Tudták, hogy a Harry Potter-sorozat Debrecenből indult meghódítani a magyar olvasókat?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.12.12. 12:10 | Frissítve: 2021.12.12. 12:12
Debrecen – Varázslók, mágusok, skandináv krimik – és a nagy kérdés: a mai gyerekekkel hogyan lehetne megszerettetni az olvasást. Interjú Balázs Istvánnal és Gábor Anikóval.
Gábor Anikó a könyves szakmából érkezett, Balázs István újságíró és szerkesztő volt: az Animus kiadót családi vállalkozásként alapították 1991-ben. Sikeresek voltak, hiszen annak idején a Kisokos zsebnyelvkönyvek sorozatuk köteteiből az évek során több millió példány talált gazdára. Jó két évtizede, 1999-ben pedig egy olyan kötettel jelentek meg a hazai könyvpiacon, ami generációkat varázsolt el – s ezért a magyar olvasók végtelenül hálásak lehetnek nekik.
Dehir: A rendszerváltás után nagyon sok hazai kiadó alakult – és nagyon sok el is tűnt rövid időn belül. Az Animus miben volt más?
Balázs István: Biztos, hogy hasznunkra vált szakmai múltunk, és talán kreatívabbak és piacérzékenyebbek is voltunk. Így visszatekintve az is segíthetett, hogy tégláról téglára építkeztünk, tisztában voltunk a lehetőségeinkkel, mindig csak addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért.
Dehir: Hogy került a képbe Debrecen?
Balázs István: Először Anikó megbízásos munkája révén. A rendszerváltozás után a ma is Debrecenben élő és dolgozó Hajja Attila könyvkiadója köteteinek útját egyengette a könyvkereskedelemben, majd a kiváló fantasy-szerző és fordító Nemes István könyveinek terjesztését intézte itt, a fővárosban. Ezt jó ideig művelte még azután is, hogy mi is bejegyeztünk egy könyvkiadó betéti társaságot Animus néven, jómagam pedig még újságíróskodtam egy ideig kezdő könyvkiadóként.
Dehir: Miért éppen az Alföldi Nyomdával kezdtek el dolgozni? Nagyon sok nyomda működött Budapesten is a rendszerváltás utáni években.
Balázs István: Valóban több nyomda is működik Budapesten, és első kiadványainkat, a Kisokos zsebnyelvkönyv sorozat köteteit itt, a fővárosban is készíttettük. Miután azonban belekezdtünk egy pszichokrimi szerző, Dean Koontz műveinek megjelentetésébe, alaposabban körülnéztünk, több ajánlatot is kértünk.
Nem csupán az számított, hogy az ország legnagyobb könyvnyomdájától elfogadható ajánlatot érkezett, hanem rögtön szimpatikus volt a megkeresésünkre való reagálás is.
Dehir: A Harry Potter-kötetek mind Debrecenből indultak hódító útjukra. Meg sem fordult a fejükben, hogy más nyomdát keressenek?
Balázs István: Addigra már több könyvünket - a nyomdai szlenggel élve - „kigyártotta” az Alföldi. És az első kötet még nem is volt akkora durranás, mindössze 5000 példányt rendeltünk. Tehát se nekünk, se a nyomdának nem volt ez még akkor üzlet, hogy felmerüljön egy megversenyeztetés. A további kötetek egyre növekvő példányszámainál már lehetett volna ennek létjogosultsága, de korábbi, más nyomdáktól való kontroll ajánlatkéréseink alapján úgy láttuk, nem érdemes erre időt, energiát fordítanunk.
Dehir: Biztosak voltak benne, akkor, 1999-ben, hogy a Harry Potter és a bölcsek köve sikerkönyv lesz itthon?
