Hogyan egyeztesse össze a gyerek a sportolást a tanulással?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.09.20. 08:16 | Frissítve: 2013.09.20. 13:54
Debrecen – Sok szülőnek gondot okoz, ha a gyereke tehetséges, és egyre több edzésre kell járnia. A szakembernek viszont csak pozitív tapasztalatai vannak.
Sok gyereknél nem ér véget a nap az iskola végeztével, különórákra és sportfoglalkozásra járnak. A gyerekek sportolásáról és az utánpótlásképzésről volt szó a Debrecen Televízió Köz-ügy című műsorának csütörtök esti adásában, ahol Orendi Mihály, a Debreceni Sportcentrum Kft. ügyvezető igazgatója volt a vendég. A Debreceni Sportcentrum 2006 óta működik sportiskolaként is, akkor mintegy 600 fiatal volt, aki az iskola mellett sportolt, jelenleg az intézmény 12 szakosztályának több mint 1000 igazolt versenyzője van, és az utánpótlás mellett az élsport egy részét is viszik.
Sok szülőnek gondot okoz, ha a gyereke tehetséges egy adott sportágban, és egyre több edzésre kell járnia, akkor hogyan jut elég idő a tanulásra. Orendi Mihály szerint a két dolog nem zárja ki egymást, sőt, inkább csak pozitív tapasztalataik vannak.
- Tudjuk, hogyan lehet a tanulást és a sportolást összeegyeztetni. Az első naptól kezdve nagyon odafigyelünk rá, hogy mindennapos kapcsolatban legyünk az iskolákkal. Az iskola ugyanúgy stratégiai szövetségesünk, mint a szülő. Nekünk ebben a hármas egységben kell jól működni – magyarázta Orendi Mihály.
A szakember szerint az egy rossz teória, amelyik azt feltételezi, hogy a gyerek tanulmányi eredményét a sportolás negatívan befolyásolja.
- Mi ennek döntően az ellenkezőjét tapasztaljuk, hiszen a gyerekeink fele nemcsak kiemelkedően sportol, hanem kiemelkedően tanul is az iskolában. 2012-ben a versenyzőink 40 százaléka egyetlen egy edzésről sem hiányzott. Én inkább azt állítom, hogy a sport megtanítja a tehetséges gyereket jól gazdálkodni az idővel, az energiával. Illetve arra, hogy nagy célokat tűzzenek maguk elé, és gondoljanak arra az időre is, amikor már nem a versenyszerű sport jelenti a mindennapok élményeit, hanem egyéb felelősségteljes feladatok – fejtette ki Orendi Mihály.
Az ügyvezető igazgató szerint rendkívül hibás pedagógiai felfogás, amikor úgy népszerűsítik a sportot, hogy később ebből megélhet a gyerek.
- A tehetségek kiválasztása nagyon hosszú folyamat. A munkatársaim megnéznek egy osztályt a tornaórán. A 25 gyerekből első ránézésre valamennyi gyerek jó mozgáskészséggel, jó alkattal rendelkezik. A kiválasztott gyerekeknek nagyjából a fele hosszú procedúra után elkezd dolgozni a sportiskolában. Csak kis százalékuk, akik egy-két éven belül országos bajnokságban dobogóra állnak, még kisebb százalék, aki korosztályos válogatott tud lenni, és mindössze 1-2 százalék, aki felnőtt válogatott lesz. Ezért nagyon nagy hiba a sportot a karrierlehetőségként népszerűsíteni. Az egy rendkívül szerencsés, elképesztő tehetséges gyerek, akinél ez bejön: minden ezerből csak egy-két ilyen van. Sportolni azért kell, mert sportolás nélkül nem lesz olyan egészséges a gyerek. A sportoló fiatal racionálisabban tudja összerakni a hétköznapjait és az egész életét, megtanul közösségben élni, egy közösséghez alkalmazkodni. Tudjuk, hogy egy NB 1-es labdarúgó milyen jövedelemmel rendelkezik, tudjuk, mennyi pénzt kap az államtól egy olimpiai bajnok. De ez csupán a felszín, több tízezer-százezer sportoló van mögötte, aki csak az élményéért sportol – hangsúlyozta Orendi Mihály.
A szakember azt is elárulta, hogy három olyan korszak van egy fiatal életében, amikor a sport vonatkozásában válaszút elé áll.
- Az első amikor az általános iskola után elkezdi a középiskolát. Ilyenkor a gyerekek 30-40 százaléka abbahagyja a rendszeres sportolást, 10 százalékuk viszont rövid idő után visszatér a sporthoz. A legjelentősebb lemorzsolódás a középiskola után van, hiszen ekkor sok fiatal más városba megy tanulni, és az egyetemi élet mellett már nagyon kevesen tudják a valóban sok időt igénylő élsportot folytatni. Ilyenkor hagyják abba a legtöbben. Az általános iskola óta sportolók 20-25 százaléka marad meg a versenyszerű sportnál, de az egyetem befejezése után az ő 95 százalékuk is abbahagyja a sportolást. A sportszakemberek egyik legfontosabb feladata az kellene, hogy legyen, hogy arra is felkészítsék a tanítványt: a sport az élsport befejezése után is az életük részét képezze – mutatott rá Orendi Mihály.
A teljes beszélgetést itt nézheti meg:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)