Baráti foci Debrecenben, túl a hetvenen is

---

Debrecen - 1974 óta minden évben összeméri tudását a Debreceni Egyetem két egykori futballcsapata. Most a legfiatalabb játékos 68, a legidősebb 73 éves volt.

---

Negyvenkilenc éve játszott a két gárda először egymás ellen. Van ilyen a futballtörténelemben. Nem kunszt.

Az viszont már megsüvegelendő, hogy a szereplők azóta minden esztendőben összemérik (egyre fogyatkozó) erejüket, számot adnak barátságról, sport iránit szeretetről, a futballhoz kapcsolódó örök vonzalomról.

Az akkor még Kossuth Egyetemként ismert intézmény kispályás futballbajnokságban a két csapat játékosai már 1970 óta szerepeltek, ám egymás elleni döntőt először 1974-ben vívott a bölcsészkari hallgatókból verbuválódott Kisnyelvész, s a Természettudományi Kar egyetemistáiból álló Halka. Hogy mit takar a csapatok neve, mi volt ez első derbi eredménye, s hogy pontosan kik szerepeltek az akkori döntőn, azóta is gyakori beszédtéma a résztvevők között, s eltérőek a vélemények.

Arról azonban nincs vita, hogy a mérkőzés utáni sörözésen a Teniszkében mindig megbeszélik: jövőre ismét összejönnek. Az persze tény, hogy az évtizedek során rövidült a játékidő, gyakoribb a csere, hosszabb a bemelegítés és a sörözgetés ideje, de az öregurak kitartóak. Ezen a hétvégén is így volt: az első 2x15 percet a Kisnyelvész nyerte 4-3-ra, a második fél órát a Halka 2-0-ra. 

Most is érkeztek erre a szokás szerint május eleji találkozóra onnan, ki hol telepedett le. A Dunántúlról, vagy akár külföldről is jönnek évről évre. Megemlékeznek azokról a sportbarátokról, akik odafönt már az égi focit készítik elő, ám a klinikai West Hotel diákszálló mögötti pályára lépnek azok, akik még mindig bírják szusszal. 

Baráti foci elnevezéssel sportmezt készíttettek maguknak, a közönségként megjelenő asszonyok, a különböző egészségügyi rigolyákkal küszködő társak, a játékot (idén) nem vállaló, de közösségért, a hangulatért néhány nappal a szemműtéte után is Debrecenbe utazó csapattárs, a külső szemlélő együtt szurkol a szereplőknek.

Akik néha az igazi focira is hasonló mozdulatokkal, akciókkal, lövésekkel rukkolnak ki. 

Van köztük középiskolai tanár, korábbi egyetemi professzor, aktív és nyugdíjas újságíró, volt NB II-es DEAC-focista, elismert színházi rendező, élvonalbeli sakkozó, iskolaigazgató, nyelvtanár, informatikus, egykori debreceni alpolgármester, okleveles vegyész, a biológiai tudományok kandidátusa és földrajztanár. 

Büszke lehet reájuk az Alma mater. S büszkék lehetnek a szereplők önmaguk is: példát mutatnak utódaiknak kapcsolatról, kötődésről, a sport, a testmozgás szeretetéről.