Az Igazi Férfi és sokan mások…
Szerző: M. Tóth Ildikó | tóth.ildiko@detv.hu Közzétéve: 2010.06.21. 22:33 | Frissítve: 2010.06.21. 22:33
10 napja tart az őrület, és van még belőle két és fél hét. Spanyolország és Honduras szerepel utolsóként a mai foci vb-étlapon. Továbbra sem vagyok szakértő, de azt tudom: ez a meccs csemege lehet. A focirajongóknak. Az én napom fárasztó volt és most nem tudok lazán, bambán ülni a helyzeteket élvezve.
A fejem is fáj, ráadásul egyedül vagyok és a kutya is tőlem remél vacsorát. Azért átveszem a kötelezőket: az Európa-bajnok gyengén rajtolt a svájciak ellen, így nagy a ma esti tét. Nem irigylem Honduras-t, de meglátjuk, mi lesz. Elvégre mindenki győzni érkezett ma este a johannesburgi stadionba. Azt látom persze, hogy az első perctől keményen nyomulnak a spanyolok, és mozgalmas 90 perc elébe nézünk. Nem túl meglepő álláspontomra a 17. percben Villa máris egy góllal erősít rá. A lassítás alatt elkalandozom. Nehéz volt ez a hétfő. Talán jobb lett volna itthon maradni, hogy ne az egész nap zümmögjön a fejemben meccsnézés közben, mint ezernyi vuvuzela.
Nem telik el reggel, hogy a férfi kollegák ne frocliznák egymást az előző napi eredmények után: „Na ,látod: nyertünk!” vagy „Elbaltázta a csapatod!” Mi, a női szakaszban csak csendben hallgatunk. Örülünk, ha sikerült valahogy elalvás nélkül megnézni és kommentálni a kötelező mérkőzés-adagot. A meccsek közötti szünetekben pedig hiánytalanul helyt állni a napi munkahelyi és az esti háztartási fronton. El is gondolkodtam ezen. Mitől vannak úgy bevadulva a srácok?
A 40-en túli férfiak többségének a legnagyobb sorsélménye a katonaság. Nincs olyan baráti csevej, ahol egy-két régi katonatörténet elő ne kerülne. Ezek száma az elfogyasztott alkohol arányában nő. A másik nagy téma pedig a foci. A körülöttem lévő leghangosabb drukkerek pályát és labdát alig érintenek. Akkor meg miért beszélnek annyit róla? Nagy kérdés. Valószínűleg azért, mert a katonaság után a labdarúgás is a macsós profilhoz tartozik. A vb kezdete óta próbálom megérteni ezeket a kedves MiciMacsókat. Valóban elképesztő rossz érzés lehet, amikor a csajok a pályára kocogó, „egyenmezben” is feltűnő izmok láttán alélnak. És lám-lám, még jóképű játékos is akad a pályán. Lehet, hogy ezt a jelenséget kompenzálják a határtalan focimániával az erősebbik nem – sportban egyébként nem aktív - képviselői? (Közben az Ellis Park Stadionban nincs meglepetés: a spanyolok uralják a terepet, bár bosszantó lehet, hogy az újabb góloktól csak apró pontatlanságok választják el őket. Egy gyors Villa-Torres támadás után egy sikertelen honduras-i szöglet és véget ér az első félidő. 1:0)
Sosem kedveltem különösebben sem a szép, sem a nagyon izmos férfiakat. A szépfiúk csak magukba szerelmesek, ott a nő labdába sem rúghat. (Kérdezzék meg Beckham-nét!) Az izmokkal kapcsolatban azonban az elmúlt időszakban változott az álláspontom. Az, aki a saját testével nem tud bánni, az hogyan tudná uralni, védeni a mellé szegődő gyengébb nőét? Így hát meccsnézés közben én nem a szép cseleken ámulok. Elsősorban az taglóz le: mekkora teljesítmény, hogy ezek a srácok – sokszor már 30 fölött - iszonyatos tempóban nyomják végig a kétszer 45 percet. Bevallom: ez az, ami igazán tetszik. Felőlem nyulat is kergethetnének – számomra legalább annyira izgalmas lenne, mint a vb. (Mélázás közben ránézek a képernyőre: már megy a második félidő. A Ramos-Villa-Torres erőgép húzza magával a többieket és tovább amortizálja a fáradó honduras-i alakulatot. Alig kezdődik meg a második félidő, megint Villa villan az 51. percben. 2:0. Aztán majdnem eredményes a Ramos és Torres páros, csak centikkel mellé. Innen már nem sok esélye van a közép-amerikai csapatnak, egyértelmű a spanyol fölény. Egy szabálytalanság után a japán játékvezető 11-est ítél, ám Villa elhibázza. Fogja is a fejét: nincs meg a mesterhármas. Egy szép, de elfogott Torres roham és Ramos támadás után próbálkoznak a hondurasiak, de a mérkőzés 85%-ban az ő kapujuk előtt bonyolódik. Gondolom, nagy bánatukra.
Szóval foci és férfiasság – testközelből. Mert hát milyen is az igazi férfi?
Ő az, aki 40 méterről kapura lő! Nem beszél róla, hanem csinálja. Pisszenés nélkül tricepszből nyomja ki magát - minimum ötvenszer vagy százszor. Nem nézegeti magát a tükörben. Az igazi férfi kemény figura. Kívülről acél, de ha a nő akarja: olvadó jég. Ja, és „egyenmezben” is messziről süt a tekintete.
(Tovább is gondolnám, ha nem kellene meccset nézni közben. Torres-nek és Ramos-nak pihenőt ad Del Bosque. Két gólnál ez már biztos nem kockázatos - okoskodom. Közben többször próbára teszik a hondurasi kapus reflexeit. Társaira alig számíthat, ha a spanyolok elindulnak. A 93. perc után megnyugodhat: már nem lesz több feladat. Spanyolország-Honduras 2:0. Vége.)
Szóval, kedves MiciMacsók! Tudom, hogy kívülről tudjátok az összes csapat névsorát, edzőjének nevét és eddigi eredményeit. Kíméletlenül végignézitek a 2010-es foci vb összes meccsét, és aztán még kíméletlenebbül elemzitek majd órákon át. Biztos fontos és lényeges dolgok ezek. De ha egy kicsit is szerettek bennünket: nőket, barátnőket, feleségeket – húzzatok gyorsan edzőcipőt és futás! Szeretnénk mi rátok is úgy nézni, mint a spanyol, mexikói vagy olasz labdarugóistenekre! És talán ti sem bánnátok meg!
Spanyolország – Honduras 2-0 (1-0)
Johannesburg, Ellis Park Stadion. Vezette: Juicsi Nisimura (japán)
Gól: Villa (18. p., 51. p.)
Sárga lap: Turcios (8. p.), Izaguirre (38. p.)
Spanyolország: Casillas 0 – S. Ramos 6 (Arbeloa 77. p.), Piqué 6 , Puyol 6 , Capdevila – J. Navas, Busquets 6 , Xavi 6 (Fabregas 66. p.), Xabi Alonso 6 – F. Torres 5 (Mata 71. P.), Villa 7.
Honduras: Valladares 6 – Mendoza 5 , Chávez 5 , Figueroa 5 , Izaguirre 4 –W. Palacios 5, Guevara 5, Espinoza 5 (Welcome 46. p. 4 ) – Martinez 5, Turcios 4 (Núnez 63. p.)- Suazo 4 (J. Palacios 84. p.).
M. Tóth Ildikó írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)