„Van borország és van pálinkaország”
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.12.28. 12:32 | Frissítve: 2020.12.28. 12:37
Debrecen – Hamvas Béla gondolatai nyomán a magyar borok világába röpíti az olvasót Mód László és Simon András könyve.
A Kárpát -medence Intézet gondozásában már egy éve, hogy megjelent A Kárpát-medence borvidékei című kötet. Ami miatt most előtérbe kerülhet ismét, az a Partium Ház. Az intézmény nyitott ajtókkal és nyitott szívvel várja a Burgundia utcán azokat, akiket érdekel a határokon túl létező magyar kultúra, a Kárpát-medencei magyar értékek világa.
Ahogy az intézmény vezetője, Stanik István nyilatkozta a Dehirnek, „a rendezvények mellett klubhangulatot próbálunk teremteni a naponta 11 és 21 óra között nyitva tartó kávézóban, egy pohár Hargita Gyöngye ásványvíz vagy érmelléki, erdélyi bor mellett, jókat lehet beszélgetni, külhoni könyveket, kézművestermékeket, ajándéktárgyakat lehet vásárolni.”
Akár ezt a kötetet is, mely Hamvas Béla nyomán kalauzolja az olvasót a magyar borok és magyar tájak világában.
„Utazásaim egyik legfőbb tapasztalata volt, hogy van borország és van pálinkaország. Eszerint van bornép és pálinkanép. A bornépek geniálisak; a pálinkanépek ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra. A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, a franciák és a magyarok. Ezeknek a népeknek ritkán vannak úgynevezett, világtörténeti becsvágyaik; nem vették fejükbe, hogy a többi népeket megváltsák, ha kell, puskatussal. A bor az absztrakciótól megóvja őket.
A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek.
Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A borország és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szent György-hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint a csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál."
Szó esik e kötetben például a Beregszász-nagyszőllősi, a szerémi és a fiumei borvidékről, de a Debrecen egykori szőlőskertjének számító Érmellékről is olvashatunk. (Ezen a vidéken, Diószegen hozták létre 1870-ben az első magyar állami vincellérképezdét.)
A kötet szerzői Mód László és Simon András, az illusztrációként szolgáló akvarellképek pedig Rakovics Klára és Nagy Emőke munkái.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)