Vakuljak meg, úgy szeretlek!

---

Pedro Almodóvar legújabb filmje, a Megtört ölelések egy óvatos megtorpanás az egyre tökéletesebb életműben, a zseniknek azonban a megtorpanásai is kihagyhatatlanok.

---

Ha egy bokszoló öt egymást követő meccsén az első menetben padlóra küldi ellenfelét, majd a hatodik bunyóján „csak” pontozással nyer, mi már hajlamosak vagyunk temetni. Valahogy ugyanezzel az érzéssel távozik az ember Almodóvar legújabb filmjéről, a Megtört ölelésekről is, mert nyert, persze, hogy nyert, köröket ver a nemzetközi mezőnyre, de a korábbi öt filmje (Eleven hús, Mindent anyámról, Beszélj hozzá!, Rossz nevelés és Volver) után sima K.O.-ban reménykedtünk, mikor szétlibbent a függöny.

Egyértelmű, a spanyol zseninek kellett egy lélegzetvételnyi szünet. Letett öt ilyen filmet az asztalra, amitől maga alá pisilt a szakma és a közönség egyaránt. Most aztán hova tovább? Van-e feljebb? Fogta hát ezen öt mozi minden elemét, bevágta egy turmixgépbe, s ahogy kanalazgatja a pépet, azon elmélkedik, hogyan érdemes, hogyan lehet filmet csinálni – és persze erről csinál egy filmet.

Almodóvar sok kétséget nem hagy afelől, hogy főhőse, a megvakult rendező és forgatókönyvíró személyében saját magát boncolgatja, hiszen az ő korábbi álneveit (Harry Caine, Mateo Blanco) viseli. Az persze túlzás lenne, hogy Harry Caine és szeretője, Lena viszonyában a közte és Penélope Cruz közötti kapcsolatot láthatjuk viszont. Erről szó sincs, bár ahogy Caine Lena mentora lesz, az valahogy így játszódhatott le köztük is. Lassan két évtizede már, amikor Almodóvar megpillantotta az akkor 18 éves Cruzt Bigas Luna Sonka, sonka című mozijába, s rögtön tárcsázott. A színésznő és Almodóvar azóta különleges alkotópárost alkotnak, örökké tartó múzsa-mentor viszony az övék.

Ha a tehetség és szépség együtthatóját vizsgáljuk, Penélope Cruznál nemigen kapna több pontot egyetlen színésznő sem, de az is biztos, hogy Cruz igazán Almodóvar kezei között teljesedik ki. Lena szerepe ugyan nem olyan összetett, mint mondjuk a Volver Raimundája, de ő így is lubickol benne; uralja a vásznat minden jelenetben, s igazából hiányzik is, ha épp nincs jelen.

Ahogy ez a két ember a közel két évtized alatt összecsiszolódott, abból olyan momentumok születnek, melyek rögtön beleégnek a néző tudatába. A lepedő alatt szerelmeskedő pár látványa, a vászon alól kibúvó meztelen Cruz arcán egyszerre jelen lévő öröm, undor és megkönnyebbülés nemigen feledhető egyhamar. Ugyan a Megtört ölelések nem mestermű, kicsit túl is írta Almodóvar, az ilyen jelenetekért azonban mégis kár lenne kihagyni.

(Pedro Almodóvar Megtört ölelések című filmjét az Apolló mozi jóvoltából láttuk, ahol szeptember 8-áig még önök is megnézhetik.)