Van élet 21 év házasság után is, csak az a kérdés, milyen
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.07.30. 09:00 | Frissítve: 2022.07.30. 09:00
Debrecen – Ebből az újragondolt színpadi játékból az is kiderült, szép dolog a barátság, de van, amikor két ember gyorsan egymás agyára megy. Akkor is, ha férfiak – és akkor is, ha nők. Kritika.
Milyen az, ha összekerül egy végtelenül pedáns, és egy laza, finoman szólva is borzalmasan rendetlen ember? Milyen gyorsan fognak egymás agyára menni? Erre az ötletre épült Neil Simon Furcsa pár című darabja, melynek filmváltozata hamar meghódította a mozi (és persze a televízió) közönségét is Walter Matthau és Jack Lemmon főszereplésével. Ezt az 1968-as filmet talán többen ismerik, mint nem, de akik nem látták, a sztori azoknak is ismerős lehet.
Fotó: debreceniszabadteri.hu/
Az agglegény segíteni szeretne legjobb cimboráján, aki végtelenül elkeseredett, mert kidobta a felesége, ezért meghívja magához, befogadja, lakjon ott, amíg lelkileg talpra áll. Aztán hamar kiderül, szép dolog a barátság, a megszokás viszont veszettül nagy úr, senki nem tud kibújni a bőréből, és lakva egészen más arcunkat is mutathatjuk a másiknak, amit az nem biztos, hogy szeretni fog…
Ezt a helyzetet gondolta át a József Attila Színház társulata, és csavart egyet Hargitai Iván rendező irányításával az alaphelyzeten.
A két nagyon különböző ember maradt, de Félix és Oscar helyett Olivia és Florence (Pikali Gerda és Fehér Anna) kapcsolatát teszi próbára az összeköltözés. Florence férje ugyanis válni akar, Olivia pedig persze, hogy tárt ajtóval várja kedves barátnőjét, akiről hamar kiderül, minden túlzásba visz, ha a rendről van szó: túlzás nélkül az elviselhetetlenségig.
A szereplők nemének megváltoztatásán túl a hatvanas években született darabnak a szövegéhez is hozzányúltak, kapott egy kis vérfrissítés, tele van mai poénokkal, utalásokkal, amiért a néző hálás is, hatalmasakat kacag. A korból viszont nem rángatták ki, nem ültették át erőszakosan a jelenbe, ahol mobiltelefon és internet nélkül az élet már elképzelhetetlen lenne. Jók a zenék (a retró jegyében: Rolling Stones, Deep Purple, Tom Jones), a díszletek, s ha nem is a lelki mélységek bugyraiba röpítenek a szövegek, meg a szituációk, a közönség megélheti a felhőtlen szórakozás örömét – ami Debrecenben, a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon (melynek nyári programját idén már a Csokonai Színház szervezi), a fejünk felé forgó Göncölszekér alatt különösen kellemes élmény.
Az is jó hogy
nem erőszakolták meg az eredeti sztorit, itt nem szeret egymásba a két főszereplő, egyszerűen csak egy lakásban élnek, ahol Florence egyre inkább Olivia (és a többi barátnője) agyára megy azzal, hogy túltolja a rendet, és ezzel gyakorlatilag elviselhetetlenné teszi a szokásos traccs-, meg társasjátékpartikat.
Lazíthatna, de nem teszi, egyszerűen nem képes rá, a néző pedig arra gondol, igaza volt a férjének, aki besokallt és úgy döntött, 21 év után válni fog, mert nehéz egy olyan emberrel élni, aki látványosan (és kéretlenül) feláldozza magát a házimunka, a robot oltárán. Ahogy Olivia (az agyvérzés küszöbén) az arcába vágja a sokadik veszekedésbe csapó vitájuk során, másképpen is telhetne az este, mint hogy „uborkapakolással az arcodon” ül otthon. Telhetne, de nem fog, mert a bőréből senki nem képes kibújni – vagy csak nagyon nehezen. Florence láthatóan nem. S Olivia sem, aki szeretne néha lazítani. Így a négyes randi (két jóképű mexikói fiatalemberrel) totális kudarcba fullad. Bár egy ideig jókat nevetünk azon, milyen vicces, amikor valaki töri a nyelvet, egy idő után a nyelvi bakiparádé önismétlésbe csap át.
Az lesz az érzésünk, a szünet után nem csak a két nő kapcsolata törik meg, de az előadás íve is. Bár van egy fergeteges rohangálós jelenet, de a végkifejlet nagyon hirtelen szakad a nyakunkba. Az egyik percben még kész őrület, ami a színpadon folyik, a másikban meg már vége a játéknak, mintha elvágták volna. Semmi tanuláság, semmi rafinált csavar, vélt vagy valós, csattanós igazság, közhelylufi, vagy bármi. Egyszerűen ránk zúdul Tom Jones és a Sex Bomb című sláger, amire nincs ember, akinek ne moccanna meg a lába, a keze, szóval a taps nem marad el. De úgy érezzük, ide még kellett volna valami. Még akkor is, ha a nyári színház eleve lazább, oldottabb, ha itt belefér az előadás közben szisszenő palack, a zörgő nasis zacskó – mert a gyönyörű nyáréjszaka sok mindenért kárpótolja a közönséget.
A teljes szereposztást itt találják, a Nagyerdei Szabadtéri Színpad programjairól pedig itt találnak bővebb információt.