntetlen lesz, mert ha nem kapunk gólt, akkor mi sem támadunk annyira ki és valószínűleg nem találunk be mi sem. Óvatosabban játszottunk volna a döntőért. Szóval összességében jó volt minden, csak balszerencsénk volt azzal, hogy az egyik társunk elcsúszott. Erős csapat ellen játszottunk, ha a debreceni selejtezőket és a fővárosi meccseket vesszük figyelembe, akkor a pécsiek voltak a legerősebbek, akikkel összekerültünk.
Dehir.hu: Több furcsa szabályt is bevezettek ebben a bajnokságban, ami alapján úgy érezheti az ember, hogy a játék lényege vész el. Gondolok itt arra például, hogy minden egyes bekapott gól után egy játékos kiáll a találatokat elszenvedő gárdából. Mennyire vitt izgalmat a meccsekbe ez a szabályrendszer, vagy éppen mennyit vett el magából a játékból?
Szabados Tamás: Valamilyen szinten tényleg elvész a játék lényege, de ezzel együtt egy új játék is kezdődik, ami mindig új és új helyzetet teremt, és ahhoz kell folyamatosan alkalmazkodni. Természetesen nagyon nagy előnye volt annak a csapatnak, aki az első gólt lőtte, hiszen a továbbiakban eggyel több emberrel lehetett a pályán. A mi csapatunk élvezte ezt a szabályt, hiszen – a selejtezőt is idevéve – csak egyszer kerültünk hátrányba, de a végén azt is döntetlenre mentettük.
Dehir.hu: Nem sikerült a döntőbe jutni, de hogyan tovább? Úgy tudom rendszeresen játszotok többnyire ugyanazzal a felállással különféle tornákon. Mik a további célok? Esetleg visszatértek majd ehhez a tornához is legközelebb?
Szabados Tamás: Mivel két nappal a selejtező előtt álltunk össze, így összességében szép eredmény a harmadik hely. Nem tagadom azonban, hogy szerettük volna megnyerni és Magyarországot képviselni Brazíliában. Nem jött össze. Jövőre újra megpróbáljuk, vélhetően ugyanezzel a "kerettel", de erősebb riválisok ellen, hiszen elég nagy visszhangot kapott ez a torna.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)