Az Aston Villa is zsebre teszi az egész NB I-et
Szerző: www.nol.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.08. 07:19 | Frissítve: 2011.07.08. 07:19
A hazai szinten sikeresnek mondható két futballév hárommilliárd forintot hozott a konyhára.
„Ha gazdasági alapon állna föl a két csapat, akkor a Real Madrid negyvenegy futballistával lépne pályára, míg az FTC eggyel” – vélekedik Muszbek Mihály közgazdász, a Sportunió cégvezetője abban a most elkészült tanulmányban, amely a mérlegadatok alapján elemzi a labdarúgó NB I-ben szereplő sportvállalkozásokat.
A Sportgazdasági Nagyító címet viselő kiadvány leszögezi: a futball látványsport, amely nagy nyilvánosság előtt zajlik, s célja a szórakoztatás. Muszbek e definíciót igyekszik igazolni, amikor azt mondja: „Károsak azok az edzői nyilatkozatok, amelyek a győztes meccs után a három pont megszerzését emelik ki. A győzelem csupán eszköz, a cél a nézők, a drukkerek szórakoztatása.”
A szakember szerint a sportág történetét ketté kell választani az 1965 előtti és utáni korszakra, mivel a televíziózás széles körű elterjedése alapjaiban változtatta meg a labdarúgást. (Tévéközvetítés egyébként – ha nem is idehaza –már az 1954-es,magyar–német 8-3-as, majd 2-3-as vb-meccsről is volt.) Ennek horderejére jellemző: a futballipar összbevétele ma már nagyobb, mint Magyarország éves teljesítménye.
Az egyes sportvállalkozások közötti különbségek is szembeszökőek: az Aston Villa, amely a huszadik helyen áll a legnagyobb bevételt felmutató klubok listáján, kétszer annyi pénzt kasszíroz, mint a komplett magyar NB I. Az éllovas Real Madrid pedig tízszer annyit könyvelhet el,mint a teljes hazai első osztály...
Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a meccsnapi bevételek elenyészőek Magyarországon, a televíziós megállapodások léptéke pedig eltörpül a nyugati bajnokságok szerződései mellett. A játékosexportból származó pénzek sem jelentenek kitörési pontot: a futballisták értékesítése nem hoz tekintélyes bevételt a hazai kluboknak, mert a piac beárazta már a magyar játékosokat. Muszbek szerint a külföldre kerülő honfitárs labdarúgók többsége nem szolgálta meg az érte kifizetett pénzt, így megnehezítette az utódok kijutását, valamint érvényesülését. Ebből is adódik az a feltűnő differencia, hogy Horvátország és Szerbia évente hozzávetőleg húszmillió fontot „tehet zsebre” a futballisták eladásából, míg Magyarország csupán 1,7 mil liót.
A magyar klubok kiadásaik 73 százalékát fizetésekre fordítják, azaz átlagosan bruttó 11 millió forint a futballisták keresete. A fölöttébb visszafogott bevételek mellett a csapatok 8,1 milliárd forint tartozást „hoztak össze”, igaz, 4,9 milliárd – jórészt behajthatatlan – követelésük is van. Az adatok alapján a Honvéd kötelezettségei föltűnően nagyok, míg a Debrecen tetszik a legstabilabb háttérrel működő vállalkozásnak. A DVSC példája bizonyítja: jelentős üzleti előrelépést csakis nemzetközi szerepléssel lehet elérni. A hajdúságiak két – hazai szinten – sikeresnek mondható éve hárommilliárd forintot hozott a konyhára.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)