Folytassa Mester, mert ez Debrecen!

---

Srdjan Blagojevic érkezésével új időszámítás indult a Loki életében.

---

Úgy indult a szezon, ahogy egyik Loki-rajongó sem várta volna. Egy hirtelen összerakott keret, új tulajdonosi körrel és új edzővel vágott neki az OTP Bank Liga 2022-23-as kiírásának.

Fotók: Kandert Szabolcs

Kapkodás, vagy egy rossz döntés? Nem tudni, egy biztos, Joao Janeiro nemhogy nem brillírozott, de elődjét, Joan Carrillót is alulmúlta. A 41 éves portugál tréner június végén érkezett a klubhoz, 6 bajnoki után pedig már vette is a kabátját. Négy döntetlen és két vereség fűződött a nevéhez, ebből két kifejezetten kellemetlen blama, a Kövesd és a ZTE főszereplésével (mindkét csapattól négy gólt kapott együttesünk).

Jött a megbízott edzői stáb, Dombi Tiborral az élen, és igyekeztek életet lehelni a köhögő lokomotívba. A Bombázó híresen nagy motivátor, életkedve és rutinja bármelyik csapatnak jól jönne, ám a tulajdonosok pontosan tudták: egy higgadt, új szisztémát hozó, pro license-es szakemberre van szükség.

Mint egy falat kenyér

Legyünk őszinték, a legvérmesebb szurkolók sem reménykedtek ilyen folytatásban: szeptember végén ugyanis felszállt a fehér füst, kinevezték az új edzőt,

Srdjan Blagojevic pedig úgy rúgta be az ajtót, ahogy azt csak pár külföldi trénernek sikerült az NB I. történelme során.

És itt álljunk is meg egy szóra: látva pusztán a tényt, hogy az elmúlt tíz évben kilenc csapatnál fordult meg, volt, ahol többször is… nos, ez sok jóval nem kecsegtetett a DVSC számára.

A klub új tulajdonosi köre azonban bizonyította, a nyáron „elkövetett” hibát képesek voltak kijavítani, sőt, mi több, oda helyezték vissza a Lokit, ahová utoljára csak Herczeg András klublegendának sikerült. Mindezt az első évben, egy gyenge szezonkezdés után, amely a kiesés rémével fenyegetett.

Bár a mindig visszafogott, szerény edző a bronzmeccs után is úgy fogalmazott, a játékosok sikere ez, ők azok, akik magasra tették a mércét, gondoljunk csak bele: mi lett volna ebben a szezonban, ha még a nyári felkészülést is ez a szerb, nagybetűs SZAKEMBER vezényeli le? Ha ő állítja össze az igazolásokat, majd a kezdőcsapatot és a játékszisztémát a Kisvárda elleni nyitómeccstől kezdve?

De ne legyünk telhetetlenek, ez bizony így volt igazán Hollywood-szerű! Emberünk megérkezett, és a Loki egy félidő alatt olyan teljesítményt nyújtott, mint addig a szezonban egyszer sem. A Honvédot 3-0-ra vertük 45 perc alatt, a szurkolók pedig elkezdték érezni: itt tényleg a tutiba nyúlt bele a vezetőség! Persze, persze, a Kispest végül 4-3-ra visszajött, ez azonban az addig jellemző esetleges kondicionális, mentális problémákra is fogható.

A kezdeti lökés, egy fontos győzelem azonban meglett, onnantól pedig apránként elkezdett felpöfékelni az a vonat a domboldalon.

A Fradi, a Kisvárda és a Puskás még megfogott bennünket, de egyre szorosabb meccseket játszottunk a tabella tetején táborozókkal is, nem beszélve a megszaporodó győzelmekről. Kitömtük az UTE-t, a Vasast, revansot vettünk a Kövesden és a Zetén is.

A győzelmek, a pontok csak jöttek. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy Blagojevic maximális tiszteletet, taktikai fegyelmet ért el a legbohémabb játékosoknál is. Csapatként kezdtek el funkcionálni, ezt pedig a lelkes szurkolótábor növekvő lélekszámmal hálálta meg a Nagyerdei Stadionban és idegenben is.

Dorian Babunski szórta a gólokat, végül a csapat legeredményesebb támadója lett. Dzsudzsák kapitányként állta a sarat, kapusposzton pedig nemcsak Megyeri leigazolása volt hatalmas dobás, de a hirtelen jött sérüléshullám kapcsán Marko Milosevic alkalmazása is abszolút kifizetődőnek mondható! Apropó igazolások: mégis hogyan sikerült megszerezni Stefan Loncart? Őrület a fickó, őrület!

Ez most nagyon jó

Egy idő után tehát már nem hátrafelé, sokkal inkább előre tekintettünk. A Puskás elleni (kérdéses játékvezetői döntésekkel tarkított) kupakiesés fájó pont lehet, de a srácok tettek róla, hogy ne maradjunk nemzetközi futballselejtező nélkül.

A betonvédelem (élén Meldin Dreskoviccsal, aki a liga álomtizenegyébe is bekerült) tovább szilárdult, az utolsó nyolc mérkőzésen csupán 2(!) gólt kaptunk, abból is egyet a Fraditól, ami védhetetlen volt.

Apropó Fradi: az megvan, hogy a zöld-fehéreket hosszú idő után otthon sikerült elpáholnia a Lokinak? Igen, ezt is ennek a felívelő idénynek köszönhetjük!

Végül, de nem utolsósorban a bronzmérkőzéshez egy személyes gondolat: több mint negyedévszázada szurkolok a Debrecennek, így sem múlt azonban a félsz bennem a meccs előtt, vajon nem remegnek-e meg a lábak a végén? Nem lesz-e meglepetés-győzelem az Újpest részéről, és veszik valami olyannak el az élét, amit jó ideje nem láttam, láttunk?

A válasz egyben a garancia is a sikerre:

Srdjan Blagojevic és az ő csapata. Tokkal-vonóval, új tulajdonosokkal, családias stábbal, bájos fordítóval, mindennel… Úgy simázták le az egyébként jó formában lévő fővárosiakat, hogy csak a különbség volt kérdés!

És erre már büszkén csettinthettünk: ez Debrecen! Ez tényleg olyan, mint régen, az aranykorszakban!

Jóslatokba persze nem bocsátkoznék, nem is tisztem, de hiszem, hogy a nemrég bejelentett szerződéshosszabbítás a vezetőedzővel, vagy a cégvezető mondatai Dzsudzsák jövőjével kapcsolatban bizony afelé mutatnak, hogy egy alapos nyári felkészülés után még a mostani, örömmámoros időszaknál is szebb dolgokkal kecsegtet a jövő, kedves Loki-szurkolók!