Készen áll az új kihívásokra, de most még Abba-zenére táncol a debreceni kardtündér
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2021.09.25. 15:00 | Frissítve: 2021.09.25. 21:41
Debrecen - Battai Sugár Katinka minden idők legfiatalabb magyar vívója volt a tokiói olimpián. De látja maga előtt az utat a páston kívül is. Interjú.
Battai Sugár Katinka miután az utánpótlás versenyeken mindent megnyert, 16 évesen bemutatkozott a felnőtt válogatottban. Még mindig csak 18 éves, de már most olyan dolgot vitt véghez a sportban, ami a legtöbbeknek csak álom marad. Az Interfencing Debrecen SC kardvívója szerepelt már egy olimpián.
Dehir: Eltelt már annyi idő a tokiói olimpia óta, hogy leülepedtek benned az élmények és a tapasztalatok?
Battai Sugár Katinka: Nagyjából igen. Mindkettőből kaptam bőségesen.
Dehir: Akkor beszélj először az élményekről!
B.S.K.: Nagyon hosszú, több mint húsz órás volt a repülőút, de nekem nem volt gondom vele, mert alapvetően szeretek repülni. Nem vagyok „fülbedugulós”, érdekes módon inkább buszon vagy autóban szoktam szédülni. Aztán először egy szállodába költöztünk be, még az olimpiai falun kívül, az kissé „tábor-feelinges” volt, mert sehova sem tudtunk kimozdulni. Az olimpiai faluban lakni, megtapasztalni annak forgatagát – az fantasztikus volt még akkor is, ha a japánok roppant szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek. Például az étkezőkben elég nehézkes volt a beszélgetés, mert plexifalak voltak az emberek között, de így is felejthetetlen érzés volt az olimpiai falu lakójának lenni.
Dehir: És a tapasztalatok?
B. S. K.: Úgy érzem, rengeteget tanultam. Miután az egyéni versenyben nem indultam, csak a csapatversenyen, sok időm volt a megfigyelésre. Testközelből láthattam a világklasszisok minden rezdülését, mit hogyan csinálnak, milyen helyzetekre hogyan reagálnak, hogyan készülnek, hogyan koncentrálnak. Arról nem is beszélve, miután a saját sportágunk versenyein részt vehettünk nézőként, láthattam többek között, hogyan nyeri meg a harmadik olimpiai aranyérmét Szilágyi Áron. Kellhet-e ennél jobb tapasztalat?
Dehir: És a saját szereplésedet hogyan értékeled?
B. S. K.: Volt már úgy a korábbi versenyeimen, hogy stresszeltem, mielőtt vívni kezdtem volna. És az nagyon nem mindegy, hogy stressz van benned, vagy drukk. Most szerencsére a drukk, az egészséges versenyláz kapott el, amikor kiderült, hogy beállok a csapatverseny során. Ezért a mérsékeltebb kezdés után belejöttem. Nem lehetek elégedetlen az összteljesítményemmel.
Dehir: Most itt van előtted a következő olimpiai ciklus, ami egy évvel rövidebb, hároméves lesz. Ennek első mozzanataként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a párizsi olimpiáig hirdetett ösztöndíjára egyedüli női vívóként téged jelölt a hazai szakszövetség. Debreceni sportoló még soha nem részesült ilyen elismerésben. Mi jelent ez a számodra?
B. S. K.: Egyelőre konkrétumokat még nem tudunk az ösztöndíjjal kapcsolatban, de az biztos, ez hatalmas megtiszteltetést jelent számomra. A bizalmat pedig minden igyekezetemmel meg fogom hálálni. Erre a közeljövőben is sok versenyen lesz lehetőségem, hiszen még a junior korosztályban is vannak tennivalóim, nem csak a felnőtt mezőnyben.
Dehir: Edződ, Dávid László mondta rólad: A páston teljesen más vagy, mint a hétköznapokban. Ott a hiszen az életben kedves, aranyos lány igazi harcossá válik. Te is így látod magadat?
B. S. K.: Ami a harcosságomat illeti, szerintem az önbizalmamon még van javítanivaló. Mert persze minden máson, az erőnlétem, a technikán és mentális felkészültségen is.
Dehir: Ami az utóbbit illeti, laikusként én azt gondolom, sokszor az tud győzni két azonos tudású versenyző közül, akinek erősebb a kisugárzása, aki az önbizalmát nem csak érzi, hanem éreztetni is tudja az ellenfelével.
B. S. K.: Így van. Ezért kell mentálisan is magasabb szintre jutni.
Dehir: Nemrégiben láthattuk, hogy ellátogattál a legkisebb debreceni vívókhoz. El tudnád képzelni, hogy majd foglalkozz az utánpótlás nevelésével?
B. S. K.: Ez nekem is eszembe jutott, amikor közöttük voltam és jól éreztem magam. Igen, el tudnám képzelni, mert nagyon szeretem a vívást, tudom, hogy van kiktől tanulnom és talán át is tudnám adni a tanultakat. De úgy érzem, ezzel még korai lenne foglalkozni.
Dehir: Korai bizony, hiszen egy olyan olimpikon vagy, aki még most készül érettségire az Ady gimiben és a szalagavatói tánclépéseket gyakorolja. Milyen lesz a produkció?
B. S. K.: Öt Abba-slágerből összevágott mixre fog táncolni az osztály. Szerintem jó lesz.
Dehir: Megvan már a továbbtanulás terve is?
B. S. K.: Igen, a Debreceni Egyetemen szeretnék pszichológiát tanulni, majd a sportpszichológiára szakosodva.
Dehir: Akkor hiába is csábítgatnának más klubok?
B. S. K.: Hiába. Mert bebizonyosodott, hogy innen, Debrecenből is meg tudom valósítani a terveimet, a klubomban, az edzőmmel. Miért mennék máshová?