Vallás és videójáték: ezúttal gamer papoknak szólhattunk be Debrecenben
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2020.05.26. 08:20 | Frissítve: 2020.05.26. 13:20
Debrecen – Online folytatódott a sorozat, amelynek legutóbbi részében játékokról, függőségről és valóságról is szó esett.
A videójátékok megítélése legtöbbször negatív. Sokan nem értik, hogy hogy tölthet valaki órákat a képernyő előtt vagy egy asztal fölé hajolva, hogy varázslóként, harcosként, vagy más mágikus karakter bőrébe bújva tapasztalati pontok és különböző tárgyakat gyűjtsön, feladványokat oldjon meg, esetleg kincsek után kutasson. Ezt a témát boncolgatta a Szólj be a Papnak legutóbbi eseménye, amelyet online követhettek az érdeklődők.
A nézők Czirják János Tamás görögkatolikus paptól, Damásdi Péter református teológushallgatótól, Hartyándi Mátyás mentálhigiénés játékpedagógustól, Kiss Zsolt Attila római katolikus plébánostól és Kutyej Dániel evangélikus teológustól kérdezhettek a témáról. A beszélgetést Kiss Ákos moderálta.
Az esemény elején a válaszadók elmondták, hogy tőlük sem áll távol a játékok világa, legyen szó számítógépes, konzolos, vagy éppen offline társasjátékokról, szívesen töltik ezekkel a szabadidejüket. A résztvevők először azt tisztázták, hogyan tudják vallásukat és a játékok világát összeegyeztetni.
– Az emberek, közöttük az egyházi személyek sem ismerik, nem tudják miről szól ez az elfoglaltság. Egyszerűbb egy játékra rásütni azt a bélyeget, hogy függőséget okoz, legyinteni rá, hogy ez nem a valóság, inkább a való élettel kellene foglalkozni. Az ellentétek ebből alakulhatnak ki, hiszen amit nem ismerünk, arról nem tudunk véleményt mondani – fogalmazott Czirják János.
Kutyej Dániel hozzátette, hogy
a játékok legtöbbször misztikus világot kínálnak, amely könnyen beszippanthatja az embert.
– Sok időt töltünk a játékokban fejlődéssel, különböző tárgyak megszerzésével, azonban van, aki a kelleténél többet szán ezekre, mint minden függőség, ez is káros – magyarázta a teológus.
Damásdi Péter azt emelte ki, hogy a játékkészítők sokszor saját mitológiával, eredettörténettel állnak elő, amely ellentétes az egyházak tanításával, ezért az utóbbiak ellenségesen állnak ezekhez hozzá.
– Nem egyszerűen csak játékokról van szó: történetük van, értéket közvetítenek, illetve állást foglalnak bizonyos erkölcsi kérdésekben. Többféleképpen lehet erre reagálni, az egyik ilyen, hogy egyesek elzárkóznak, idegenkednek a játékoktól – hangsúlyozta Damásdi Péter.
A beszélgetés során többször felmerült a függőség kérdése, amely az egyik legnagyobb támadási felületet jelenti, ha videójátékokról van szó. Erről Hartyándi Mátyás beszélt, s rávilágított arra is, hogy milyen esetben hívhatunk valakit függőnek.
– Hazánkba hirtelen tört be a „nyugati” kultúra, például mikor megjelentek az első szerepjátékos könyvek, az emberek csak annyit láttak, hogy ezek különböző "varázslatokat" tartalmaznak, s túl komolyan vették ezeket. Manapság már szinte mindenki tudja, ha valaki ilyennel játszik, az nem gondolja valójában magáról, hogy tud varázsolni – kezdte a szakember, aki a függőséget orvosi fogalomként definiálta, s azt is elmondta, hogy kevesen tudják ezt diagnosztizálni. – Különbséget kell tennünk a lelki betegség és a problémás használat között. Az utóbbi sok emberre jellemző, a függőség kevesebbre.
Attól, hogy valaki sokat játszik, nem lesz automatikusan függő, a WHO szerint ennek a betegségnek három fő ismérve van,
amelyeknek tartósan jelen kell lenniük, hogy valakit függővé nyilvánítsanak. Az első, hogy a résztvevő elveszíti a kontrollt az idő felett, nem tudja szabályozni, mennyit játszik. A második: az illető elhanyagolja azokat a teendőket is, amelyeket korábban szeretett csinálni. A harmadik a következményekről szól, a játékos szembesül a negatív visszajelzésekkel és ezek után sem áll le. Ha ezeket tapasztaljuk, akkor beszélhetünk betegségről – idézte fel az Egészségügyi Világszervezet pontjait Hartyándi Mátyás, aki azonban arra szólított fel mindenkit, hogy ne akarjon másokat diagnosztizálni.
