Visszatér Kenneth Branagh Poirot-ja, és irritálóbb, mint valaha
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.02.19. 11:00 | Frissítve: 2022.02.20. 17:35
Debrecen - A Halál a Níluson jóval többnek akar mutatkozni attól, mint ami: Agatha Christie csavaros krimije Egyiptom különleges tájaira kalauzolja a nézőket. Kritika.
A legtöbbünk számára David Suchet testesíti meg a tökéletes Poirot-t: öntelt gesztusaival, tartózkodó magatartásával, köpcös alakjával és mókás bajuszával jól hozta az elegáns, bogaras belgát közel negyed évszázadon át a népszerű angol sorozatban.
Halál a Níluson
Viszont új idők, új Poirot-ok, új megközelítés: a Halál a Níluson film rendezője, Kenneth Branagh másodjára bújt a piperkőc detektív bőrébe, s ugyanolyan maníros alakítást nyújt, mint az első próbálkozásnál, a Gyilkosság az Orient Expresszen című moziban.
Az 1930-as évek végén a dúsgazdag Linnet Ridgeway (Gal Gadot) elszereti barátnője pasiját, Simont (Armie Hammer), és feleségül megy hozzá. Nászútjukra díszes társasággal indulnak Egyiptomba, ám nemcsak Poirot (Kenneth Branagh) tűnik fel a színen, hanem a kikosarazott szerelmes (Emma Mackey) is. Linnetet meggyilkolják, ám az indíték és az elkövető kiléte kérdéses: vajon pénzért öltek vagy bosszúból?
Csavaros sztori, izgalmas nyomozás, hátsó szándékok tömkelege: a ponyvakirálynő kiváló művét választották a készítők. Az Agatha Christie köteteire jellemző csípős, odaszúrogatós humor helyet kapott a filmben is: pikírt, olykor soknak ható, mégis épp megfelelően szellemes ahhoz, hogy kizökkentse a nézőt a nyomozás komorságából.
Leginkább azok élvezhetik az információpuzzle-ök felszedegetését és összerakását, akik nem olvasták a könyvet: azokat, akik viszont tisztában vannak, ki az elkövető, a film a látványvilágával igyekszik elvarázsolni.
Impozáns környezetbe kalauzol, gyönyörű a hajó, szép a jelmezek többsége is. Kár, hogy például az aláfestő zene vagy elveszett a sodrásban, vagy épp túlzottan erőteljes színezetet adott: én egy zenei betétet sem tudnék felidézni a filmből. A látványvilág magáért beszél, ám gyakran túlzó, akárcsak a film maga.
Ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor a Gyilkosság az Orient Expresszent néztem: túlzottan teátrális a színészi játék s igazából az egész film, színpadiasak a gesztusok, természetellenes az összhatás.
Ezzel engem teljesen elidegenített, nem izgultam egyik szereplő sorsáért sem, sokkal jobban beleélheti magát a történetbe az, aki a könyvet olvassa, mint aki ezt a felszínes melodrámát nézi.
Kenneth Branagh annyira belejött Poirot alakjának kiszínezésébe, hogy biztosan nem hagyja annyiban a projektet: ha elég bevételt hoz a konyhára ez a mozi, újabb és újabb Agatha Christie-klasszikusokban ölti magára a detektívjelmezt.
Egy egészen új, eddig nem létező oldalát is felvillantja a kis belgának: érző emberként ábrázolja, aki valaha szerelmet érzett, s megsérült a háborúban. Bár a film elején komoly sérülést szerzett az arcán, a hegek többsége csodás módon eltűntek az évek alatt.
Feleslegesnek hat Poirot-t romantikus férfiként beállítani, aki megkönnyezi a szerelmet: sokkal inkább egy szűzies alak, aki valójában annyira önimádó, tisztaságmániás pojáca, hogy még testi kapcsolatot sem tudna ápolni a hölgyekkel. Csak a munkájának él, s a saját eszét képes dicsérni: hogy volna képes egy nőt szeretni (magánál jobban)?
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1050 Ft, 2D gyermek/diák – 950 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1280 Ft, 3D gyermek/diák – 1180 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek: