Ki nyer ma? – bombaerős védelem a bombaerős támadósor ellen a Super Bowlon

---

East Rutherford (New Jersey), USA – Életben marad a régi toposz, miszerint a védelem nyeri meg az amerikai futball nagydöntőjét, vagy most rácáfolnak erre Manningék? És miért feledkezünk meg az ifjú Wilsonról? Válaszok ma hajnalban, a fagyos Jerseyből.

---

„Állati” összecsapás lesz a javából, ez már biztos. A „vadlovak” próbálnak átszáguldani a „tengeri sólymokon”, pontosabban annak védelmén az amerikai profi futball liga mai nagydöntőjében. A Denver Broncos és a Seattle Seahawks játékosainak java élete nagy mérkőzésére készül, mi pedig csak reménykedhetünk benne, hogy valóban nagyon jó összecsapást izgulhatunk végig a magyarországi éjszakában, gyakorlatilag már hétfőn. A sorban negyvennyolcadik Super Bowl sajátossága az, hogy az idei (valójában tavalyi, azaz 2013-as) kiírás végére nem maradt meglepetés, hiszen végeredményben a két favorit masírozott be a nagydöntőbe. A Denver az Amerikai Főcsoportból (AFC), míg a Seattle a Nemzeti Főcsoportból (NFC). A két gárda az egész bajnokságban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, így az alapszakasz során már kiderült, hogy ők a legjobbak. És ez – hiába az elmúlt évek egy-egy meglepetése – így is maradt…

Természetesen minden kész a mai összecsapásra. Felkészültek a csapatok, óriási a várakozás, nézettségi és eladási rekordok dőlhetnek meg, ráadásul rendkívüli a helyszín. No persze nem arról van szó, hogy mondjuk egy baseball-pályán kell lejátszani a nagydöntőt, sokkal inkább arról, hogy a New York Giants és a New York Jets alakulatainak közös otthonául szolgáló MetLife Stadium nyitott. Ez pedig ilyenkor, az idén ráadásul kíméletlenül kemény New York környéki télben komoly kihívást jelent a stadionban megjelenőknek. Bár a két közreműködő csapat – földrajzi elhelyezkedése okán – szinte bármikor játszhat otthon zord időjárási körülmények között, még a szurkolóik sem rettennek meg az esetleges hidegtől, de a „semleges” nézők már elgondolkodhatnak azon, hogy kimenjenek-e ebben a hidegben a helyszínre. Nyilván a liga vezetőinek törekvése méltányolható, miszerint érdemes változtatni azon, hogy mindig valamelyik déli államban lévő egyesület stadionjába, esetleg északi, de fedett arénába vigyék a Super Bowlt. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy bár a meccset New Jersey-ben játsszák, de hát ez az East Rutherford körülbelül olyan messze van New York Citytől, mint ide Püspökladány. Arról pedig nem lehet vitát nyitni, hogy azért egy tizenmilliós metropolisz, amely ugye két futball-csapatot is „nevére” vett, mennyi, de mennyi potenciális szurkolót hozhat a nagydöntőre. Ehhez képest talán kudarcnak tekinthető, hogy – valószínűleg a nagy hideg miatt – a vártnál kisebb érdeklődés mutatkozott a belépők iránt, így szégyenszemre a nagy összecsapás napjához közeledve nem emelkedtek, hanem csökkentek a jegyárak. Persze csődtől nem kell tartani, arról van csupán szó, hogy a „kakasülős” legolcsóbb jegyeket már nem pusztán 2000 dollár fölött, hanem 1700 dollárért is megvásárolhatták az érdeklődők.

