A kosárlabdából merített erőt a DEAC fiatal tehetsége, Kovács Ákos

---

A csontvelő-transzplantáción átesett tehetséges erőcsatár már nagyon várta, hogy visszatérhessen a kosárlabdapályára.

---

A DEAC fiatal tehetsége, a csontvelő-transzplantáción átesett Kovács Ákos élete legnagyobb csatáján van túl, de mára visszatért oda, ahová valójában tartozik: a kosárlabdapályára.

A huszonegy esztendős erőcsatárral a mögötte álló viszontagságos időszakról, rehabilitációjáról és terveiről beszélgetett a deac.hu. 

Rendkívüli helyzeted kapcsán rengeteg kérdést lehet megfogalmazni, de kezdjük a legfontosabbal: hogy vagy?

Kovács Ákos: – Köszönöm, kifejezetten jól. Nagyon felszabadultam, hiszen végre elérkezett, amire egy éve vártam: visszatérhettem a társaim közé. Erőnlétileg is remek formában érzem magam, köszönhetően főként annak, hogy az elmúlt hónapokban a DEAC és az MKOSZ összefogása lehetővé tette, hogy a szövetség székesfehérvári edzőközpontjában egyénileg elkezdhessem a felkészülést. Egyelőre persze fő a fokozatosság, de azt hiszem, a helyzethez képest nincs okom panaszra.

Iszonyatos nehézségeken mentél keresztül, mindenki nagyon aggódott érted, de az állapotodról keveset lehetett tudni. Végigvezetnéd az olvasókat az elmúlt egy év történésein?

KÁ: – A 2022-23-as idény befejeztéhez közeledve a csontvelők által termelt vérsejtjeim értékei leromlottak, augusztusra pedig biztossá vált, hogy transzplantációra lesz szükségem. A donorkeresés kissé elhúzódott, de szerencsére végül sikerült megtalálnunk a megfelelőt. December 7-én átestem a beavatkozáson és ezt követően javulni kezdett az állapotom. A Szentestét, ugyan steril körülmények között, de már otthon tölthettem, ezután csak hetente kellett kontrollra járnom Budapestre. Ahogy hazaengedtek a kórházból, javult a közérzetem és visszajött az étvágyam is, lépésről lépésre haladt a felépülésem. Amint megerősödtem, a munkába is belevágtam; először házon belül, majd az MKOSZ edzőközpontjában. Áprilistól csupán az immunrendszerem vírusvédettségének felfejlődésére vártunk, ennek hiánya akadályozott meg ugyanis abban, hogy emberek közé mehessek. Júliusban aztán zöld lámpát kaptam az orvosoktól, jöttem is, amint lehetett.

A teljes interjút a DEAC honlapján lehet elolvasni.