Debrecenben mesél páratlan kalandjáról az asztmás Everest-csúcsmászó
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.03.18. 15:24 | Frissítve: 2017.03.20. 09:06
Debrecen – Neszmélyi Emil ügyvédként praktizál, sportolóként pedig a világ legmagasabb csúcsát hódította meg. Interjú.
Különleges vendég érkezik Debrecenbe március 22-én: Neszmélyi Emil ügyvéd, Everest-csúcsmászó számol be páratlan kalandjáról a DAB Klubban tartott előadásában. A 2016-ban Magyar Arany Érdemkeresztet elnyert sportoló asztmás betegsége ellenére sikeresen megmászta tavaly a Mount Everestet észak felől, a nehezebb tibeti oldalról: ő az első magyar, akinek ez sikerült. A felfedező elmondta: összesen öt asztmás rohamot kellett túlélnie 8000 méter feletti magaságban, de megérte, hiszen „sokkal több ember helyett mászott föl, mint korábban gondolta volna”. A páratlan élmény részesévé váló kalandorral beszélgettünk a magyarok iránti páratlan odaadásról, az ismeretlenektől kapott ölelésekről, és arról, milyen is a „világ tetején” állni.
Dehir.hu: Hogyan lett önből hegymászó? Mikor kezdte ezt a sikeres és szép pályát?
Neszmélyi Emil: Öt évvel ez előtt kezdtem érdeklődni az extrém-magaslati hegymászás iránt, ekkor határoztam el azt, hogy az északi oldalról mászom meg a Mount Everestet, mivel ez nekünk, magyaroknak korábban még nem sikerült. Az volt a fő motivációm, hogy bebizonyítsam, hogy mi, magyarok erre is képesek vagyunk. Mindazonáltal nem tartom magam hegymászónak, inkább felfedező vagyok. E teljesítmény kapcsán pedig rajtam ragadt az Everest-csúcsmászó elnevezés, ami roppant megtisztelő.
Dehir.hu: A világ legmagasabb csúcsát járta meg. Milyen élményekkel, tapasztalatokkal töltődött fel az út során? Milyen érzés a „világ tetején” állni?
Neszmélyi Emil: Feltöltődés csak elméletileg történik 5000 méter felett, inkább pihenésről beszélhetünk, amikor épp nincs terhelés. Kikapcsolódásként olvasással töltöttem az időmet, illetve amikor már nem volt áramszolgáltatás a napelemekből, akkor hangoskönyveket „fogyasztottam” a táborokban. A világ tetején 30 százalékos oxigénjelenlét van, ez palackkal is csupán 40 százalék. Ráadásul a testünk haldoklik: ebben a helyzetben eufóriát nem érez az ember. Elkönyveltem, hogy felértem, velem felért a magyar zászló is. Átvillant az agyamon, hogy innen már gyalog nincs feljebb, a küldetés sikerült. Majd rögtön az is, hogy csupán félúton vagyok, le kéne jutni, és a kimerültségem okán lépni sem tudok, minden porcikámban mérhetetlen fájdalmat érzek, és jó lenne, ha nem lenne több asztmás rohamom. A legfőbb tapasztalat pedig az volt, hogy nincs olyan, amire mi, magyarok ne lennénk képesek, ha felkészülünk rá és kellő alázattal végezzük.
Dehir.hu: Első magyarként érkezett fel a csúcsra az északi irányból érkezve. Hogyan tekint erre a nagy teljesítményre?
Neszmélyi Emil: Ez nem az én személyes eredményem, hanem egy magyar siker. Innentől kezdve az északi oldali Everest-mászások körében is jegyzik hazánkat. Ez a siker annyit ér, amit más honfitársaink is ki tudnak venni belőle a maguk számára. Örömteli számomra az, hogy nagyon sokan nyernek motivációt a teljesítményemből. Nem csak az asztmával élő gyerekek és felnőttek meríthetnek erőt mindebből, hanem meglepetésemre az utca embere is. Rengeteg váratlan gratuláció érkezett azoktól, akik azonosulni tudtak a sikeremmel: ügyvédek, orvosok, hivatali szakemberek, mérnökök, munkások és még számtalan foglalkozású ember gratulált, vagy borult a nyakamba ismeretlenül is. Meg kellett értenem, hogy sokkal több ember helyett másztam föl, mint gondoltam volna. Nem vagyok profi hegymászó, sőt, még hegymászó sem, csak egy magyar, aki felkészült valamire, ami sokak számára értékes, és teljesítette célját, mert megdolgozott érte.
Dehir.hu: Milyen nehézségekkel néztek szembe az út során?