Attól azért nem kell félni, hogy elmarad a teltház, vagy anyagilag rosszul jár a liga, esetleg a környékbeli vendéglátás. Ilyenkor mindenért és mindenhol kiemelt árat kell fizetni: a stadion környéki parkolóhelyekért, a szálláshelyekért, az ételért-italért, a relikviákért és ki tudja, még mi mindenért húzós árat kérnek el a kereskedők és vendéglátók. Mint ahogy a televíziós közvetítés reklámjaiért is: az idén már meghaladja a négymillió dollárt egy harminc másodperces reklámfilm sugárzása az amerikai tévéközvetítés gyakori szüneteiben. A cégek pedig nemhogy sorban állnak a lehetőségért, de a Super Bowlra külön kisfilmeket készítenek (szerdán tették elérhetővé például az autós hirdetések spotjait, ezeket itt megnézhetik). Az extra bevétel tehát garantált, és csak remélhetjük, hogy ehhez társul majd az extra futball is.

És akkor most nézzük az esélyeket. Ha figyelembe vesszük a tavaly ősszel indult szezon 16 alapszakaszbeli és a rájátszás két-két mérkőzését, akkor elmondhatjuk, hogy szinte azonosan teljesített a két csapat. De csak szinte. A számok alapján döntetlen az állás: a Seattle az NFC nyugati csoportját nyerte meg 13 alapszakaszbeli győzelemmel és három vereséggel, míg a Denver az AFC nyugati csoportját ugyanilyen eredményekkel (az ugye nem kérdés, hogy a főcsoportbeli elődöntőket, illetve döntőket nyerniük kellett, hogy eljuthassanak a nagydöntőig). Ha már a részletes mutatókat vizsgáljuk, látszik a különbség a támadójátékban: a mérkőzésenkénti teljes yardösszevetést a Broncos „nyeri” 457,3 – 339-re. Ebből a passzolt yardok 304,2 – 202,2 arányban szintén a Denveré, míg a futott yardokban a Seahawks a jobb, mégpedig 136,8 – 117,1-re. Ránézésre tehát (és ez könnyen megtévesztheti a hozzá nem értőket) a Denver Broncos sokkal jobb csapat, mint a Seattle Seahawks, gyakorlatilag semmi mást nem kell tenni, mint a szupersztár irányítónak, Peyton Manningnek hozni a szokásos passzjátékát, és már emelhetik is a magasba a Vince Lombardi trófeát, hurrá, nyert a Broncos. A hozzáértő elemzők azért ennél óvatosabbak, és már hozzák is az ellenérveket, hogy miért nem annyira biztos az a denveri győzelem.

A legfontosabbnak tartott (de valójában egyáltalán nem döntő) érv az, hogy a Super Bowlt általában a védelmek nyerik, azaz a végén az a csapat örül, melynek védőmunkája jobb a mérkőzés alatt. Nos, ebben a Seattle gárdája tényleg jobb, mint a Denver, ráadásul nem is kevéssel. Minden NFL szakértő azt harsogja, hogy az egész bajnoki szezon azt bizonyította, hogy a Richard Sherman vezérelte Seahawks védelem a legjobb a ligában. A kérdés most csak az, hogy ez ellen a „betonfal” ellen mire lesz képes a támadójátékában csúcsokat döntő Manning vezette ellenfél? És erre már az előzőnél sokkal meggyőzőbb érvekkel szolgálnak a seattle-i győzelemre fogadók, akik azt mondják: nem volt nehéz Manningnek rekordokat elérni az idén, mert a Broncos gyakorlatilag alig játszott topcsapatok ellen: az alapszakaszban a mérkőzéseinek több mint a felét a gyengék ellen vívta a Broncos: a védőmunkában a 25., a 30. és a 32. csapat ellen egyszer, míg a 26., a 28. és a 29. alakulat ellen kétszer léptek pályára. Ez pedig azt jelenti, hogy könnyű volt pontzuhatagokat és magabiztos győzelmeket aratni a liga tökutolsó védelmeivel szemben. A Seahawks ellenben a 2., a 4., az 5. (kétszer), a 6. (kétszer), a 7., a 8. és a 13. (kétszer) legjobb védelmekkel rendelkező gárdákat verte meg. Így már egészen másként fest a fentiekben vázolt támadóstatisztika mindkét oldalon.