A kérdezők arról is érdeklődtek, hogy például a Doomban démonok öldökléséről, vagy az Assassin’s Creedben a pápa elleni harcról mi a véleményük a résztvevőknek. Kiss Zsolt ezekről a fantáziavilágokról és ennek valós életre tett hatásukról osztotta meg gondolatait:
– A játék lehet menekülés, de akár lehetőség is. Ezekben a valóságokban hősök, a legjobbak, leggyorsabbak lehetünk, de az baj, ha kizárjuk a körülöttünk lévő világot, s mellékes lesz. Nagyon jó, ha az ember tud játszani, de ezt nem szabad összekeverni a valósággal.
A plébános azonban bevallotta, hogy a fantasy műfaj korábban már őt is elvarázsolta.
– Nem tagadom, hogy ezekben a játékokban találtam jó gondolatokat. Volt, hogy én is szerepjátékoztam, én voltam az erdőjáró elf, és élveztem. Viszont
nem árt, ha tisztában vagyunk a szimbólumokkal, amikkel találkozunk, valamint azzal is, hogy a játékban mi nem egyezik a valósággal
– fogalmazott Kiss Zsolt.
A plébános szerint a fantáziavilágba az is belefér, hogy olyanokat is kitalálunk, aminek köze nincs a való élethez. Ehhez a Trónok harca vallásait hozta fel példaként.
– Ez az író gondolatvilága, amivel teljesen szabadon rendelkezhet, az már más kérdés, hogy én hogyan gondolkodok erről, illetve a különböző világokban található dolgokról.
Az esemény végén a beszélgetéshez érkezett kommentek alapján Kiss Ákos felvetette, hogy ezt a diskurzust egy következő alkalommal folytathatnák, hiszen számos olyan pontja van a témának, amelyet nem érintettek.
A Szólj be a Papnak következő online közvetítése azonban más témát ígér: legközelebb a magyarságról és hitről kérdezhetnek majd az érdeklődők Trianon 100. évfordulójának alkalmából. További információ a Szólj be a Papnak oldalán.
A teljes beszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg:
Gamerek - álomvilág vagy igazi közösség?Gamerek - álomvilág vagy igazi közösség? Papok vs. gamerek? Várjunk csak! Ezek az egyháziak a videojátékot sem vetik meg! Egy mentálhigiénés játékpedagógussal kiegészülve keresik a választ a Ti kérdéseitekre. Akik a válaszadást bevállalták: Czirják János Tamás - görögkatolikus pap, Damásdi Péter - református teológus hallgató, Hartyándi Mátyás - mentálhigiénés játékpedagógus, Kiss Zsolt Attila atya - püspökladányi plébános, Kutyej Dániel - evangélikus teológus A moderátor Kiss Ákos.
Posted by Szólj Be a Papnak on Monday, 25 May 2020
HOZZÁSZÓLÁSOK (4)
edermester
Hallod, videójátékon nőttem fel, napfényt csak a tévében láttam, azt is csak lecsavart fényerővel. Azóta is agyat eszek (ha nincs hamburger meg sült krumpli) és ideges leszek, ha bármit csinálnom kell, ami három dimenziós. Na, de hülyeséget félretéve, azért a szociális leépülés meg a videojátékok között nem ilyen egyenes az összefüggés. Én azt gondolom hogy a játékokba menekülés inkább csak tünete valami mélyebb dolognak. Azzal hogy ráfogjuk hogy "túl sokat játszott, azért ilyen zombi", marhára nincs megoldva. Miért játszott túl sokat? Miért volt csábítóbb számára a monitort bámulni mint a való világot felfedezni? (Egyébként ilyen élethű grafikát, ennyi lehetőséget és ennyi NPC-t egyik játék sem kínál, az egyetlen gond az élettel hogy nincs Savepoint, bár ezért is ilyen nagy kihívás...) Más: Azzal egyetértek hogy a keringésnek nem tesz jót a sok ülés.
KissL
edermester: Látod, erről beszéltem... XD
edermester
KissL: bizony, így van, meg az 5G okozza a koronavírust, az oltások meg autizmust okoznak. Ja, nem.
KissL
Szerintem, aki sok időt tölt virtuális világban, az előbb-utóbb zombi lesz és még a keringését is tönkrevágja. A játék az a csapat, a mozgás, a nevetés, a természet!