Balázs István: Az induló példányszám is mutatja, hogy bízni bíztunk benne, mert minket rögtön elvarázsolt, de biztosak nem voltunk a sikerben. Az enyhe kifejezés, hogy a kereskedők furcsán néztek ránk, amikor bejelentettük, hogy egy ifjúsági művel, méghozzá sorozattal próbálkozunk, hiszen akkoriban az járta, hogy a gyerekek nem olvasnak. De mivel beleszerettünk az első kötetbe, úgy voltunk vele, hogy legfeljebb ezt elbukjuk, de egy próbát biztos megér. Azért mertünk kockáztatni, mert nagyon jó évet zártunk, akkor elsősorban egy hazánkban újdonságnak számító, grafikus humorra építő sorozattal. Ezek kötetei – A kisbaba működése, A férfi működése, A nő működése és a többi – még ma is kaphatóak. Egyébként mivel e kötetek fordítója bizonyította a nyelvi humorhoz való nagyszerű érzékét, nem is volt kérdés számunkra, hogy őt, a ma már jól ismert Tóth Tamás Boldizsárt bízzuk meg a Harry Potter sorozat fordításával. A humor ugyanis Rowling egyik legfontosabb írói eszköze.
Dehir: Később más sorozatokkal is megjelentek. Azokat hogyan fogadták az olvasók?
Balázs István: Valóban, sorozatban jelentettünk meg egyes szerzőket, a Harry Potter sorozat sikerére építve elsősorban ifjúsági szerzőket, például a kiskamaszok lelkivilágát nagyszerűen ismerő Jacqueline Wilsont vagy Lois Lowrit, akinek Az emlékek őre című könyvéből nagysikerű film is készült. Azután sorozatban adtuk ki Andersen-díjas szerzők műveit. Ezt a díjat a gyerekirodalom Nobel-díjának mondják. Ifjúsági könyveink, köztük a sorozatok, sikerére mi sem jellemzőbb, hogy
a magyar gyerekirodalmi sikerlistán jó ideig többségben voltak az Animus-könyvek, és a gyerekkönyvtárak kölcsönzési statisztikáiban is az élen szerepeltünk,
korántsem csak a Harry Potter köteteknek köszönhetően.
Dehir: Sokat tettek a skandináv krimik népszerűsítéséért. A hangsúly a krimin van inkább, vagy az északi világon?
Balázs István: Nem hisszük, hogy e kettő elválasztható. Úgy mondanánk, hogy a sztorinak az északi hangulatot „lehántva” is magával ragadónak kell lennie, ám az északi sajátosság mégiscsak az a fűszer, amitől a skandináv krimi befutott.
Dehir: Egyszer, egy korábbi beszélgetésünk során István szóba hozta a „debreceni ember” fogalmát. Létezik? Milyennek látszik a debreceni ember Budapestről?
Balázs István: Az a szó ugrik be elsősorban, hogy szívélyes. Ez sok mindent magába foglal: barátságos, segítőkész, jó társasági ember.
Véletlen lenne-e, hogy több, Budapestre került debrecenivel is kapcsolatba kerültünk, akikről csak kellemes emlékeket őrzünk? Nem hisszük.
Dehir: Egy ideje már visszavonultak a könyvkiadás világából. Lehet könyvek nélkül élni?
Gábor Anikó: Könyvkiadás nélkül tudunk, készültünk erre az életszakaszra, hisz semmi nem tart örökké. Könyvek nélkül azonban nem tudnánk.
Dehir: Ha nem olvasnak éppen, mi az, ami örömet ad, ami hobbi, ami színesíti az életüket?
Gábor Anikó: Több mint tíz éve komolyan tanulom az asztrológiát, és nagyon érdekel a buddhista kultúra valamint a pszichológia.
Balázs István: Az asztrológia csak Anikóé, a többi általa emlegetett terület engem is vonz. Emellett a helytörténet és a sport. A napi közös séták is elmaradhatatlanok.
Dehir: S ha olvasnak, mit vesznek szívesen a kezükbe?
Gábor Anikó: Én elsősorban a keleti kultúrák bölcsességéről szóló és pszichológiai könyveket. István inkább regényeket, filozófiai-politológiai munkákat.
Dehir: 2 évvel az első magyar nyelvű Harry Potter-regény megjelenése után hogy látják: a mai gyerekekkel hogyan lehetne megszerettetni az olvasást? Nehezebb helyzetben vagyunk mint 1999-ben?
Balázs István: Nehezebb helyzetben is meg nem is. Az okostelefonok, az internet kínálta világ egyre erősebb versenytársa elsősorban nem az olvasásnak, hanem a könyveknek. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ha rendszeresen lát könyvet a gyerek a szülő kezében, és abban is szerencséje van, hogy lelkes, kreatív tanárok nevelik, a mai gyerekek is megszerethetik a könyvolvasást.