Persze lehet(ne) még különféle számokkal alátámasztani az esélyeket, a győzelem mégis a mai teljesítmények alapján dől el. Az nem vitás, hogy Peyton Manning, aki már nyert egy Super Bowlt, de elvesztett kettőt, az egész NFL egyik legjobb irányítója (akihez fogható talán csak a főcsoportdöntőben legyőzött, az idén sok nehézséggel küszködő New England Patriots vezére, bizonyos Tom Brady), így ő megnyerheti, de rossz játékkal el is veszítheti a Broncosnak a meccset. A szupersztár köré ráadásul tavaly győzelemre „ítélt” csapatot vásároltak össze, ami annyit tesz, hogy Denverben úgy vágtak neki a bajnokságnak, hogy idén ismét a Broncosnak kell csúcsra érnie. Olyan támadókkal, mint például Wes Welker, Knowshon Moreno, Montee Ball, Demaryius Thomas, Julius Thomas vagy Eric Decker, talán bárki megnyerné a trófeát, ha… Ha nem lenne a másik oldalon a védőmunkát szinte tökélyre fejlesztett Seattle az ellenfél. Amelynek alapembere, Richard Sherman azt nyilatkozta a napokban, hogy a döntőre semmi új védelmi formációt nem dolgoznak ki, hiszen megy az a régi sémák szerint is, ráadásul amúgy sem lenne szerencsés a kísérletezgetés: rettegjen tőlük Manning az eddigiek alapján. És akkor még nem beszéltünk a „tengeri sólymok” támadóiról, pedig ha nyerni akarnak, nyilván nem lehet az egyetlen céljuk, hogy meggátolják az ellenfél pontszerzéseit, nekik is kell (jó)néhány sikeres támadást vezetni. Irányítójuk, Russel Wilson már az „újhullámos” quarter-back generáció megbízható képviselője, aki nem csak jól passzol, vagy adja oda egy-egy futónak a tojáslasztit, hanem maga is képes akár tíz yardon felüli futásokra (539 yardot futott eddig az idényben). Akár ő is lehet éppen ezzel a tudásával a nyerőember. De odatolhatja a labdát Marshawn Lynchnek (akit egyszerűen csak „vadállatként” dicsért fel az ellenfél egyik játékosa), Golden Tate-nek, Doug Baldwinnak, Zach Millernek vagy Jermaine Kearse-nek, ők szinte bármikor bevihetik azt az ellenfél alapvonala mögé. És mikor ne tennék, mint a Super Bowlon. Pláne ha figyelembe vesszük, hogy a Broncos védelme koránt sincs annyira jó, mint a sajátjuk.

A Denver Broncos és a Seattle Seahawks csapatai már egész héten New Jersey-ben készülnek a nagy összecsapásra. Az időjárás természetesen befolyásolhatja a végeredményt, akár az is, hogy a Seattle játékosai közül még senki nem játszott nagydöntőt, míg a másik oldalon azért már néhány szereplőnek van ilyen tapasztalata. Az eddig tapasztaltak mégis azt mondatják velünk: egyetlen rossz vagy jó átadás, egy-egy nagy roham, egy-egy „benézett” védekezési formáció, de akár egy utolsó támadás, vagy utolsó másodperces field-goal is okozhat földöntúli boldogságot az egyik, és mérhetetlen szomorúságot a másik oldalon. Ezért szép az amerikai foci. És ezért érdemes fennmaradni a máról holnapra virradó éjszaka (kezdés vasárnap 0.30 órakor), hogy megláthassuk, vajon a bombaerősnek kikiáltott támadósor rácáfol-e a berögzült toposzra: a Super Bowlt a védelmek nyerik meg. Abból meg éppen a másik oldalon van most egy bombaerős!

Széles Tamás írása