A sah is látta birkózni a hajdúsági tehetséget, akit valósággal ellopott Debrecenből a pesti klub
Szerző: jochapress.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.04.29. 20:50 | Frissítve: 2018.04.29. 21:07
Debrecen - Földes híres szülötte, a birkózásban Európa-bajnok Gál Henrik nem kevesebb, mint tizenkét világversenyen léphetett szőnyegre.
Legnagyobb sikere a szabadfogásban kiharcolt kontinensbajnoki aranyérem. Vele beszélgetett a a jochapress.hu hasábjain megjelent cikkben a birkózás szakírója, Szabó Sándor. Ebből az írásból idézünk.
- Falusi kisfiúként alighanem az motoszkált Önben, amikor annak idején sportágat választott, hogy valamiképpen hasznosan töltse el a szabadidejét, nemde?
– Inkább azt mondanám, úgy éreztem, ha törik, ha szakad, mozognom kell. Ráadásul ugye szegény megboldogult Pércsi József, Betyár is földesi volt, mint jómagam. Emlékszem, egyszer eljött Földesre bemutatót tartani az olimpiai bajnok Hódos Imre, és valakit alaposan megdobált. Csak tátott szájjal bámultam dobásainak ívét, és akkor elhatároztam, én szintén ezt a sportágat választom.
- Akik gyermekkorában ismerték Önt, azt állítják, ritka jó erőnlétnek örvendett. Elárulná, ez minek tudható be?
– Nádudvaron voltam ipari tanuló, és valóban remek kondícióra tettem szert, tudniillik minden reggel nyargaltam a Földes–Nádudvar buszjárat után. Pedig hát igyekeztem időben elindulni, de a vége rendre iramfutás volt. Ettől pedig alaposan megnőtt a tüdőm vitálkapacitása. Később Debrecenbe kerültem birkózni, majd bevonultam a Magyar Néphadsereghez. A leszerelésem után még egy ideig a hajdúsági fővárosban sportoltam, ám Budapest kivetette rám a hálóját, és a Bp. Spartacus igazolt le.
- Azt tudjuk, hogy eleinte kötöttfogásban jeleskedett, de hogyan lett Önből szabadfogású Eb-aranyérmes?
– Az 1972-es müncheni olimpia előtt Kruj Ivánnak, a szabadfogású válogatott szakági mesterének az okozott főfájást, hogy nem talált 52 kilós szabadfogásút. A másik fogásnem 52 kilós birkózója adva volt Doncsecz József személyében, és hát bármennyire is kedveltem a kötöttfogást, ha ki akartam jutni az olimpiára, nem volt mese, váltanom kellett.
- Amikor Budapestre bútorozott fel, mi idézte elő a robbanásszerű formajavulását?
– Az edzésszám drasztikus növekedése. Míg vidéken csak heti három alkalommal tréningeztem, Budapesten már nem volt hiány edzéspartnerekben sem. Másrészt igencsak előnyösnek számított, hogy akkoriban mindkét fogásnemben gyakoroltunk. Jómagam a kötöttfogású elemeket beépítettem a szabadfogású repertoáromba. Tudja, akkor kezdtem el igazán bizakodni egy szép jövőben, amikor legyőztem Ölveti Lászlót.
- Visszarévedve a múltba: azt hallottam, a hatvanas évek első harmadában mindenki azt szajkózta: Gált, a debreceni tehetséget érdemes "ellopni".
– Hát, éppen elég fővárosi versenyen indultam ahhoz, hogy valamennyi budapesti klub láthatott a szőnyegen. És persze az edzőtáborokban is elértek, hiszen a válogatott keretbe is meghívót kaptam.
A Hajdúságból elszármazott birkózó a jochapress.hu hasábjain részletesen beszámol többek között az 1976-ban az egykori Leningrádban szerzett Európa-bajnokságról, s arról is, hogy milyen volt birkózni az 1973-as teheráni vb-n Reza Pahlavi perzsa sah jelenlétében, akit istenként tiszteltek Iránban. "Akkora tömeg volt, hogy alig akartak a szőnyegre engedni. Végül nagy botokkal nyitották szét a biztonságiak a tömeget. Hihetetlenül értettek a birkózáshoz az iráni emberek!"
A teljes cikk: jochapress.hu
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)