Egy fanatikus úr, aki már hatvan éve szolgálja a Lokit
Szerző: Vitos György | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.03.02. 11:05 | Frissítve: 2014.03.02. 20:39
Debrecen – Kevés olyan szurkolója van a Lokinak, mint Szilágyi Zoltán. Fanatikus drukker, a tavalyi szezonban pedig a junioroknál volt technikai vezető.
A piros-fehérek egykori játékosa már hat évtizede fanatikus szurkolója a csapatnak, s azon kevesek közé tartozik, akik az elmúlt években a legtöbbet utaztak a DVSC-TEVA hazai és nemzetközi kupamérkőzéseire, ráadásként a focisták ügyes-bajos dolgainak intézése mellett szüntelenül toborozza a szponzorokat és a szurkolókat is.
Dehir.hu: Hogyan kezdődött a rajongás, emlékszik még a kezdetekre?
Szilágyi Zoltán: Édesapám az ötvenes évek közepén vitt ki először a Vágóhíd utcai pályára, nem sokkal később már a kölyökcsapatban futballoztam. Olyan pengés fiúkkal rúghattam együtt a bőrt, mint Imri Pista, Németi Gyuszi, Sóvágó Lajos és Szolnoki Gyula. 1965-ig játszottam a DVSC-ben, sajnos nem vittem sokra, de annál nagyobb volt a szurkolói kedvem. Voltam én már a Lokinál szinte minden: jegyárusító, rendész, szertáros, technikai vezető, mindent csináltam, amire csak megkértek.
Dehir.hu: Fél éve alig hallani valamit önről. Tavaly nyár óta mi történt?
Szilágyi Zoltán: Sajnos a betegségem miatt abba kellett hagynom a munkát. Mindkét térdem el van meszesedve, olykor a fájdalomtól lépni sem bírok. Hiszek a gyógyulásban, s addig az emlékeimből élek, mert azok aztán csodálatosabbnál csodálatosabbak! Ezek adják az erőt az újrakezdéshez, no meg a barátaim, hozzátartozóim szeretete.
Dehir.hu: Kiket tudna kiemelni közülük?
Szilágyi Zoltán: Annyi hely biztos nincs a papíron. A mai csapatból is mindenkivel nagyon jóban vagyok, szinte a fiaimként szeretem őket! Ezek a srácok bárhová utaznak, rendre hoznak nekem valamilyen ajándékot, mára össze is gyűlt vagy ezer mez, sál és labda, megszámlálhatatlan ereklye. A régebbi játékosok közül Dombi Tibi, Sándor Tomi mellett Böőr Zoli a legnagyobb kedvencem. Több mint fél évszázadot kellett várnom, hogy a Loki először - 2005-ben - bajnok legyen, így végre lehetőségem nyílt arra, hogy a bajnoki címért járó hatalmas trófeát is magamhoz szorítsam. Azóta még ötször sikerült ugyanez, hát mit mondjak... – ezt a mámorító érzést sohasem lehet megunni. A kupagyőzelmekről nem is beszélve, no meg a nemzetközi meccsek fantasztikus hangulata, már csak ezért érdemes volt megszületnem.
Dehir.hu: Ha Loki-meccsről van szó, akkor ön mindig szervezkedett, toborzott. Önt örökös fő szervezőként ismeri mindenki.
Szilágyi Zoltán: Való igaz, valamennyi nagy meccsünkön ott voltam, megállás nélkül szerveztem az utakat Bruges-től Liverpoolon át Manchesterig, Bordeaux-tól Szalonikiig, Splittől Szkopjéig, de még a világ végére, Donyeckba is elmentünk értük. Ha az egészségem megengedi, remélhetőleg így lesz ez a jövőben is. A jelenlegi állapotom miatt csupán a tévében követhetem őket a feleségemmel, aki 45 éve hűséges párom, s szinte mindig jött velünk külföldre is a Loki után. A segítségével számtalanszor láttuk vendégül csapatunk játékosait, vezetőit a házunkban egy-egy jó magyaros ebédre, vacsorára. Jut eszembe: az elmúlt évtizedben a DVSC-öregfiúk csapatvezetője is voltam, s mindenki jó szóval illette a munkámat.
Dehir.hu: A vadonatúj stadionban is meglesz az állandó helye?
Szilágyi Zoltán: Nagyon örülök, hogy végre méltó helyére kerül a DVSC. Az új Nagyerdei Stadion helyén, a legendás régi pályán még ifistaként sokat játszottam a két testvéremmel együtt. Édesapánk is nagyszerű sportember volt, több mint tíz évig a Loki korosztályos csapatainak technikai vezetőjeként dolgozott, kár hogy nem érte meg az új stadiont. Hálával tartozunk neki, tőle indult az életre szóló közös családi szenvedély. A májusi stadionavatón nagyon szeretnénk ott lenni a szeretteimmel.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)