Neszmélyi Emil: Az alacsony légnyomás kritikus körülmény, hiszen agyi ödémát és tüdővizenyőt okozhat. Mindkettő halálos veszély az Everesten, 2016-ban hatan lelték a halálukat a hegyen ezek következményeként. Az oxigénszint az alaptáborban is csupán fele volt a tengerszintinek, feljebb ez még alacsonyabb. Emellett el kellett kerülni a fertőzéseket is. A száraz levegő miatt a torokgyulladás szinte „kötelező” jelenség, amit le kellett küzdeni. Emellett a folyamatos hideg, a fagyos és viharos szél, a nagyon nehéz terepviszonyok s szakadékok emelték a feladat nehézségi fokát. Természetesen ezek a fizikai részét jelentik a kihívásnak, de emellett nehézségnek mondható, hogy a kínai vízumunkat sokáig nem kaphattuk meg Nepálban – végül az is meg lett, de szinte az utolsó pillanatban.
Dehir.hu: Hogyan lehet felkészülni egy ilyen extrém kihívásra?
Neszmélyi Emil: Három és fél év rendszeres edzés kellett hozzá. Gyakorlatilag egy teljes olimpiai felkészülési programot hajtottam végre, és ezért is üzentem a csúcsról a riói olimpiai csapatunk számára is. Rövid-, közép- és hosszútávú intervall állóképességet kellett tökéletesítenem magamon, izomzatot fejlesztenem és mentális felkészülést végrehajtanom. E téren a Testnevelési Egyetem oktatóinak tartozom hálával – hogy miért, azt el fogom mondani az előadáson. A tesztek alapján a felkészülés kiválóan sikerült. De asztmásként nem volt más választásom, mint 7200 méter magasságtól oxigénpalackot használni, nem akartam gyarapítani a balsikerű vagy végzetes kimenetelű magyar kísérletek számát.
Dehir.hu: Mennyiben nehezítette meg az asztmája a felkészülést és a mászást?
Neszmélyi Emil: A felkészülést nem nehezítette meg, mert tengerszinten nem jelentkeznek a tüneteim. 8000 méter felett viszont komoly gondot jelentett. A csúcstámadás napján négy rohamom volt, amíg felfelé tartottunk, és egy lefelé. Ekkor ki is csúsztam egy szakadék felé, és csak a biztonsági kötélnek köszönhetem az életem. Az ilyen veszély mindennapos egy hasonló expedíción, erre is sikerült felkészülnöm.
Dehir.hu: Ügyvédként praktizál. Hogyan egyeztethető össze a munka és a kitartó felkészülés?
Neszmélyi Emil: Korábban sportolóként megtanultam beosztani az időmet. Társas ügyvédi irodánk van, az üzlettársaimmal és a munkatársakkal könnyen meg tudtuk osztani a feladatokat, így a hajnali és a délutáni edzések nem zavarták a munkámat, az ügyfelek pedig semmit nem vettek észre mindebből. Ráadásul jobb kondícióban a munka is könnyebben megy.
Dehir.hu: Milyen várakozásokkal tekint a debreceni előadására? Sok helyen tart előadást az útjával kapcsolatban?
Neszmélyi Emil: Nagyon sok debreceni ismerősöm van, így nagy örömmel teszek eleget a meghívásnak. Azért is, mert sok erős magyarságtudattal rendelkező polgár él Debrecenben, így talán sokan tudnak majd azonosulni a teljesítményemmel. Emellett sok sportbarátság köt Debrecenhez, korábban ugyanis versenyszerűen kosárlabdáztam. Szeretem ezt a várost és a helyiek sport iránti rajongását, a tudományhoz és a kultúrához való viszonyulását is nagyra tartom. Aki eljön, bizonyosan hallani fog olyat tőlem, amit a saját részére szóló üzenetként él meg. A rendkívül nagy érdeklődés okán elhatároztam, hogy az élményeimet közkinccsé teszem. Budapesten kulturális program gyanánt már egy tucat előadást és ugyanennyi motivációs tréninget tartottam cégek vezetői számára. Meghívásom van már Kiskunfélegyházáról, szervezés alatt áll két szegedi előadás, valamint bejelentkezett Szolnok és Pápa is.
Dehir.hu: Milyen egyéb szabadidős tevékenységnek tud, szeret időt szentelni?
Neszmélyi Emil: A sport mellett a kulturális kikapcsolódás is fontos a számomra. Kedvelem a színházat, a filmeket, és szeretek utazni is. Elsősorban a városok történelme vonz, de jogászként ez talán érthető is. Már vannak konkrét jövőbeli terveim és céljaim a mászás területén. Hogy mik ezek, az még egyelőre meglepetés, de a debreceni előadásom alkalmával erre külön ki fogok térni.
Aki kedvet érez ahhoz, hogy élőben is meghallgassa a sokoldalú kalandor páratlan történeteit, a DAB Székházban megteheti március 22-én, szerdán 16.30-tól.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)