Van itt egyfajta feltörekvő művészeti élet: így látja a debreceni művész-tanár

---

Debrecen - A kísérletezés a lételeme a középgenerációhoz tartozó grafikusnak, aki állítása szerint a véletleneket a maga oldalára állítja. Interjú Durucskó Zsolttal.

---

Durucskó Zsolt munkáival gyakran találkozhatunk a cívisvárosban. Mind a hosszú copfot viselő grafikus, mind az izgalmas, változatos technikákkal készülő alkotásai magukra vonják a figyelő tekinteteket. 

Durucskó Zsolt három alkotása

Dehir.hu: Mindig is érdekelte a képzőművészet? 

Durucskó Zsolt: Igen. Az általános iskolában olyan osztályba kerültem, ahol többen is élvezettel rajzolgattunk, és ez egy jó alap volt, hiszen motiváltuk egymást, figyeltük, ki mit csinál. Rajzszakkörökben is részt vettem az iskolás éveim során, aztán jött a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola, majd a Nyíregyházi Főiskola és a grafika.

Dehir.hu: Miért éppen a grafika mellett döntött?

Durucskó Zsolt: Volt egy műhelyünk egy alagsori teremben: hatalmas szennyvízcsövek, hígítószag, festékszag, a körmünk alatt és a tenyerünk pórusaiban is festék. Még ilyen körülmények között is ezt a műfajt választottam. A többiekkel való közös tevékenység motivált, a csoportszellem volt meghatározó ebben a döntésben, azt gondolom. Ezen kívül

mindig is szerettem kísérletezni, s úgy érzem, a grafikában erre nagy lehetőség van.

Előfordul, hogy a véletlen visz közelebb a megoldáshoz. Felkelti az érdeklődésemet, ha a kiállításokon olyan munkát látok, amiről nem tudom, pontosan hogyan készült. Próbálok rájönni, próbálom megfejteni. A grafika egy soha véget nem érő játék.

Dehir.hu: Milyen típusú alkotó: aki folyamatosan dolgozik valamin, vagy aki kiállításról kiállításra készül?

Durucskó Zsolt: Is-is. Hogy mi inspirál, az sok mindentől függ. Van, amikor eszembe jut egy téma, s az nem hagy nyugodni, eltervezem, megcsinálom. De pályázatokra is szoktam jelentkezni, ilyenkor időre kell dolgozni. Mivel alapvetően vizuális élmények vesznek körül minket, azokból merítek elsősorban. Egyes esetekben korábbi emlékek törnek fel. Ilyen például az indiánfej-sorozatom. Gyerekkoromban, sok társammal egyetemben, szerettem az indiánregényeket. Ezeknek a régi olvasmányoknak is köszönhetően jöttek létre ezek az alkotások. A nyár nagy része alkotással telt, mivel művésztelepeken jártam. Részben ezeken készültem fel az őszi pályázatokra, csoportos kiállításokra. 

Dehir.hu: Valamilyen üzenetet szeretne megfogalmazni a grafikáival, vagy inkább az alkotás öröme ösztönzi?

Durucskó Zsolt: Készültek olyan munkáim, amelyekkel

groteszk stílusban az emberi kapcsolatokról szerettem volna elmesélni történeteket. Ehhez időnként visszatérek a munkáimnál.

Dehir.hu: Fontos az, hogy minden munkája a publikum elé kerüljön?

Durucskó Zsolt: Nem feltétlenül. Sokkal több olyan alkotásom van, amit még nem látott senki, mint amiket pályázatokra, kiállításokra vittem. Van, hogy eszembe jut egy téma, dolgozok is rajta sokáig, de aztán nem kerülnek a nagyközönség elé, mert nem illeszkednek bele egy adott tárlat tematikájába. Általában csoportos kiállításokon veszek részt. A külföldi kiállításokra az utóbbi időben kevésbé jelentkeztem, mivel elég bonyolult és költséges a művek szállítása, a grafikák sérülékenyek, ami tovább nehezíti a más országokba történő küldést.

Dehir.hu: Vonzzák a szakmai elismerések?

Durucskó Zsolt: Aki azt mondja, hogy az elismerés nem jelent semmit, az számomra nehezen hihető, mert az emberek életében fontos a visszajelzés. Így szocializálódunk. Mi jó, mi rossz, mit szabad, mit nem. Másrészt viszont

a művészet szubjektív dolog, nem túl szerencsés, ha valaki kizárólag erre hagyatkozik. 

Dehir.hu: Milyennek látja a debreceni képzőművészeti életet?

Durucskó Zsolt: Sok képzőművész van Debrecenben. Én elsősorban azokról tudok, akik a munkáikkal részt vesznek a kiállításokon. Ha a magyarországi nagyvárosokat nézzük, nem túlzás, ha azt állítom, hogy itt található a legtöbb alkotó: 120-130 hivatásos képzőművész van. A művészi képzéseknek köszönhetően sok a fiatal alkotó is. Úgy látom, Debrecenben van egyfajta feltörekvő művészeti élet: sok galéria van, sok kiállítási lehetőséggel. 

Dehir.hu: Lát valamilyen sajátos debreceni vonást a képzőművészeti alkotásokban?

Durucskó Zsolt: Nem igazán látok debreceni motívumot. Nyilván ebben az is benne van, hogy sokan máshonnan érkeztek, máshol tanultak. Korábban amiatt alakulhatott ki egy közös vonal, mert nem voltak meg ezek a széleskörű lehetőségek, amelyek ma rendelkezésre állnak. Azóta kinyílt a világ, tágabbak a lehetőségek.

Dehir.hu: Tanárként dolgozik: mindig is az oktatásban szeretett volna elhelyezkedni?

Durucskó Zsolt: A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban tanítok rajzot, művészeteket és művészettörténetet. Tehát a hétköznapokon is a művészet tölti be a főszerepet. A kérdésre válaszolva: volt egy vargabetű, mielőtt az oktatásba kerültem, de már jó ideje a pályán vagyok.

Dehir.hu: Ha valaki azt mondja, képzőművészettel szeretne foglalkozni, mit tanácsolna neki? 

Durucskó Zsolt: Ha valaki tehetséges, rajong az adott terület iránt, akkor csinálni kell, hiszen bármilyen foglalkozás mellett szakíthatsz időt az alkotásra.