Világvége-buli: első a borzongás, aztán jöhet az életöröm
Szerző: MTI | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.12.19. 10:41 | Frissítve: 2012.12.19. 10:46
Budapest – Pénteken rendezik a Petőfi Csarnokban a Világvége Fesztivált, amelyen a Kollaps és az F.O. System után a Vágtázó Életerő lép fel.
Bő húsz éve már játszott együtt az F.O. System és a csillagász Grandpierre Attila zenekara. Most a világvége alkalmából lépnek színre.
A koncertet szervező Negative Art találta ki, hogy a gótikus rock hazai képviselője, az F.O. System adja meg a közönségnek mindazt, ami miatt borongani lehet, és aztán a Vágtázó Életerő feleljen azért, hogy felszabaduljon a koncerten az az életösztön, amely már a világ újjászületéséhez ad erőt. "Örömmel vállaltuk, hogy a mi feladatunk legyen ezt az érzést megteremteni a színpadon" - mondta Grandpierre Atilla az MTI-nek, aki szerint ezt azért is szívesen teszik, mert minden számában ugyanarról üzennek: arról, hogy van miért tűzbe menni egymásért.
"Összetartozás, barátság, bajtársiasság, teljes szembenézés az élettel és teljes összekapcsolódás" - sorolta Grandpierre Atilla, mi minden ad erőt ahhoz, hogy a zenekar tagjai tűzbe menjenek egymásért és a világért.
Ez a nagyon is evilági harci tűz persze nem független a kozmikus erőktől, de nem független a zenekar ázsiai, sztyeppei nomád, végtelenbe "vágtázó" zenék iránti fogékonyságától sem - hívta fel a figyelmet, külön is kiemelve itt a Hun testvériség című számot, amely a koncerten bemutatandó lemez utolsó felvétele.
A vágtázó ritmusban írt dalok sorába illeszkedő szám méltó párja a VHK híres hun dalának, a Hunok csatájának, amely a koncerteken mindig tomboló lelkesedést vált ki a nézőtéren. A hunok múltját apai hatásra is kutató, részben Grandpierre K. Endre történészi munkásságát is folytató csillagász, zenész és énekes kutatásai a megszokottnál szélesebb összefüggésekre irányítják a figyelmet.
Ahogy a dalszövegeivel sem tartozik bele semmilyen kánonba, tudósként a világegyetemről alkotott képe, zenészként pedig a zenefelfogása tér el olyan nagy mértékben a szokásostól, hogy nehéz megítélni. "A csillagászat mindenkit érdekel, a természettudományos látásmód pedig felülemelkedik a személyes elfogultságokon" - vélte Grandpierre Atilla, aki maga sem tudott más magyarázatot adni arra, hogy miért ő jószerével az egyetlen olyan közszereplő, akit a liberális szellemű Klubrádióban is szívesen látnak, hogy például az élő világegyetemről beszéljen, de akinek az előadásairól a nemzeti radikális Barikádban is hírt adnak.
A VHK különös, mágikus népzenéjét nem szokták a nemzeti rock fogalomkörébe sorolni - tette hozzá, megjegyezve, benne vegyes benyomást kelt, amikor a magyarság élményét némelyek valamilyen nyugati zenei sémát követve fejezik ki.
A Világvége Fesztiválon bemutatandó új album címéről szólva azt is szóba hozta, hogy a szokatlan cím (Veled haraptat csillagot!) egy olyan dalból (Rád ugrok) került címadó pozícióba, amely végül kimaradt az albumról, mert a szám a próbákon mutatott erejét nem tudta felmutatni a stúdiómunka közben.
"Ennek a kimaradó számnak a helyére került be végül a lemez végére a stúdiófelvételek után született Hun testvériség, de már csak koncertfelvételként" - jegyezte meg, elismerve, van, amiben a stúdiómunka ihlete nem tudott a koncertekével felérni. Ezzel együtt nem bánták meg, hogy stúdiómunkába fogtak.
"Lehetőség nyílt rá, hogy az öröklétnek szóló zenét a ma már elérhető, csodálatos hangzásban teremtsük meg, ezért hát vállaltuk a stúdiómunkát" - mondta Grandpierre Atilla, fenntartva magának azt az "eszméjét", amelyet a bandával együtt töretlenül vall, hogy az ő zenéjük igazából az élet legsűrűbb forgatagában, a koncerteken éled fel teljes erővel. "Nem a parázsba harapva, hanem a csillagokba harapva" - tett hitet újra a lemez címe mellett, kifejtve, hogy ez a cím számára azt a féktelen boldogságot jeleníti meg, amelyet átélve "az élet sava-borsába kóstol az ember, az erőbe, ami a csillagokat élteti".
A lemez címének eredetét bemutatva Grandpierre Atilla a szövegírás számára járható útjairól is részletesen mesélt. A próbákon ösztönösen feltörő zenék szintén ösztönösen hívják elő belőle az éneklést is, de akkor még jobbára csak hozzávetőlegesen megformált, alig érthető szövegeket kiált világgá. Aztán a diktafonra rögzített énekből, amelyből első hallásra "egy kukkot sem lehet érteni", elkezdi megfejteni a szavakat, hogy a mondanivaló értelmes mondatokká álljon össze. "A nyolcvan százalékában kiformálatlan szövegből ki kell hallani a húsz százalékban megformált értelmet", s akkor már mindent formába lehet önteni - ismertette egyik szövegírói módszerét.
"Így, az ösztönösség és a tudatosság határain átjárva születnek a számaink is" - fogalmazott Grandpierre Atilla. Mint elmondta, az új lemez születése is egy ilyen pillanatnak köszönhető, amikor Mestyán Ádám oda sem figyelve elpengetett basszustémáját az ő kérésére megismételte, majd erre a témára Lujó (Molnár Lajos) egy időállóan nagyszerű gitárjátékot rögtönzött. "Ez volt a Szerelembe zuhanás témája. Ekkor, két éve dőlt el, hogy új lemezre van szükség, hogy ezt megörökítsük" - emlékezett.
A világvége utáni újjászületés zenéjét felmutató új Vágtázó Életerő-albumot Európában a finn Ectro Records, Magyarországon pedig a Stereo Kft/Periferic Records terjeszti - mondta el.
Az album borítóját Grandpierre Atilla ötleteit felhasználva a régi alkotótárs, Barcsik Géza tervezte. A borítón csillagokat lehelő, napsugarakkal ékes fejdíszű táltos paripa vágtat a kozmoszba. A kép részleteibe feledkező szemlélő a nomád törzsek totemállatai között a banda nemrég elhunyt tagja, az üstdobos Balatoni Boli Endre alakját is felfedezheti. A lemezt nyitó Kézfogás című dalt is Bolinak ajánlják.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)