A debreceni súlyemelés új reménységei az elődök nyomdokaiba lépnének – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2021.11.07. 10:55 | Frissítve: 2021.11.07. 20:26
Debrecen – Az egykori kétszeres olimpikon, Kecskés Zoltán vezetésével feléledt a sportág a cívisvárosban. A csapat nem akar megállni a junior korosztály eredményeinél.
Földhöz csapódó súlyok döndülései, pattogó vezényszavak hallatszanak ki a Monti ezredes utcai alagsori edzőteremből. Belépve hallom, még zene is van, hiszen a fal túloldaláról átszűrődik a Valcer táncosai próbájának hangja. Itt tréningeznek a Debreceni FISZEJ SE (Fiatalok Szövetsége az Egészséges Jövőért Közhasznú SE) fiataljai.
Kecskés Karina: apja lánya (Fotók: Gurbán György)
Az utasításokat és a biztató szavakat nem akárkitől kapják. Kecskés Zoltán vezetőedzőtől, aki súlyemelőként két olimpiára is kijutott, világkupa-győztesnek is vallhatja magát. A falakon körben láthatók a parádés pályafutás emlékei. Ezek, valamint a motivációs mondatok a jelennek szólnak, azoknak az ifjaknak, akik ma küzdenek meg a súlyokkal.
Fiúk és lányok egyaránt járnak ide edzeni, kezdők és haladók is. Vannak, akik még csak kóstolgatják, de vannak, akik már keményen odateszik magukat, mert tudják, tapasztalják az eredményeket. A közelmúltban három ifjú hölgy hívta fel magára a figyelmet közülük. Október közepén a súlyemelő junior országos bajnokságon szerepeltek kiválóan.
- Mindhárman csak idén február óta versenyeznek. Gyakorlatilag egy esztendő alatt háromévnyi munka és eredmény van mögöttük. Nagyon büszke vagyok rájuk – mondja edzőjük,
miközben éppen egyikük mozdulatait igyekszik korrigálni, ugyanis Richter Laura egyik karja kicsit lejjebb van, miközben a súly már a feje fölött. A Vegyipari-iskola diákja a 49 kilósok között szakításban 43 kilogrammra javította egyéni csúcsát, lökésben pedig beállította 50 kilogrammal azt. Ez így összetettben új egyéni csúcsot eredményezett, amivel megszerezte a bronzérmet. És készen áll a folytatásra is.
Itt készül az újabb megmérettetésre Füzesi Anna is, aki a 71 kilós súlycsoportból jött le a 64 kilogrammosok közé. Az ő 141 kilós új egyéni csúcsa ezüstérmet ért legutóbb. A Svetits-gimnázium tanulójának szemei előtt már az újabb csúcsok lebegnek.
- A súlyemelést mostanság számtalan tévhit veszi közül – mondja közben Kecskés Zoltán. - Az egyik ilyen, hogy azért nem szabad csinálni, mert „összenyomja” az embert, gátolja a növekedést. Ez természetesen nem így van, ennek semmi köze nincs a testmagassághoz. Sőt, régebben a sportágat még ajánlották is, mondván: egyenletes jobb és baloldali terhelést ad a testnek.
Kecskés Karina esete, jelenléte logikus is, meg nem is. Hiszen ki más lenne itt, ha nem ő, akinek Zoli az édesapja. Ám az ő sportos előéletét nem súlyok jelentették. „A feleségem nem is engedte volna”, veti közbe az édesapa.
Karina, az édesanya, Kecskés Melinda nyomdokain járva fitneszversenyző volt, nem is akármilyen. Tizenegy évesen Budapesten világbajnoki címet nyert. Négyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok. Ám az élet közbeszólt, hiszen speciális hátproblémái miatt egyre nagyobb fájdalmat okoztak neki bizonyos mozgáselemek.
Így aztán búcsút intett a fitnesznek és nemsokára elérkezett apa ideje, aki lépésről lépésre vezette be a súlyemelés rejtelmeibe. Eleinte guggolás, majd szakítás és lökés bottal – és egyszerre azon kapta magát, hogy benne van a sűrűjében. Az eredmény: máris junior magyar bajnok, szakításban 60 kilogrammot ért el, a lökésben 70-ről 75 kilóra javította saját egyéni rekordját. Összetettben 135 kilogrammos új egyéni csúcsot ért el.
De jelent-e speciális helyzetet, ha valakinek az apja az edzője? Tudja-e függetleníteni magát a tréner ettől?
- Nem éreztethetem senkivel, hogy az egyik, akit edzek, a lányom. A teremben minden versenyző egyforma, igyekszem ráhangolódni mindenkire, mert tudni kell, ki milyen passzban van aznap – kapom meg a választ az érintettől. – Legfeljebb annyi a különbség, hogy Karináról többet tudok, ugyanis ismerem a napjainak minden részletét, tudom, mi volt a suliban, milyen hatások érték.
Mert bizony az iskola is fontos. Karina a Kossuth gimibe jár, jó tanulónak számít, a középfokú angol nyelvvizsgája megvan már. Nem kis teljesítmény ez, hiszen az ébresztő ötkor csörren meg, hogy egy reggeli tréning még beleférjen az időbe, majd jön az esti adag.
A mainak közben vége lesz. A csapat távozik, de apa és lánya még maradnak. Mert Zoltán átlényegül masszőrnek, hiszen már megtapasztalták, milyen gyúrásra, lazításra van szüksége Karinának az edzések után.
- Ez hosszú folyamat, általában nagyjából ugyanannyi, mint a tréning ideje – mondja. S lelki szemei előtt már látja, hogy leánya ugyanúgy áll egy olimpián a súly előtt, mint ő annak idején.
Elköszönök tőlük, távozom. Egy súlyemelő gyakorlat rám is vár. Fel kell ugyanis cipelnem a nem éppen pehelykönnyű biciklimet a teremhez vezető hosszú, meredek és csöppet sem akadálymentesített lépcsősoron. De egy ilyen edzés után simán megy...